Az Amerikai

A film kivárásos, szerpentin-jellegű stílusban bontakozik ki,azaz várd ki a végét. Semmit sem magyaráz, csak sejteti, hogy előbb-utóbb majd összeáll a kép, illetve helyükre kerülnek a részletek. George Clooney egy bérgyilkos, akin rajtaütöttek Svédországban, és miután leterítette a támadót, 1 másodperc hezitálás nélkül kivégzi a lányt is, aki mellette van, és akivel addig együtt élt. Főszereplőnk tehát a legcsekélyebb mértékben sem szimpatikus, de láttunk már ilyet (Tom Cruise a Collateral c. fantasztikus filmben). Clooney egy eldugott kis olasz faluba menekül, ott várja az utolsó megbízatását, ami után természetesen kiszáll.

A film legfőbb hátránya, hogy akciófilmként hirdetik, miközben egy lassú művészfilm. Sajnos egyébként nem eléggé lassú, és nem eléggé művészi. Corbijn-nak fekete-fehérben kellett volna elkészítenie ezt a filmet, olyan kontrasztos képminőséggel, mint amilyen a Radírfej-ben látható (Lynch). A főszereplő belső folyamataira kellett volna fókuszálni, a világot az ő szemén keresztül kellett volna láttatni - ahelyett, hogy Clooney-t kell néznünk kívülről, mint egy sima főszereplőt.

Clooney a film egyik legnagyobb hibája. Egyrészt Daniel Craig (vagy valaki, aki olyan, mint ő) jobb lett volna, ráadásul Clooney köztudomásúlag Olaszországban él, és ez nagyon-nagyon összezavarja a képet. Tetejébe mindennek, Corbijn még jól össze is barátkozott Clooney-val, ami szemlátomást eltérítette a filmet.

Mindenképp Antonioni módszerét javasoltuk volna, hogy a színész egy mozgatott karakter legyen, akinek nincs rálátása a koncepcióra, a film egészére, hanem benne van a filmben, a történetben, a jelenetekben - anélkül, hogy kilátna belőlük.

A Clooney-féle film-eltérítést ott érzékeljük, hogy Clooney az olasz kisvárosban meglehetősen otthonosan mozog, úgy él, mint az olaszok, és nem okoz gondot neki az olasz szavak kiejtése sem. Clooney karakterének nem egy gyorsan és profin beilleszkedő amerikainak kellett volna lennie, hanem egy idegennek, mint amilyen Bruno Ganz volt Alan Tanner gyönyörű A Fehér Városban c. filmjében. Még ha legalább "Az Amerikai" (l'Americano) címhez hűséges maradt volna a film, már az is jó lett volna, de egy olyan amerikai, aki tökéletesen képes illeszkedni egy eldugott kisvárosban, enyhén szólva ellentétes azzal a koncepcióval, amiről ez a történet vélhetően szólni akar ... eredetileg. A legjobb cím természetesen az lett volna, hogy "az idegen", l'estraneo. Jó lett volna, hogy ha idegenként tekint az egyszerű kisvárosi emberek békés hétköznapjaira, idegenként és vágyakozva. És jó lett volna, ha időnként előjött volna a szakadék közte és a békés, legális életet élő kisvárosiak között (mint amikor Bruno Ganz meccset néz a helyiekkel Lisszabonban).

Anton Corbijn zseniális művész - "de" mindenki ismeri a munka-stílusát, ahogyan ráhangolódik a fotóalanyára, és fantáziáját szabadon eresztve kibont belőle egy látomást, egy "filmet" (egy fotót, ami felér egy filmmel, amiből az ember fejében egy film bomlik ki). Ez a módszer tényleg közismert Corbijn-nal kapcsolatban, és jó lett volna, ha valaki figyelmezteti, hogy Clooney nem lesz jó, mert ő pont az ellenkezője annak, ami egy idegen. Clooney nemcsak rossz e szerepre, de az elképzelhető legrosszabb. Corbijn-nak maximum utána kellett volna csak megismerkednie és összebarátkoznia vele :) Clooney a koncepció ellenkezőjéről szól ...

A filmben 2 női szál fut. Sajnos, itt is eltérül a koncepció. Az olasz prostituált, akibe beleszeret, gyanús Clooney számára. Lehet, hogy egy ügynök, egy bérgyilkos, akit ráállítottak, és lehet, hogy mégsem. Úgy szeret bele egy nőbe, hogy közben kétesélyes, hogy le kell-e majd lőnie, vagy sem. Azaz, nem lehet nem észrevenni az analógiát a film eleji szenvtelen kivégzéssel. Azaz, a film elején a jelenetnek csak akkor van értelme, ha a svéd nő beépített ember, vagy bérgyilkos volt, és Clooney ezért ölte meg. Minden más variáció disszonáns, sőt konkrétan elüt a koncepciótól.

Van ám egy másik probléma is a nőkkel. Van egy másik nő is a képben, aki konkrétan bérgyilkos, Clooney kollégája. Clooney jelenlegi megbízatása nem egy bérgyilkosság, hanem az, hogy elkészítsen és leszállítson egy spéci fegyvert a kollegina számára. Ez a kollegina (Mathilde) gyönyörű - köszönhetően annak, hogy a gyönyörű holland színészlány, Thekla Reuten alakítja.

Ráadásul ugyanolyan, mint Clooney, szenvtelen, mindent tud a fegyverekről, a gyilkolásról. Semmi kétség, Clooney tökéletes ellen-párja, illetve inkább ellen-fele. Amikor kipróbálják a fegyvert, és Clooney fél méterrel a nő mellé lő a természet lágy ölén, úgy, hogy a bombázó kollegina farkasszemet néz vele, és úgy, hogy közben a szeme sem rebben - minden bizonnyal filmtörténelmi léptékkel nézve is az egyik legszexibb, legszenvedélyesebb jelenet. Pontosan olyan jelenet, amilyet egy 1970-es években készült emlékezetes film tud csak nyújtani (ki kell írni, hogy 1970, nehogy pár év múlva összekeverje az olvasó 2070-nel - a szerk.) Corbijn e ponton megcsinálta a filmjét. Elmondhatjuk, hogy sikerült létrehoznia egy eredeti francia krimit, ami olyan stílusú mint a Qui? (Gyilkosság Tengerparton) - és majdnem olyan jó minőségű is (egy rövid időre).

A bérgyilkos lánnyal a nagy jelenet azonban sajnos csúcspont, amely szintet a film egésze (messze) nem éri el. Ráadásul a bérgyilkoslány és a prostituált lány közti párhuzam, versengés, összehasonlítás nem domborodik ki rendesen. Mondjuk ki, Clooney-nak ingáznia, hezitálnia, tépődne, őrlődnie, választania kellene a két lány közt (ezekből még az ingázás sem valósul meg igazán).

Corbijn ahelyett, hogy a két lány-alternatíva által kifeszített játékteret lakta volna be, a pillangó-motívumra fókuszált, ami minden mást elhomályosít. Clooney kedvenc helye a kis olasz városban egy patakvölgy, ahol védett pillangók élnek. Ide jár piknikezni, és kipróbálni a fegyvert is. A két nő közötti ingázás is itt valósul meg leginkább, lévén, hogy mindkét nőt ide hozza, erre szent helyre - óriási kár, hogy ez az ingázás ennyiben maradt. Clooney hátán egy tetovált pillangó látható, és a prostituált lány Mr. Butterfly-nak szólítja. Ez azonban még nem minden. Clooney egy mechanikus természetű férfi, nem művész-jellegű, hanem olyan, aki fémmel dolgozik - mondja róla a lélekbúvár pap-barátja. Egyfajta konfliktus feszül tehát aközött, amit csinálnia kellene, és ami valóban csinál - egy pályát tévesztett, egy elpazarolt tehetség? A néző számára e konfliktus messze eltörpül amellett, hogy bárgyilkos, aki saját barátnőjét is gondolkodás nélkül kivégezte. Kár, hogy a film erre óriási erővel fókuszál erre a pillangó-szituációra, még a tetoválása mikro-szintjén is: a hátán a pillangó olyan, mintha fém alkatrészekből lenne összerakva - ettől egyrészt tök ronda, másrészt szájbarágós.

A pillangó-tetoválás Clooney egész testével egyetemben meghökkenti a nézőt. Egy 60 körüli börtönviselt, magányos férfi benyomását kelti (pedig csak 49!, és világszerte a nőket megcélzó reklámkampányok sztár-szereplője, az elmúlt 20 év legnagyobb charmeur-je). Talán azért, mert lefogyott? Lehet, hogy jól néz ki, ha feszes (valakinek) a hasizma, de Clooney-nál ez nem jól működik, a fogyás az egész testét tekintve egyáltalán nem használt neki, elveszítette életvidám, bohém jellegét, amitől Clooney - Clooney. Karaktere és a film a normál Clooney-féle "jóllakott óvodás" testalkattal sokkal jobban járt volna, mint ezzel a "szálkás öregfiú"-val.

A film végül átugorva azt, amitől jó lehetett volna (a két lány közti ingázást) mégis eljut oda, hogy döntés szülessen a két lánnyal kapcsolatban. Ekkor már azonban késő. Amit Corbijn-nak sikerült elérnie, az az, hogy leásott a történet középpontjáig, és sikerült megtalálnia azt, amitől ez a film az lehetett volna, aminek lennie kellett volna: egy francia krimi az 1970-es évekből - ami nem lett.

Egy sokkal művészfilmebb művészfilmet kellett volna készítenie, sokkal kevesebb hagyományos bérgyilkosos motívummal - lásd Clooney első találkozója Thekla Reuten-nel például nagyon amatőr, és jobban tette volna, ha inkább a Jarmusch-féle The Limits of Control bérgyilkosos jeleneteinek szürreális irányába megy el, a profizmus sikertelen erőltetése helyett.

Corbijn-nak sikerült demonstrálnia, milyen jó anyagból készített filmet - kár, hogy ez csak demonstráció maradt, kár, hogy a film végül nem erről szól, kár, hogy ez a filmjében csak egy (gyönyörű) villanás, és hogy az egész film nem ilyen klasszikus, magas hőfokú, szenvedélyes és felkavaróan szép ...

PS: az, hogy egy adott pillanatban egy a filmvásznon alig észrevehető pillangó ott röpköd a fák közt, nem kárpótol azért, amit kaphattunk volna, és amiről lemaradtunk ...