A Lány, aki a Tűzzel Játszik

A Millenium-trilógia a tetovált lány motívumán alapul, egy olyan történet, amely egy tetovált lány misztikumából bontakozik ki. Látsz egy plakátot, és meg akarod nézni, mert egy "tetovált lány" sejtelmes karakterébe rengeteg mindent bele lehet projektálni. Egy lány, aki más, mint a többiek, egy lány, akinek a sorsa nem átlagos és nem is könnyű, egy lány, aki deviáns, egy lány, aki különleges (nem mintha a tetoválás nélküli lányok kevésbé lennének különlegesek :)).



A Tetovált Lány történetben a legrosszabb talán épp az, amitől különleges (nemi erőszak). Kár, hogy egy nem szőke-, és nem irodai-, háziasszony-, vagy decens diáklány-kinézetű lányról, aki tetovált, egy nemi erőszak és egy brutálisan rossz sors társul e trilógiában. Rengeteg lánynak van tetkója és piercing-je, ezek a lányok nem okvetlenül sérültek, sőt, a tetoválás és a lelki sérülések közt nincs is konkrét összefüggés (és még ha van is, az biztosan nem "akkora", mint amit ez a történet felmutat). Az persze természetszerűen tény, hogy egy lány, akivel ilyesmi (ilyen brutális eseménysorozat) megtörténik, valószínűleg rendelkezni fog tetoválással, de ez mégiscsak sztereotipikus beállítás, ami káros, hiszen erősíti a tendenciát, hogy a szőkék hazájában, Svédországban a fekete hajú, piercinges, tetovált lányokra "másképp" nézzenek, mintha ahhoz, hogy valaki másképp akar kinézni, mint az átlag, szükségszerűen ilyen szörnyű háttértörténet tartozna.

A történet "mozis" szemmel, entertainment szintjén ezúttal 2 különösen izgalmas (átlagos filmekben nem előforduló) jelenetet tartogat, melyek közül az egyik kifejezetten színvonalas. Képzelj el egy James Bond filmbe illő nagy darab hústoronyt, aki nem érzékel fájdalmat - vele küzd meg egy 70 kilós kickboxer srác. A jelenet tulajdonképpen gyönyörű - és kifejezetten a forgatókönyv, illetve a regényíró intelligenciáját dicséri, hogy tudta, hol a határ a brutalitásban (oly sok film belesétál a csapdába, hogy a brutalitást nem állítják meg a sokkoló szint elérése előtt, itt például épp előkerült egy motorosfűrész, de primitív, tolerálhatatlan brutalitás helyett egy meglehetősen szép és izgalmas kickbox jelenetet kaptunk. Le a kalappal. Ugyancsak dicséret illeti az írókat azért, hogy feleslegesen, pusztán papírforma miatt nem áldoztak fel csak úgy szereplőket - ezzel a nemes gesztussal a kliséktől is elszakadtak.

A film végül "laposabb", mint az első rész, de ez talán nem is probléma, sőt. Ezzel együtt sokkal jobban örültünk volna, ha több érzelmet adtak volna, a lány és más szereplők érzelmi világának ábrázolására pedig több teret hagytak volna. A második rész vége kicsit olyan, mint a Vissza a Jövőbe második része: igaziból nincs vége semminek, csak rövid szünet következik. A viszonyunk a sorozathoz pedig jelenleg úgy áll, semmi okunk arra, hogy ne várjuk a harmadik részt ... Reméljük, egzotikumból, érzelemből többet kapunk majd, mint eddig ... baltából, egyebekből pedig kevesebbet :)