2010-08-18
Salt Ügynök
Jolie leállíthatatlan
Kicsit készültünk erre a filmre, kíváncsiak voltunk, milyen lesz az az akciófilm, amiből már hónapokkal ezelőtt lehetett látni Jolie-s kaszkadőr-mutatványos fotókat, ahogy Jason Bourne-ként puszta kézzel kapaszkodik egy falon. Tulajdonképpen nem csalódtunk, volt benne kém-sztori elegendő, bár az is igaz, hogy a Jolie-féle akciózás, mozgó járműveken való ugrálás, kommandósok kifektetése és a többi vitte a prímet.
A kémfilmek fő korszaka a II.világháború ideje és azt követő 
hidegháborús időszak, és bár azóta az orosz "ellenfél" helyébe más nemzetek is léptek (régebben Kína is felbukkant főellenségként, aztán gyakrabban Észak-Korea, végülis ott kommunista rezsim van), azért a "jóöreg" amerikai-orosz szembenállás kémfilmek tucatjait hívta elő. (Nem véletlen, hogy nálunk már meghonosodott egy remek orosz szinkron-akcentus, ami alapján minden orosz szereplő szinkronhangja hasonlóan beszél, lsd. A Salt magyar trailerét).A Salt nem variált sokat ez ügyben, maradtak az alapsémánál, és most a CIA üldöz egy orosz kémnek tartott ügynököt, a saját emberét mellesleg.
Angelina Jolie gyerekként remek volt a Hackers-ben (1995), nagyon komolyan játszott a Gia-ban és később az Észvesztőben, de ezek után már nem akadt "rendes" filmje, azóta szinte kizárólag akciófilmekben és képregény feldolgozásokban láthatjuk. A Salt épp neki való: komoly arckifejezéssel feszülhet rá az ügyre, mindennél elszántabban menekülhet, hosszú fekete hajjal próbálhat elvegyülni egy tömegben, és ugrálhat és harcolhat, amennyit csak akar. Ezeket tényleg jól csinálja, nincs hiba az akcióképességében, teljesen hihető, ahogy a filmben szó szerint megállás nélkül (evés, alvás, pihenés nélkül) hajtja magát előre, hogy "tisztázza a nevét" (ez egy untig ismert akciófilm-séma), és közben rendet rakjon a negatív szereplők környékén, bármelyik oldalon is álljanak.
Izgalmas a film, jó sokáig nem tudjuk, mire megy majd ki
a játék, és kellőképpen bele tudjuk élni magunkat a menekülő hősnő helyébe. Hitchcock Észak-Északnyugat-a vagy Andrew Davis Szökevény-e után rengeteg olyan film készült, amiben az ártatlanul megvádolt hős egyszerre menekülni és nyomozni kényszerül, és ezek a történetek eléggé hatásosak, úgyhogy nem csoda, ha 2010-ben is készül egy erre vonatkozó kémfilm. (Hasonló történetet dolgozott fel a 2007-es Utolsó Jelentés is, ami nagyon izgalmas kamaradráma-szerű krimi volt, kevés szereplővel, és sokkal kevesebb akcióval, mint amit a Saltnál láthattunk). Amikor a menekülő hős éppenséggel egy ügynök, akit arra képeztek ki, hogy senki se tudja elkapni (még a saját kollégái sem, ami egy kicsit vicces), akkor beugrik nekünk a Bourne-trilógia, ami legutóbb elég jól feldolgozta azt a témát.
A Salt cselekményében nincs sok trükközés, Jolie azért tud kitartóan menekülni, vagyis azért nem tudják elkapni, mert egyszerűen jobb, mint az ügynöktársai, valamit jobban tud náluk, és ez rendben is van így.
Ha nagyon akarjuk, ki tudjuk találni a film egyes csavarait, de nézőként nem igazán akarjuk, mert akkor a film kém-vonalát fejtenénk fel, ami amúgy is alulmarad a folyamatos akciókkal szemben. Jól működik így a film, Jolie hajtja magát előre, nincs olyan jól kiképzett és felkészült ügynök vagy kommandós, aki elbánna vele, mi pedig elég feszülten várjuk, mi jön ki az egészből, bár a hősnőnk nem egy alapjáraton szimpatikus-kedves karakter, azért, talán megszokásból, mégis neki drukkolunk.
Phillip Noyce rendező dolgozott már egyszer Jolie-val, a 99-es
Csontember c. véres thrillerben, de azért nem az igazán jellemző az ő stílusára, hanem a Harrison Ford-os filmjei, a Férfias Játékok és a Végveszélyben c. politikai krimik, amik a 90-es évek jó filmjei közzé tartoztak.
A Salt nem lett ezekhez hasonlóan emlékezetes film, talán azért, mert itt a fondorlatok helyét gyakran az akciók vették át, de a lényeg, hogy egy kellemesen nézhető filmről van szó, ami a Jolie-filmográfiában sem a rossz oldalon fog elhelyezkedni.
hidegháborús időszak, és bár azóta az orosz "ellenfél" helyébe más nemzetek is léptek (régebben Kína is felbukkant főellenségként, aztán gyakrabban Észak-Korea, végülis ott kommunista rezsim van), azért a "jóöreg" amerikai-orosz szembenállás kémfilmek tucatjait hívta elő. (Nem véletlen, hogy nálunk már meghonosodott egy remek orosz szinkron-akcentus, ami alapján minden orosz szereplő szinkronhangja hasonlóan beszél, lsd. A Salt magyar trailerét).A Salt nem variált sokat ez ügyben, maradtak az alapsémánál, és most a CIA üldöz egy orosz kémnek tartott ügynököt, a saját emberét mellesleg.
Angelina Jolie gyerekként remek volt a Hackers-ben (1995), nagyon komolyan játszott a Gia-ban és később az Észvesztőben, de ezek után már nem akadt "rendes" filmje, azóta szinte kizárólag akciófilmekben és képregény feldolgozásokban láthatjuk. A Salt épp neki való: komoly arckifejezéssel feszülhet rá az ügyre, mindennél elszántabban menekülhet, hosszú fekete hajjal próbálhat elvegyülni egy tömegben, és ugrálhat és harcolhat, amennyit csak akar. Ezeket tényleg jól csinálja, nincs hiba az akcióképességében, teljesen hihető, ahogy a filmben szó szerint megállás nélkül (evés, alvás, pihenés nélkül) hajtja magát előre, hogy "tisztázza a nevét" (ez egy untig ismert akciófilm-séma), és közben rendet rakjon a negatív szereplők környékén, bármelyik oldalon is álljanak.
Izgalmas a film, jó sokáig nem tudjuk, mire megy majd ki
a játék, és kellőképpen bele tudjuk élni magunkat a menekülő hősnő helyébe. Hitchcock Észak-Északnyugat-a vagy Andrew Davis Szökevény-e után rengeteg olyan film készült, amiben az ártatlanul megvádolt hős egyszerre menekülni és nyomozni kényszerül, és ezek a történetek eléggé hatásosak, úgyhogy nem csoda, ha 2010-ben is készül egy erre vonatkozó kémfilm. (Hasonló történetet dolgozott fel a 2007-es Utolsó Jelentés is, ami nagyon izgalmas kamaradráma-szerű krimi volt, kevés szereplővel, és sokkal kevesebb akcióval, mint amit a Saltnál láthattunk). Amikor a menekülő hős éppenséggel egy ügynök, akit arra képeztek ki, hogy senki se tudja elkapni (még a saját kollégái sem, ami egy kicsit vicces), akkor beugrik nekünk a Bourne-trilógia, ami legutóbb elég jól feldolgozta azt a témát.
A Salt cselekményében nincs sok trükközés, Jolie azért tud kitartóan menekülni, vagyis azért nem tudják elkapni, mert egyszerűen jobb, mint az ügynöktársai, valamit jobban tud náluk, és ez rendben is van így.
Ha nagyon akarjuk, ki tudjuk találni a film egyes csavarait, de nézőként nem igazán akarjuk, mert akkor a film kém-vonalát fejtenénk fel, ami amúgy is alulmarad a folyamatos akciókkal szemben. Jól működik így a film, Jolie hajtja magát előre, nincs olyan jól kiképzett és felkészült ügynök vagy kommandós, aki elbánna vele, mi pedig elég feszülten várjuk, mi jön ki az egészből, bár a hősnőnk nem egy alapjáraton szimpatikus-kedves karakter, azért, talán megszokásból, mégis neki drukkolunk.
Phillip Noyce rendező dolgozott már egyszer Jolie-val, a 99-es
Csontember c. véres thrillerben, de azért nem az igazán jellemző az ő stílusára, hanem a Harrison Ford-os filmjei, a Férfias Játékok és a Végveszélyben c. politikai krimik, amik a 90-es évek jó filmjei közzé tartoztak.
A Salt nem lett ezekhez hasonlóan emlékezetes film, talán azért, mert itt a fondorlatok helyét gyakran az akciók vették át, de a lényeg, hogy egy kellemesen nézhető filmről van szó, ami a Jolie-filmográfiában sem a rossz oldalon fog elhelyezkedni.
-olasz-
2010-08-18