Már Megint Te

Végig az az érzésünk van a film alatt, hogy ezeket a gesztusokat, történet-részletek megoldásait, gegeket már láttuk valahol. Vagy ha nem is láttuk épp ezeket, mégis ismerősek. Mint amikor a magyar kereskedelmi tv-k szereplőin észrevesszük az amerikai filmek szereplőinek gesztus-rendszerét, ugyanazokkal a mozdulatokkal örülnek, bosszankodnak, stb...mint amiket az amerikai filmekben, vagy mostanában már a tv-sorozatokban látnak. Itt adott egy nem túl jó fiatal színészlány, Kristen Bell, aki azt a fő karaktert játssza (Marni, gratulálunk a névválasztáshoz), akit szintén sok filmből ismerünk már: az értelmes lány, aki közben szép is, vicces és közvetlen, a család motorja, és képességei és jófejsége miatt a legjobb dolgok járnak ki neki. Kristen Bell-nek nem sikerült ezt az egyszerű személyiséget sem jól előadnia, az, hogy folyton húzta a száját, és összetörte a körülötte levő dolgokat, még nem tette izgalmassá.

Az ő filmbeli ellenfele egy topmodel kinézetű lány (Odette Yustman, akinek első szerepe 5 évesen az Ovizsaruban volt), aki bár tönkretette Marni középiskolai éveit, a film jelenében már nemcsak szép, de jófej is. A történet a filmekben már annyiszor feldolgozott amerikai középiskolás éveket járja körül, amit állítólag minden felnőtt nehezen hever ki később (így, vagy úgy, akár helyi szépségkirálynő vagy futballcsatár volt, akár tanulós-gátlásos karakter, aki később sokra vitte), és ennél több nem is igen történik a filmben. Kristen Bell igyekszik vicces lenni, de a legtöbb erre vonatkozó jelenet rosszul sül el, bár a forgatókönyv sem remekel, a színészlány nem tudja megoldani a karaktere humoros oldalát (pedig még egy klasszikus Bridget Jones-os elesést is bevet a cél érdekében).

Rajta kívül, és a kifejezetten jó Odette Yustman-on kívül van még két jelentős színésznőnk, Jamie Lee Curtis, aki itt meglepően bénán teszi-veszi magát Marni anyja szerepében, és Sigourney Weaver, aki sokkal otthonosabban mozog a filmben, de neki sem adódik nagy szerep.

Tuladonképpen az a fő gond a filmmel, hogy nincs meg a humoros alapja, a jeleneteket összekötő kellemes hangulat, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen két percenként valakinek elesnie, valamit összekavarnia, vagy beszólnia, mert ezek nélkül is érdekes, amit látunk. A színészek gesztusai, a történet csavarai előre kitalálhatóak, és ráadásul az sem derül ki, hogy mire ment ki a történet: arra, hogy legjobb dolog megbocsátani a középsulibeli ellenségeinknek, vagy arra, hogy tinikorban nem elég a belső szépség, ha lehet, a fogszabályzót és a szemüveget is félre kell tenni a népszerűség kedvéért.

Lehetett volna egy jó vígjáték is, mint pl. Jamie Lee Curtis kettővel ezelőtti filmje, a Nem Férek a Bőrödbe, amiben szintén anyát játszott (Lindsay Lohan-ét), de ott több humoros kifutási lehetősége volt. Szerintünk a film lendületét a nem túl átgondolt forgatókönyv és Kristen Bell vette vissza, főként nekik köszönhető, hogy a mozizás közben keveset nevetünk (és szórakozunk) rajta, utána pedig nem sok érdekes jelenet jut eszünkbe a filmről. Több eredeti ötlet és több humor – és karakteresebb főszereplő, ezek feldobhatták volna a filmet. Nem baj, majd legközelebb...