microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-11-12

Social Network - A Közösségi Háló

az arcok - a facebook mögött ...


Az ember nincs igazán felkészülve arra, ami napjainkban történik. Gondoljunk bele, vége a 90-es éveknek, de a 2000-eseknek is. Új évszázadban élünk, ha azt mondjuk, 10-es évek, az már nem 1910, hanem 2010, a történelem pedig (és a jövő is) itt történik, az orrunk előtt, a jelenünkben. A Social Network a világ legmodernebb, legmegdöbbentőbb és legizgalmasabb történelmi filmje ...

A film története a facebook létrejöttének története, egy peren kívüli megegyezéshez vezető tárgyalássorozat vezérfonalára felfűzve. Amit látunk, simán lehetne akár egy (nagyon jó, élvonalbeli) tini-vígjáték is, de vígjáték helyett a valóságot kapjuk. Emiatt a film harmadától kicsit kevesebbet nevetünk, a film viszont cserébe nemcsak jó, hanem megdöbbentően jó (hiszen valóság!:)).


srácok a koleszban - a kezdetek kezdetén ...

Elképzelni is nehéz, milyen nyomás alatt, mekkora körültekintéssel kellett dolgozniuk a forgatókönyv íróinak, a rendezőnek, nehogy utólag per legyen belőle - egy 25 milliárd dolláros cégóriással (facebook) ujjat húzni nem vicces dolog. Nemcsak elképesztő körültekintéssel írták meg a történetet a legapróbb részletekig, ügyelve arra, hogy a lehető leghitelesebben alakítsák ki a jeleneteket, de a lehető legméltányosabb módon ábrázolják a szereplőket is- úgy, hogy közben mégis mindenkiről megmutathassák, mekkora s*ggfej egy-egy illető (ha az).



A világ legmodernebb, legújabb történelmi filmje ez, egy olyan cégről, egy olyan szolgáltatásról, amely ezekben a percekben is működik, terjeszkedik, bonyolítja gigantikus forgalmát. A világ legfiatalabb milliárdosáról és a facebook történetéről szól ez a film, éspedig megdöbbentő részletességgel, ami miatt máris David Halberstam "Mert övék a hatalom" c. remek könyvéhez nőtt fel: ott a helye mellette a polcon, Blu-Ray lemezen.

A film olyan hihetetlen bepillantást ad bizonyos sorsfordító jelenetekbe, hogy a néző csak ámul. Hogy kerülünk oda? Hogyan lehetséges, hogy láthatjuk, hogyan ment végbe egy-egy jelenet? Hihetetlen. Nyilvánvalóan nemcsak nagyon komoly kutatás, de minimum ugyanilyen komoly egyezkedés áll a háttérben, a jogi osztályok bevonásával, amely egyezkedés során a felek megállapodnak, hogy egy-egy jelenetben ki mit mondott egész pontosan és azt hogy értette, illetve, ki mennyire volt jó vagy kevésbé jó fej. Ebben a tekintetben, mint 'konszenzusos történelmi film', maximálisan egyedülálló, hiszen a legtöbb történetet egy-egy szereplő nézőpontjából látjuk (olvassuk), amely nézőponttal a többiek, ha egyáltalán megkérdeznék őket, nem igazán értenének egyet, és amely nézőpontból tekintve a főszereplő szuper-jófej, a többiek pedig so-so.

Jellemző, hogy a történet főszereplője nem is Mark Zuckerberg, a világ legfiatalabb milliárdosa, akit a filmben Jesse Eisenberg (a Zombieland sztárja) alakít, hanem a barátja, Eduardo Saverin (Andrew Garfield (remek!) alakításában).


Andrew Garfiled mint Eduardo Saverin - amikor a FB-részesedését levitték 30%-ról 0,3%-ra

A történet tökéletes. Egyáltalán nem kellene megtörténtnek, valódinak lennie, akkor is tökéletes lenne.

Adott két srác. Jóbarátok. Egyikük folyton be van tépve (nem, fűtől, hanem kódtól, programozástól, code is poetry - code is dope - as we know), és enyhén szólva szociopata. Nem érdekli semmi, csak az, hogy valamilyen módon bejusson komoly iskolai klubokba (a Harvardon!!) ... és végül, éppen a nagymenő Harvardosok ötletét "lopja el" (kihasználva versenytársai felkészületlenségét) - és ahelyett, hogy bejutna egy menő klubba, megteremti a legmenőbb klubot, ahova mindenki be akar (majd) jutni.


Lélegzetelállító élmény a film elején, hogy (végre) egy filmben beszélnek html-t és php-t is. Végre nem idióta kódokat mutogatnak, meg elvont, forgatókönyvírók által kieszelt fantázia szövegeket nyomnak el komputeres szlengekként, végre valóságos szövegeket hallunk (!!). Mark Zuckerberg konkrétan elmeséli nekünk, hogyan találta ki a facebook-ot, szerelmi csalódástól berúgva, egy sima hétköznap estén a koleszban. A jelenet a Trainspottingot is felülmúlja. Klasszikus - és valódi. Mark háttérzajként érzékeli szobatársát, akivel beszélgetést folytat, miközben a facebook ősét, a hotornot-ot (?), a facesmash-t programozza. A web szép dolog, de a legizgalmasabb benne az, hogy élővé lehet tenni, és nem "csettel, meg interakcióval", amit a marketingsulikban tanítanak. A web akkor válik izgalmassá, amikor közösséget teremt, amikor emberek aIRL (almost in real life) konnektálnak egymással, amikor zajlik és fejlődik a közösségi élet, mintha csak egy klub-kocsmában lennénk, ami olyan, mint a Tilos az Á - volt. Mark Zuckerberg egy hétköznap estén kitalált egy játékot, hot-or-not (emberek arcokra klikkelhettek, hogy a jobb- vagy baloldalon látható arc-e a jobb (!!:)))) - de nemcsak kitalálta, hanem meg is csinálta, és működésbe is hozta, és publikálta is. Csodálatos akció! Kitalálni valamit, aztán befektetőket keresni, aztán programozni, aztán tervezni, majd bevezetni - uncsi-uncsi-uncsi. Kevés-kevés-kevés. Mark Zuckerberg egy este során kitalálta, mi az, ami izgi, és meg is csinálta, és el is indította. A Harvard szervere behidalt. Mark Zuckerberg olyan forgalmat generált, hogy az 50-es prűd rendszergazdát éjjel 4-kor felébresztették, hogy csináljon valamit, mert olyan forgalom zajlik, mint egy kupameccsen félidőben (a maxok maxánál is nagyobb).


Ez még nem a facebook volt. "Csupán" az elődje. Érdekes "azonban" látni.., hogy Mark Zuckerberg mennyire profin startolt rá arra, ami a fiatalokat mozgatta. Mások százezreket költenek arra, hogy ezt megtanítsák nekik. Mark ezt magától tudta, és azért, mert a probléma (matematikai, illetve programozói értelemben probléma), ami az első perctől izgatta, mondhatni felölelte ezt a témát. Izgatta őt, hogy hogyan lehet bejutni zárkörű, exkluzív klubokba. Izgatta őt, hogy hogyan lehet érvényesülni kapcsolatok, ismeretségek mentén.

(az időközben "némiképp" elnépszerűtlenedett magyar WIW is erről szólt, ami a facebook őse előtt, 2003 előtt jött létre !!! respect to Várady Zsolt és társa számára - az iwiw ott bukott el, hogy nagy ívben tettek a privacy-ra, nemcsak a fejlesztők, de az iwiw felhasználók is, akik számára tök normálisnak tűnt, hogy bárki, aki beírja a nevüket, láthatja a fotóikat, beleértve a kerti sütést, és a szülinapi partit, a barátnőjüket, és még az össze ismerősüket is, IWIW felhasználók olyanokat mondtak ezzel kapcsolatban annak idején, hogy "miért, ha nem vagy eléggé extrovertált, akkor ne rakj fel képeket" - picivel később az iwiw büszkén jelentette be, hogy új privacy opciókat vezettek be, és többé nem láthatóak a privát anyagok bárki számára - hurrá, ekkor azonban a facebook már örökre beelőzte az iwiw-et, pedig eredetileg, a magyar programozó hamarabb találta ki, mint Mark Zuckerberg).

Mark-ot ez izgatta, és ez jött ki belőle, a facebook. Jó időben volt jó helyen, és megcsinálhatta a tuti cuccot, ami jó is és terjed is. Nyúlt is, és paraszt is volt - de .. amit csinált, az nem a véletlen műve. A srác zseniális - mondanánk, ha ez a kifejezés nem a művészek számra lenne fenntartva :)

Ma a helyzet percről percre változik. A facebook ma már nem a varázs, hanem a praktikuma révén hat. A praktikuma azonban korlátolt, nem is kis mértékben - lásd nem lehet visszakeresni a korábbi postokat, nem valódi blog, amit valaki a facebook-on vezet, hanem thumbler szerű pillanatnyi állás, fáziskép. A facebook a pillanat ünnepe. Mint a tévé. Speaking of which: a facebook valójában a Big Brother és társai továbbfejlesztése, hiszen az emberek, felhasználók az ismerőseiket kukkolják, böngészik, hogy éppen mi van velük.


Jesse Eisenberg - mint Mark Zuckerberg az ügyvédi egyeztetésen

Ami azt illeti, ez a film azért (is) NAGY, mert egy olyan rendszer mögé enged bepillantani a nézőnek, amely rendszer pontosan arról szól, hogy a nagybetűs BEPILLANTÁST árusítja, kínálja ezüst tálcán felhasználói számára - a bepillantást ismerősei(n)k életébe :) Ez a film most Mark Zuckerberg és barátai, ismerősei életébe, és az akkori eseményekbe kínál tű-pontos bepillantást (visszavágás a birodalomnak :)). A bepillantás a történelmi jelentekbe nemcsak a legendaépítés, és legenda-megjelenítés szintjén működik, mint amikor rendszergazda-jelölteket versenyeztettek (a történetet már korábban is hallottuk, bejárta a világot, olyan, mintha a Hackers c. film egyik jelenete lenne - de valóság !:)). A tű-pontos, történelmi bepillantás olyan jeleneteknél lélegzetelállító, mint amikor Sean Parker és a barátnője megjelennek és becsöngetnek Mark L.A.-i házának ajtaján, vagy az étterem jelenet, amelyben a fiatal Mark issza Sean szavait ...
(figyelem, NEM Sawn Fanning-ről, a Napster programozójáról van szó, hanem az ő üzlettársáról!!!!, Sean Parker-ről, akit továbbra is nagyra becsülünk!!!
lásd korábbi cikkünket a Napster-ről itt- a szerk.).


Ha már Shawn-t szóba hoztuk, a történet egy deal, egy megegyezés, amely révén a felek megállapodnak, hogy Mark Zuckerberg számos tekintetben (és számos alkalommal volt) rosszfej, de fiatal, és zseniális. A konszenzusos történet lényege, hogy Mark végül kedvező ítéletet kap (tőlünk, nézőktől, facebook-felhasználóktól, a történelemtől), s így végre lemoshatja magáról a lelkét nyomasztó motívumokat, és beismerheti azt is, hogy barátnőjével paraszt volt - ami szociopatákkal gyakran megesik. Amit a vásznon látunk, az egy konszenzusos történelem-írás eredménye, ami kb. úgy nézhetett ki, mint a filmben látható peren kívüli tárgyalás :)


Mark issza Sawn Parker szavait ... a karrierről és a Victoria's Secret-ről ...
"I'm a CEO, bitch!"

A legfontosabb tényező az, hogy Mark fiatal volt, és nagyon vágyott valaki nagy ember elismerésére, nagyon akart valami elismerést - amiből neki kevés jutott, "egy kis béna arc volt a koleszban", egy 'nurd', egy 'geek', max két baráttal, és állandóan műanyag papucsban mászkált, és csak a programozás meg a PC, meg a web érdekelték. Mark fiatal volt, és messze kimagaslott társai közül, és elismerést akart. Nemcsak a Bill Gates előadás volt rá nagy hatással, mintha Gates direkt hozzá beszélt volna (amit Fincher egy korábbi jelenettel már remekül felépített - amikor Mark kirohan egy óráról, de előtte gyorsan eldarálja, hogy működik a HTTP protokoll, ha már a tanára azzal gyanúsította, hogy ez neki túl sok, jelezte, hogy nem ez van, ez neki inkább uncsi, ekkor megtudtuk, hogy Mark nagyon ott van, élvonal, penge-éles tudással).

A történet szexepilje az, hogy egyszerűen törvényszerű, hogy ez a fiatal srác, Mark Zuckerberg, tele zsenialitással, ambícióval szükségszerűen bele fog sétálni Sawn Parker csapdájába. Mark Zuckerberg semmi elismerést sem kapott, és fiatal kora ellenére már így is jó rég óta a maga útját járta, ami nem lehetett túl könnyű, mert az embereknél, akikkel rendszeresen érintkezett, messze gyorsabb és pontosabb a gondolkodása. Egyszerűen törvényszerű volt, hogy az olcsó trükköknek bedőljön a fiatal srác - aki feltehetően apa- vagy báty-komplexussal (is) rendelkezett. A film erről szól, és az igazi barátról, Eduardo Severin-ről, aki az evezős srácok lordokhoz is méltó eleganciájával támogatta a projektet - amihez az alapképletet ő maga adta.
Mark Sawn és Eduardo közt őrlődik, a jó- és a rosszabbaik énje, a lekismeret és a lekismeretlenség között, a történet egy pontján pedig kiábrándultan tekint a frissen érkezett névjegykártya-kötegre, amely eresztésre már az "I'm a CEO, BITCH!" felirat is rákerült ...


Zseniális film - pontos, mint egy Viasat History film, és izgalmas, mint egy (tartalmas) tinivígjáték, és közben olyan finom és valóságos, mint a Bennfentes, vagy a Kapj el ha Tudsz. Ha az Oscar-díj mögött álló akadémisták jót akarnak maguknak és a biznisznek, ha meg akarják alapozni a válságba jutott mozi és az Academy Awards jövőjét, e filmet komoly díjakkal fogják illetni - ami minket nem érdekel. Mert ez a film nem szorul semmiféle díjra - úgy, ahogy van, tökéletes, egyetlen másodpercét sem lehetett volna jobban megcsinálni ....

-jepe-
2010-11-12

Címkék: facebook, Mark Zuckerberg



:::::::
  LÁSD: Social Network - A Közösségi Háló info-file
:::::::  (The Social Network 2010.)