microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-11-24

Száguldó Bomba

katasztrófa-közvetítés "élőben", moziban


Csöndes hétköznapi reggel. Egy pufók lúzer srác a társaival tehervonatokat parkol le egy állomáson, tényleg, mint egy autóparkolóban. Aztán egyszer csak az egyik elindul, nevetnek, pufók srác fut utána egy darabig, de nem jön össze. A vonat kigurul az állomásról ... Sajnos, úgy van beállítva, hogy egyre jobban gyorsul, ja, és nem lehet megállítani ... Ez így bénán hangzik - de ha hiszed, ha nem, izgalmas ... mert manapság ilyesmiken izgulunk: élő katasztrófa-közvetítéseken ...

A Száguldó Bomba tkp. egy különleges film. Tony Scott ezúttal igazi tömeg-filmet készített, egy filmet, ami nemcsak "olcsó" (állítólag $ 100m-ba került, de ez ránézésre inkább $ 50m), nemcsak tucatfilm, de konkrétan a tömegek mozgóképes ízlésére van ráhangolva. A film gyakorlatilag a katasztrófa tele-turizmust árul. Bizony, semmi sem fogható ahhoz, mint amikor a tévé készülékek előtt ülők szeme láttára egy katasztrófa bontakozik ki. Drámai pillanatok. Ott áll egy bácsi a vonat tetején. Lehet, hogy túléli? Lehet, hogy elpusztul egy falu? Szavazzon élőben, hívja a képernyőn látható emeltdíjas számot :) Egyszerűen semmi sem tapasztja úgy oda a nézőket foteljeikhez, semmi sem szippantja be őket úgy a képernyő felülete mögötti világba - mint egy LIVE katasztrófa, mint egy LIVE coverage egy katasztrófáról.


Nem kellenek szuperhősök, nem kellenek gonosz antihősök, nem kellenek a Die Hard nácijai, a James Bond- filmek orosz, koreai és egyéb maffiózói, de még Dr. Genya sem. A hétköznapok egyszerűre kikevert karaktereire van szükség. Semmi másra. Egy idős, özvegy vasutasra, meg egy fiatalra, kell még egy szétszórt forgalomirányító nő, egy rosszfej vasút-társaság tulajdonos, és sok-sok egyszerű ember, akik kíváncsiak a szökevényvonatra, amely robbanékony vegyi anyagokat szállít, és így olyan, mint egy bomba. Nem szökevényvonat, hanem szökevénybomba.


"Larry Levy", illetve Robert Altman tippje válik most valósággá. Larry Levy a Játékos c. Robert Altman filmben egy producer-karakter, aki egyebek közt azzal az ötlettel áll elő, hogy küszöböljék ki a drága forgatókönyvírókat, és inkább újsághíreket vigyenek filmre. Katasztrófák, hétköznapok, miegymás. A jóslat, illetve a tipp, nagyon is működőképes, hiszen 2005-2006 óta már más a helyzet a mozifilmekkel, mint az azt megelőző időkben volt. A televízió nagy térhódítása, penetrációja nyomán megfordult ugyanis a viszony, és többé nem az van, hogy a tévét is úgy nézzük, mint a mozit, hanem immár a mozit nézzük úgy, mintha tévé lenne (lásd pl. a tévé-sztárság ma már gyakorlatilag nagyobb dolog tud lenni, mint a mozi-sztárság !!). Ebből adódik, hogy egy film sikeréhez csak az kell, hogy olyanra készítsék, hogy a tévénéző számára a tévénézés izgalmaihoz hasonló izgalmakat legyen képes produkálni. Valódi filmek helyett könnyed szórakozást akarsz? Csak valamit, ami kikapcsol? Hát most megkapod :)



A Száguldó Bomba persze cseles fim, hiszen direktben nem a katasztrófa közvetítésről szól, hanem a katasztrófáról, ennek ellenére minden, a legutolsó részletig úgy van megkomponálva, hogy egy televíziós katasztrófa-tudósítás élményét nyújtsa a nézőnek. Amíg az egykor remek Charlie Sheen-es Hajsza a tévés katasztrófa-közvetítéseket mint a legrondább dolgot mutatta be, Tony Scott már nem bíbelődik az intellektuális aspektussal.


A legszörnyűbb természetesen az, hogy élvezzük, legalább is, izgulunk. Hiába fogjuk utána a fejünket, (palmhead), hogy súlyos, hogy egy ilyen egyszerű 'fake' anyag megetetett minket, ez van, ne csodálkozzunk. Egy televíziós katasztrófa-közvetítésnek senki sem tud ellenállni, akármilyen primitív dologról is van szó. Tony Scott filmje, illetve a hatás, amit kivált, megvilágítja, hogy miben élünk. Tévéképernyők elé kényszerített embertömegek részeként élünk, és az a gyenge pontunk, hogy ha látványosan a társadalom részévé akarunk válni, a tévét kell néznünk, mert ez adja a közösséghez való csatlakozás semmihez nem fogható élményét :) Közös beszédtémát akartunk- nézzük a legnézettebb híradókat, és lesz miről csevegnünk, lesz mivel kapcsolatban állást foglalnunk emberi érintkezéseink során. E logika szerint pedig a ranglétra csúcsán a katasztrófa-közvetítés műfaja áll. Az egész közösség együtt izgul ... jobb, mint egy olimpia.


Tényleg nevetséges, hogy egy ilyen film egyáltalán működhet. Mégis működik. Időnként persze már annyira gejl, annyira műanyag, hogy röhögünk - de ez is a szórakozás részeként kerül kiszámlázásra.

Az egész filmben az a legdurvább, hogy arra is rávilágít, hogy ezt a filmet még katasztrófával együtt sem néznénk meg, ha a főbb szerepeket nem híres amerikai színjátékosok adnák elő, ha a szétszórt vidéki állomás-diszpécsert nem a gyönyörű Rosario Dawson alakítaná (aki leginkább csak a haját pakolgatja egyik oldalról a másikra, kibontja, összefogja, ez a fő aktivitása az egész film alatt), vagy ha a nyugdíj küszöbén álló özvegy vasutast nem Denzel Washington játszaná ... Tanulságos film, maximálisan az :)

-zé-
2010-11-24

Címkék: Denzel Washington, Rosario Dawson



:::::::
  LÁSD: Száguldó Bomba info-file
:::::::  (Unstoppable 2010.)