Varázslótanonc

Adott egy kisfiú, akinek pszichológiai profilja úgy néz ki: kicsit más, mint a többiek, sokkal nagyobb fantáziával bír, és sokkal komolyabban is vesz dolgokat. Ráadásul szerelmes - a szép szőke "osztálytársnőjébe" (8 éves?:)). A dolgok balul ütnek ki, és a kis Dave végül megszégyenül az osztály előtt, ahelyett, hogy igazi hős lett volna belőle (a gonosz varázslókkal való küzdelem miatt), az osztály kinevette, mint egy össze-vissza beszélő kissrácot, aki épp most vizelt a nadrágjába (mármint látszólag, valójában csak vízről volt szó).

Aztán eltelik X év, és a kis Dave komoly nagy srác lesz, akinek összesen két problémája van. Egyrészt van ez a rosszul sikerült jelenet kisiskolás korából, másrészt még mindig ugyanabba a lányba szerelmes, azaz a csajozás terén kicsit el van maradva.


A film tulajdonképpen nagyon profi. Pontosan tudja, milyen gombokat kell nyomogatnia, milyen zsinórokat kell húzogatnia egy tinédzser fejében, pszichéjében. Egy egész kis pszichológiai bábszínház alakul ki. Szerelmes a láynba, de nem ő az évfolyamelső - ugyanakkor tudja, érzi magáról, hogy mégis eredeti, hogy van benne valami, bár ez a valami nem tűnik túlságosan megfoghatónak :)

Természetesen a lányok is megkapják a magukét. Egy aranyos tinilányt kapnak, ő Becky - akinek saját rádióműsora van, bár csak kevesen hallgatják, de mégis az egyetem legjobb fejeivel dolgozik együtt esténként, és ő adja a zenét a környéknek. Nincs barátja - azaz nemcsak érzelmileg, de egzisztenciálisan is nyitott (enyhén szólva van hely egy új szerelemnek az életében :)).

Úgy van beállítva, mintha Becky és Dave normálisan sosem jönnének össze. Ez persze átlátszó csúsztatás, hiszen ma már egy olyan lány, aki csakis a focicsapat kapitányára van beindulva, semmilyen normális filmben nem lehetne főszereplő. Ma (egyébként nemcsak ma, régebben is ugyanígy volt, például a múlt században :)) egy lány nyilván egy olyan sráchoz vonzódik, akiben van "valami" - valami, amitől kedvesebb, tartalmasabb lesz, mint az átlag, és amitől személyre szóló (és nem egy tucat-srác, tucat-stílussal, tucat-viselkedéssel).





Bár a fiatalkorú néző egy álproblémával van megtalálva, ennek ellenére működik, hiszen ez is csak ugyanolyan, mint bármely másik film: a nézők tudják, hogy "hőseik" össze fognak jönni (az ő nevükben is :)).



A románc kibontakozása különösen izgalmas. A srác egy különleges elektromosság-játékot készít, amiből a lány zenéjével kombinálva izgalmas show kerekedik. Ott állnak egy terem közepén, egy fél négyzetméteres kis ketrecben, eléggé közel egymáshoz, és élvezik a nagy show-t, amit a srác fizika-tudása, a drága eszközök (no és a filmtrükkök) tettek lehetővé.

Körülbelül itt kellett volna megállni - de a fim túl mohó lett, még nagyobb befolyást akart szerezni a megcélzott közönség fejében. Az egyszerű, gátlásos tinédzserből óriási hatalommal bíró nagymenő válik - s így a lány számára már tud mit domborítani. De ez nem minden, a fizika nem elég: a srác konkrétan átmegy varázslóba ... és neki kell megmentenie a világot :)





Tényleg ez lenne az első nagy szerelem előtt álló tinédzserek fejében? Nehéz elképzelni. A tinédzserek (sejtésünk szerint) sokkal inkább vonzódnak a valós dolgokhoz, valós szituációkhoz, azaz lefordítva erre a filmre, valószínűleg jobban izgatná egy a film által megcélzott tinédzser fantáziáját egy olyan jelenet, amelyben a srác és a lány együtt csavarognak a városban, kebabot esznek, aztán beülnek egy izgalmas helyre.

A film nagyon ráhajtott, hogy a leghatásosabb zsinórokat húzogassa a megcélzott tinédzserek fejében, és emiatt a bábszínházi előadás túlságosan átlátszó lett (gyerekkori szerelem, tinikori randi, zenével, fényekkel villámokkal - plusz varázslás, világmegmentés :)). Ráadásul a régebben kopaszodó, most azonban masszív hajszerűséggel rendelkező Nicolas Cage semmit sem adott hozzá a történethez, sőt, talán még ártott is, hiszen a mai tinédzserek számára a ferrarival villogó, saját szigettel és privát JET repülőgéppel rendelkező nem-környezetbarát milliomos nem a legszimpatikusabb színész, akit el lehet képzelni ...