microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-11-07

Egy Komoly Ember

nem nézőnek való vidéki film


Joel és Ethan Coen ezúttal nagyon keményre vették a figurát. Filmjüket vígjátékként reklámozzák, miközben készítésekor, beleértve mind a rendezést, mind a forgatókönyv megírását, szemlátomást az vezérelte őket, hogy a néző a lehető legcsekélyebb mértékben se szórakozhasson ... ami ráadásul nem azt jelenti, hogy magasröptű intellektuális élményben van részünk. Egyszerűen egy közepes sztorival van dolgunk, amit azonban a világ legfárasztóbb, legidegesítőbb módján adnak elő ...

A 2000-es éveknek vége, és vége annak a gyakorlatnak is, hogy a filmeket magas fordulatszámon kezdik, és a továbbiakban a végsőkig megpróbálnak lépést tartani a film eleje keltette várakozással, versenyt futva a saját maguk keltette hullámokkal. Ennek a kockázatos taktikának ma már kezd látványosan vége lenni. A film eleje inkább legyen fárasztó, esetlen, inkább legyen nyitott, kicsit meghökkentő, mintsem frappáns. A frappánst kerülni kell. Nem kell Zoolander, nem kell Men In Black, és nem kell Amerikai Szépség sem. Az Egy Komoly Ember nemcsak a szerény, nyitott kezdés mellett teszi le a voksot, de egy kifejezetten hosszú, vontatott, és fárasztó jelenetet erőltet nézőire - ami után a többi fárasztó jelenet már kevésbé lesz feltűnő. Nyilván.



A film bevezető jelenete azért érdemel külön említést, mert tökéletesen reprezentálja a film egészét. Olyan jeleneteket látunk, amik a végsőkig fel vannak tupírozva, hogy a lehető legvontatottabbak, legfárasztóbbak legyenek. Ez maradt a Fargo olyan finom és folyékony cselekménygörgetéséből. Minden jelenetnek speciális az íze, de mindegyiknek egyforma, és ez a harmincadik perc után már meglehetősen fárasztó. Főhősünknek, Larry-nek az élete megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag romokban hever, és ez a romhalmaz a Coen-éktől megszokott egyenletes sebességgel csúszik lefelé a lejtőn. A vicc az, hogy lehetne jó film is. Ehhez azonban Coen-éknek tudniuk kellett volna, hogy mire kell koncentrálniuk. Főszereplőnk, Larry olyan bokalengetőben jár, és annyira életidegen, hogy a film simán lehetne egy Radírfej is (éppenséggel, ha azt vesszük, nagyban hasonlít rá, hasonló esztétikumot próbál "megjátszani"). Lehetett volna egy bizarr, szürreális, lefelé sodró, örvénylő dráma is. Lehetett volna Amerikai Szépség, Radírfej, vagy egy felnőtt Donnie Darko is. Simán.


Ez a film nem alapjaiban rossz - hanem menetközben lett elrontva, rossz (nem az anyag természetének megfelelő) rendezői hozzáállással. Mint a felhőkarcolók, a film állandóan a misztikumot karcolja, de csak karcolja, pedig legalább egy dibuk is szerepel a filmben, és van benne pár álomjelenet is, melyek közül az egyik, amelyikben a nő szerepel, totálisan a Radírfej ide vágó jelentének ripoff-ja. A "karcolás" egy idő után frusztrálóvá válik, és már nem is várjuk, hogy a nagy áttörés megszülessen, hogy valódi misztikum, valami pszichedelikus trip jöjjön létre. A Radírfejben megvolt, a Donnie Darko-ban detto - az Egy Komoly Ember-ben nagyon nem. Még a fantasztikus Bár micvó jelenet is visszahull hamvába, a rövid (de katarzis-közeli) "misztikum-karcolás" után. A tornádó-jelenet (mert van egy ilyenünk is) már eljut ide, túljut a karcoláson, de amikor kezdenénk örülni, abbamarad. Egyszerűen nincs szerencsénk. Néha szerepet tévesztettek, és azt hitték, egy Tarantino-filmen dolgoznak, lásd a fog-sztorit. Végül azonban leginkább arra tudunk gondolni, hogy Coen-ék rengeteget beszéltek erről a filmről, és létrejött egy regény, egy un. virtuális regény (ami olyan, mint egy virtuális drive), és egy idő után az egész filmre úgy gondoltak, mintha e (nem létező) regény alapján készülne. 

Lehet persze, hogy Jób könyve ez a virtuális könyv, aminek, ha úgy vesszük, a Coen-verzióját láthatjuk. Mi értelme a sok szenvedésnek? Vajon mi a célja annak, hogy ez történik vele? Hol van a már az angyal (tűnődik kálváriája egy pontján egy festményre pillantva), aki megállította a kezét Ábrahámnak? Azaz, mikor jön már elő a színfalak mögül Kutcher, hogy végre előadja a megváltást jelentő mondatot, "you've been punked!", azaz mikor lesz már vége? Nos, Coen-ék annyiban jól végezték a munkájukat, hogy ezt a terhet, ezt a kérdést, ezt a szenvedést tökéletesen átadták a nézőnek, aki a saját bőrén érezte ugyanezt: mi végre ez az egész? és mikor lesz már vége .. a filmnek ..?



Az ember úgy jön ki a moziból, hogy de kár érte .. az időért és a filmért is. Senki sem járt jól. Bárcsak inkább elolvashatnánk a "regényt" ... ami nincs, vagy bárcsak visszaküldhetnénk Coenéket az időben, hogy csinálják meg rendesen ...Mindkét megoldás szuper lenne, legrosszabb esetben is milliószor jobb annál, amit most kaptuk, mert ez így tényleg nem nézőnek való ...

.........................................................................................................................

PS:
... amint ezt nyilván észrevettétek, mindent elkövettünk, hogy ezt a filmet önmagaként tekintsük, mint filmet, és nem mint mondjuk egy egyetemi oktatóteremben egy előadás elején  táblára felrajzolt topic-címet, amely beszélgetések, értekezések alapjául szolgálhat. Értsd egy film egyrészt valami, másrészt szól valamiről, amely két "valami" nem ugyanaz. Természetes, hogy ezt a filmet lehet úgy is tekinteni, mint a zsidó kultúra egy a zsidó identitást leíró nagyszabású, nagyobb lélegzetű művét (a Tanakh, ill. a Biblia is ilyen, ha úgy vesszük), mint egy költeményt, egy fogalmazványt ... ez is egy abszolút érdekes aspektus ... mi nem ezt választottuk ... (vedd észre, a "zsidó" szó sem szerepel a cikkben)


Ez a cikk e fimet elsősorban és kizárólag, mint egy mozgókép trip-et tekinti, egy műalkotást, egy interaktív struktúrát, amely a nézőt egy trip-ben részesíti, egy trip-en viszi végig ... és e kifejezés, egy műalkotás milyenségének leírására szorítkoztunk, vállalkoztunk ... azaz a filmet nem mint a közösség számára kiemelten fontos, a közösség számára kultikus darabot tekintettük (és tekintjük), hanem int egy minden specifikumtól mentes, tökéletesen normál, hétköznapi filmet (a szó maximálisan jó értelmében) ...


Ami miatt nem ez a film "nem jött be", az nem az, hogy "lassú" hiszen a Sztalker is lassú, és mégis nagyszerű ... és nem az, hogy nem szórakoztató, hiszen ez lehetne az intellektuális szinonimája is ...

Alapvetően a filmet (és nem a film hátterét, vagy a film által felmutatott jelenetek, motívumok jelentését, jelentőségét, ezek komplexumában való kalandozás élményét) tartjuk nem szerencsésen-, nem a legmegfelelőbben megkomponáltnak ... röviden, a film jobban ki tudta volna fejezni azt, aminek kifejezésére vállalkozott ...


Ezzel együtt, korábban egyszerűen a gyenge filmeknek járó általános "4 pontot" adtuk rá, amit most, hogy Ghostdog hozzászólása révén e PS-ben átgondoltuk a helyzetet, 6.9-re módosítunk, mivel e film, ha úgy vesszük, nem fikció, hanem közösségi film - és a valóság-alapú filmeket alapjáraton nagyra értékeljük, hiszen a film nem szórakozás, hanem kultúra, a valóság- és a közösség valósággal kapcsolatos élményeinek közvetítője ...


PS 2: Ghostdog-hoz csatlakozva ajánljuk figyelmetekbe a filmnek a másik lehetséges aspektusból írott kritikáját az Origón - ahol e filmet alapvetően mint a zsidó kultúrát, identitást leíró kultikus alkotást tekintik, mindjárt két al-nézőpontból is, egy zsidó és egy nem zsidó kritikus tollából ...

itt: http://www.origo.hu%2Ffilmklub%2Fblog%2Fkritika%2F20100127-zsido-nem-zsido-a-serious-man-kritika-coen-testverek.html

-jepe-
2010-11-07

Címkék: Ethan Coen, Joel Coen, Jób könyve



:::::::
  LÁSD: Egy Komoly Ember info-file
:::::::  (A Serious Man 2009.)