The Expendables – a Feláldozhatók
akciófilmbe sikerült rendes történetet, drámai alapvonalat, átélhető karakter-életutakat beleírni. De Stallone, aki személyesen az akciófilmek egyik „nagy öregje”, mint író és rendező nem tudott elszakadni a felülettől, és láthatóan meg sem próbált valamilyen tartalmat és érzelmet belevinni a történetbe, mint ahogy ez sikerült neki pl. a Rocky Balboa-ban. Adott kb. 80 millió dollár a projektre, Stallone és egy 33 éves forgatókönyvíró írnak közösen egy rémesen egyszerű sztorit egy zsoldos-kommandós csapatról (ami annyira elemi, hogy szinte nem is hiszünk a szemünknek), beleraknak egy főgonosz karaktert (akit nem más, mint a B-filmes Eric Roberts alakít, aki soha nem játszott még potitív szerepet életében), egy szép latin lányt, plusz az elmúlt évek akciófilmes színészeinek tömegét (Van Damme-ot kivéve), és megküldik „bevetésekkel”, robbantással, véres közelharccal, késeléssel, durva verekedésekkel, vagyis tömény erőszakkal.
Az összecsapások és a ritka „gondolkodós” jelenetek közötti űrt most egy Stallone-féle stílusú, fura humoros beszólásoknak szánt rövid mondatok töltik ki, amiken a tapasztalatunk szerint nem nevetett senki. (Olyan valóban furcsa párbeszéd-daraboknak kellene viccesnek lenniük, mint hogy „te sem vagy már a régi, talán öregszel/lassú vagy/alacsony vagyok, ezért nekem minden nehezebb/ nem illik hozzád ez a nő, szívességet tett az új pasija/te beteg vagy, el viszlek az agyturkászomhoz/stb..). Nagyon komoly arccal adják elő a szereplők ezeket a mondatokat, és hozzá amolyan nevetés-kiváró arcot vágnak, de nem működik, legalábbis a mi vetítésünkön a fő közönség, a 16 év körüli srácok sem nevettek rajta.
Így, sztori és kitöltő párbeszédek, érzelmek híján maradnak az akciók, amik viszont ismét nem nagy dobások. 
Az ember szívesen megnéz egy kungfus, vagy más keleti harcos összecsapást, amiben ügyesek és gyorsak a felek, és a technikai tudásuk is lejön a vásznon, de sokkal kevésbé örülünk egy karlevágásnak, egy torkon keresztül való átszúrásnak, nagy testek földre való folytonos becsapódásának, kaszabolásnak, pengék emberi arcokba való belövésének, és hasonlóknak. Ezek nem szórakoztatóak, nem is izgalmasak, és tényleg nem adnak hozzá semmit a világunkhoz. Nem pusztán a véresség gáz ezekben a jelenetekben, hanem az a fajta szimpla összepakolása az akcióknak, ami a B-filmek sajátja. Stallone beszervezett több eredeti akciófilmes színészt a filmjébe, a két társa, Bruce Willis és Schwarzenegger egy-egy perces szerepre bukkantak fel, de ott van Jason Statham, Dolph Lundgren és Jet Li, akik mellette fontos szerepeket játszanak. Ebből a „akciófilmes sztárok egy filmben”-ötletből kijöhetett volna egy humoros, félig kultfilm is, nem egy paródia, hanem egy jófajta összegzése annak, amit a 80-as, 90-as évek, és a 2000-es évek eleje nyújtott akciófilmes fronton.
Az, hogy nem így lett, gyaníthatóan Stallone hibája is, aki 
minden feladatot maga akart végezni a filmben (állítólag ő akarta vágni is), és az egész mégiscsak róla szólt, a 64 éves akciófilm-sztárról, akinek bár kicsit felvarrottnak tűnik az arca, a karaktere és ő is egy fáradhatatlan, igazi férfi. A karaktere bármilyen veszélyes akciót levezényel, nem fél egyedül elmenni egy szigetre, hogy ott leszámoljon a gonoszokkal, élen jár a kommandósok között, de meg is érti őket, és igazi csapatkapitány a többi gyilkológép között. (Láthatóan ebből nem áll össze egy normális filmdramaturgia).
A film alaphangulata az, hogy sokat próbált férfiak élik a kiégett, szupermacsós kommandós életüket (de csak gonosz fickókat ölnek, ártatlanokat soha), szabadidejükben motoroznak, tetováltatnak és késdobáló versenyt rendeznek (ez így leírva egyébként már vicces is), de a kiégettségüket bármikor megérinti egy védtelen, de bátor nő, vagy úgy általában egy ártatlanul szenvedő valaki.
Hiába kedveltük 
a Rocky Balboa-t, és amúgy Stallone-t is (meg persze Dolph Lundgrent), ebben a filmben nem sikerült találnunk semmi olyat, ami tetszett volna. Nagyon egyszerű sztori, csomó véres akcióval, köztük azokkal a fura beszólásokkal, és egy idősödő kommandós/akciófilm-sztár töprengései a világ menetéről – kb. ezt láttuk a filmben, ami ezzel együtt nagy nézettséget hozott világszerte, és a kezdeti 80 millió dolláros „befektetésből” mára majdnem 249 millió dollár bevételt termelt világszerte.
Megérte tehát elkészíteni, de ezzel együtt nem volt jó nézni – sajnos.