microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2010-08-01

Az Utolsó Léghajlító

Tajcsi-s tinik és Bollywood-i harcosok


M. Night Shyamalan-nak jól ismerjük a misztikus és csavaros történetekhez való vonzódását, de a mostani filmjével beújít: marad egy kicsi misztikum, de csak annyi, hogy hátteret biztosítson a kungfu-zós, képregény-alapú, röptetős harcolós jeleneteihez. Az Utolsó Léghajlító-nak már a címe is nehezen értelmezhető, a történet szintúgy, és az sem világos, Shyamalan miért készítette el éppen ezt a filmet.

Először azt hittük, valaki "léghajítóként" szerepel majd a filmben, de ennek sem lett volna több értelme, mint a léghajlítónak. A film a David Lynch-es Dűnéből ismert lány narrációval indul, bár míg ott Virginia Madsen volt az, aki Irulan hercegnőként ismertette a galaktikus eseményeket, itt egy tizenkét-három éves kislány hangját halljuk, ami ráadásul a magyar szinkronban egy nyávogós, és idegesítően belemagyarázós kislány hangott kapott. Az alkotók nem tartották fontosnak az elején megmagyarázni, milyen világba csöppent a mozinéző, kb. mire számíthatunk a következő két órában, és így felütésszerűen, simán elkezdődött egy sci-fi-szerű, nemzetségek harcát taglaló, és egy "avatárnak" nevezett megváltó főszereplésével zajló cselekmény, nem tudjuk pontosan, melyik univerzumba és időbe helyezve.

A látvány nem túl meggyőző, hiába járunk az un. "víznemzetség" földjén, a jeges látvány nem lett lenyűgöző, csak egyike a komputergrafikus terepeknek. A gyerekhangú narráció beszél, de nem tudunk meg érdekes dolgokat, csak olyan infókat, mint hogy a bátyja nem tud vadászni, és hogy az avatár a bolygó megmentője, aki lehet, hogy pár 100 év után megint felbukkan, és boldogságot hoz. Aztán bejön a képbe Dev Patel, a Gettómilliomos főszereplő sráca, és egy mulatságos mimikával indít: a fogai közül szorítja ki a szavakat, ezzel jelezve, hogy ő egy nagyon fontos személyiség a filmben (egy herceg, mint mondja is), és iszonyú dühösen néz mindenfelé, amitől csak még viccesebb lesz.


Az igaz, hogy Dev Patel viszi el a pálmát a mesterkélt játékstílussal, de a többi szereplő sem marad nagyon el, a már említett narrátorlány, a bátyja, vagy a herceg apja, aki nagyon gonosz, és ezt kellő arcjátékkal adja tudomásunkra. Bár ég és föld a két film, de azért többször eszünkbe jut a Dűne, ott is volt kinyilatkoztatás, végletesen gonosz és jó szereplők, fantáziafilmes karakterek, és persze, ami nagyon fontos, egy megváltó, egy előre megjövendőlt valaki (ott Kyle MacLachlan), aki rendbe teszi az univerzum rendjét. Itt ez a fontos szereplő egy max. 8 évesnek kinéző gyerek (a színész 13 éves lesz novemberben), aki szerzetesi kinézetével és tajcsis mozdulataival bárkivel elbánik, plusz tudja hajlítani a levegőt. Ez a hajlítás egyértelműen központi jelentőségű elem a film alapjául szolgáló képregényben, mind a négy elemet (föld, levegő, víz és tűz) lehet hajlítani, és akik értik ennek a módját, ők kiválasztottak, vagy valami ilyesmi...

A film 15.-ik percénél már biztosan tudjuk, hogy ez nem fog változni, ez a film ilyen, nemcsak olyannak tűnik, mintha egy kínai röptetős akciófilmet egy b-kategóriás katasztrófafilmmel és egy Bollywood-i átlagművel vegyítettek volna, hanem tényleg ilyen. M. Night Shyamalan egészen biztosan gondolt valamire, amikor feldolgozta ezt a képregény mítoszt, de arra nem, hogy kik fogják megnézni a filmjét. A 8-10 évesek, akiknek tetszik, hogy egy velük egykorú kissrác "lekaratéz" bárkit? A 12-13 éves lányok, akik bírják, hogy egy kortársuk segít megmenteni a világot? Szerintünk eléggé mellélőtt a film, bármilyen célközönséget is talált ki magának, mert ezt a misztikus-kinyilatkoztatós-tajcsizős harcolós stílust nagyon kevesen fogadják be szívesen.

Nem tudjuk, mi járt végülis az indiai ex-kultrendező (Hatodik Érzék) fejében, amikor ráugrott erre a történetre és belevágott ebbe a projektbe, de nem lett jó a végeredmény, és nem lett kicsit sem érthető, miről is szól. Ráadásul a film úgy végződik, hogy egy folytatásfilmet vetít előre, vagyis még csak le sem zárul egy filmnyi idő alatt, amitől még jobban durcás lesz a néző. Úgy néz ki, M. Night Shyamalan következő filmjére már nem fog ennyi pénzt kapni, és akármivel áll elő, már sohasem lesznek rajongói, vagy feltétel nélküli nézői...
-lido-
2010-08-01

Címkék: M. Night Shyamalan, fantázia, képregény



:::::::
  LÁSD: Az Utolsó Léghajlító info-file
:::::::  (The Last Airbender 2010.)