Babák - Az Első Év

E film gyakorlatilag egy vizuális szociográfia - amit a kisbabák látványa ad el. A világ különböző pontjain születnek bébik, és őket nézegetjük, körkapcsolás-szerűen, egyiket a másik után. A film tulajdonképen nem unalmas - sőt. Ezt a tényt azonban elfedi, hogy kisbabákat mutogatnak - hiszen azt lehet hinni, hogy a kisbabák miatt nem uncsi. Pedig többől és másról van szó: a szociográfiáról.

A film azt mutatja be, hogy ugyanaz a fázis, ugyanaz a jelenet (például a születés pillanata) hogyan néz ki San Francisco-ban, Tokióban, Mongóliában, Afrikában. A körkapcsolás automatikusan összehasonlítássá válik - s ez roppant izgalmas. Két baba élete közt a különbség gyakran ég és föld.

A film, bár elvileg csak szemet gyönyörködtető (?:)) baba-idillt (baba-giccset) mutat - az egész mégis egy kommentár nélküli szociográfia, s ezért izgalmas. Persze, igaz az is, hogy e szociografikus vonal sem tisztán magas-színvonalú, hiszen az átlagnéző számára a film elsősorban egy olyan összehasonlítást kínál, hogy "lám, így néz ez ki náluk, Afrikában, és így nálunk, a civilizációban".

Roppant érdekes lenne, ha a film egy -egy országból nem csupán egy-egy mintát venne - mert így sztereotípiává válik a bemutatás. Vegyük például az Egyesült Államokat. Egyetlen bébit látunk, San Francisco-ból, Hattie-t. Hattie fehér, és anyagi biztonságban él, értelmiségi szülőknél. Ugyanakkor, valószínű, hogy tőle egy-két utcányira is már előfordulnak gazdagabb és szegényebb családok is, afro-amerikaiak, spanyolok, drog-sújtotta, esetleg életüket a tévé előtt töltő családok, szegény vagy lelki szegény családok is. Elég csak Magyarországra gondolni, másképp él egy belvárosi fiatal család, ahol a szülők fejenként 3-400 ezret keresnek netto, és másképp tőlük néhány kerületre egy roma család.

A szegénység/gazdagság persze csak egy dolog, egyéb szempontok is roppant (!!!) izgalmasak. Csak magyar viszonylatban óriási különbség van kultúra és kultúra között, hogyan viszonyulnak az anyák és az apák a gyerekhez. Hogyan beszélnek a bébihez, mit mondanak neki, miféle ingerekkel halmozzák el, mekkora figyelmet szentelnek neki, mi a táplálékhoz, a táplálkozáshoz a viszonyuk, mi az állatokhoz, a környezethez a viszonyuk - stb, stb. Mennyire törzsi jellegű vagy mennyire civilizált a gyermeket övező környezet? Eszméletlen sok tényezőt lehet "mérni" és értékelni, eszméletlen sok motívumot érdemes bemutatni a korai gyermek-"nevelés" terén.

Filmünk nem egy rendszerezett szociográfia - de mégis óriás jelentőséggel bír. Gyakran a Nanuk, az Eszkimó szintjét súrolja (különösen az afrikai és a mongol felvételekkel). Nagy kár ugyanakkor, hogy gyakran úgy érezni, beállították a jeleneteket, manipulálták egy bizonyos cél érdekében - ez az egyetlen ok, ami miatt mégis inkább szórakozás, és gondolatserkentő anyag a film, mint izgalmas kutatás. Tény azonban, hogy számos kutatáshoz adhat remek ötleteket és inspirációt - és számos tekintetben tekinthető hivatkozási alapként.

szabad-szülés

Ami a hivatkozási alapot illeti, az afrikai és a mongol jelenetek túl azon, hogy lenyűgözőek, roppant elgondolkodtatóak is. A mongol jelenetek ugyanis a civilizációt reprezentálják, kórházzal, szülészettel, míg az afrikai a törzsi "primitív" berendezkedést. A film rengeteg gyermekszüléssel és neveléssel kapcsolatos téma számára jelent inspirációs és kutatási anyagot is. Vegyük például a szabad szülést.

A mongol anya kórházban szül, mert ott ez a törvény. A kórházban az újszülött az anyja méhéből egy újságpapírba vándorol, asszisztensek kezébe, akik egy gyors mozdulatsorral elvágják a köldökzsinórt, és kitisztítják a csecsemő száját. Mint egy gépsor. Utána a gyerek ott hever az anyától elválasztva. Később pedig egy nővér bepólyálja, de úgy, mintha egy csomagot adna fel postán, vagy mintha ajándékot csomagolna egy közértben. Jó erősen megszorítja, lényeg a forma. Az, hogy odabent egy újszülöttnek kell a civilizáció által kínált kényelmet élveznie, meg sem fordul a fejében.

Afrikában (bocsánat, az afrikai jelenetben, amely ugyebár véletlenül sem reprezentálja egész Afrikát) ugyanez a jelenet egy állati elléshez sokkal jobban hasonlít - amit automatikusan lenézünk. Pedig nincs benne semmi hiba, működik, mint a karikacsapás.

Ami elgondolkodtató, az az, hogy a mongol nő miért is ne szülhetne otthon, miért kell a sztyeppén átmotorozniuk, hogy a kórház korántsem civilizált környezetében szüljön. Tényleg azért, hogy ha valami gáz lenne, akkor kéznél legyen egy műtő?

Elgondolkodtató kérdés. A szüléshez a műtő egyáltalán nem tartozik hozzá jobban, mint mondjuk egy focimeccshez, ráadásul a focimeccsen garantált a baleset, egy szülésnél a normális az, hogy komplikációmentes.

A végeredmény az, hogy vannak, akik meg akarják tiltani a nőknek, hogy otthon szüljenek, meg akarják tiltani bábák számára, hogy praktizáljanak, s így egy több ezer éves mesterséget akarnak ipari, gyári keretek közé szorítani, úgy módosítva a szülés kontextusát, mintha a gyermek állami tulajdon lenne, s a várandós anya egy adós, akitől az adósságot gond nélkül akarja az állam behajtani.

A Babák egy izgalmas film, amely távlatot ad, olyan rátekintést a gyermekszülésre, és a gyermek csecsemőkorára, ami sokszor elsőrangú szociográfia szintjére emeli (lásd, amikor a mongol kislány úgy mászik keresztül a macskán, mint egy tárgyon (!!!), nem fogva fel, hogy ő is élőlény - amit agresszív bátyjától tanult valószínűleg).

Bár a film minősége a beállított jelenetek miatt nem egyenletes, panaszra nincs okunk, hiszen a beállított jeleneteken látszik, hogy beállítottak. Összességében tehát nemcsak egy kedves, de egy kifejezetten okos, értelmes filmmel van dolgunk. Reméljük, lesz folytatása ... új csecsemőkkel ...