Mindszenty (Szeretlek Faust)
egy kifejezetten eszköztelen formát választott Mindszenty életének feldolgozásához, egy max. 3 helyszínen játszódó történetet látunk, összesen 4, vagy talán 5 szereplővel, és legtöbbször a cselekményre való utalásokkal, miközben a vásznon kevés dolog történik. Mindszenty-t egy pszichodráma-szerű környezetben szólaltatja meg, Lux Ádám alakításában. Emblematikus figurákként kezeli a két főszereplőt, van egy Pap-unk (Mindszenty – Lux Ádám) és van egy Színész-ünk (Jávor Pál- Kautzky Armand), ők beszélgetnek évtizedeket átölelően.
Jávor és Mindszenty valóban egy időben raboskodtak Sopronkőhidán, de azt nem tudjuk (mi legalábbis), hogy valóban találkoztak/beszélgettek-e egymással. A film mindenesetre arról szól, hogy A Színész felidézi Mindszenty múltját, jelenét és bemutatja neki a jövőjét is (Faustként?). A fő helyszín a Terror Háza, ami a börtöncellák mellett egy tankot is nyújt, nem beszélve a külön teremről, ami Mindszenty-nek van dedikálva, és ahol szintén forgattak.
Kautzky Armand
több szerepet is játszik, mint ahogy a magyar történelem legnegatívabb szereplőit is egy színész formálja meg (Szálasi, Rákosi, Péter Gábor, stb). Minimális az eszköztár, és ez nem annyira jó, sokkal többet kell a látottak mögé képzelnünk, mint egy „normál” játékfilmnél, sokkal kevesebbet látunk és hallunk, és ezek által kevesebb érzésünk támad fel Mindszenty-vel kapcsolatban, mint kellene.
Inkább hívnánk kísérleti filmnek, mint művészfilmnek, mivel végül egy ember drámáját követhetjük végig nagyon közeli képekkel (szinte végig Lux Ádám arcának rezdüléseit nézhetjük), és bár Lux Ádám tényleg remek színészi munkát végzett, azért a rendes játékfilmes élményhez hiányoztak a további filmes eszközök (helyszínek, több szereplő, külső felvételek, stb..).
Aki kötődik Mindszenty bíboros emlékéhez, annak biztosan élményszerű lesz a film, másoknál akkor nem lesz csalódás, ha tudják, mire készüljenek. Mert amúgy, az adott korlátaival és minimál eszköztárával együtt nem lett rossz film.