Északi Karácsony

A klasszikussá vált Love Actually óta egy karácsonyi film már csak úgy képzelhető el, hogy sokféle embert, különböző korúakat, különféle élethelyzetekben látunk a karácsony idején, és a sok szeretettelteli jelenetből, a sokféle boldogságra törekvő megoldásból végül összeáll egy karácsonyi mozaik, amiben nekünk is helyünk van természetesen.

A Hjem Til Jul is így működik, valószínűleg Oslo környékén (vagy valami nagyobb városban) zajlanak az események, amiben megcsalás, kiábrándulás, gyerekszületés és gyerekvárás, haláleset és újra-egymásra találás is előfordul. Az összkép a pozitív (és majdnem giccsbe hajló, északi fényes) utolsó jelenet ellenére csöppet sem felemelő, ennyiben nem egy szokványos karácsonyi film, de egy norvég művészfilmes rendezőtől kb. ezt is vártuk.
 

Itt az emberek leginkább szenvednek: az orvos és felesége várja, hogy gyerekük szülessen, miközben a férfi karácsony éjszakáján világra segít egy menekült bébit, egy középkorú nő rádöbben, hogy flegma és üres szeretője sohasem fog elválni a feleségétől, és ettől totál kiborul, a fiatal apa csak mikulás maszkban, fondorlatos úton tölthet pár percet volt családjával, és így tovább.

Kevés felemelő elem bukkan fel (bár a két tini közös karácsony-kerülése nagyon kedves), de a jelenetek önmagukért beszélnek, és nem mondhatjuk, hogy ezeket a kisebb történet-foszlányokat nem ismerjük valahonnan, vagyis ezek földközeli, valóságos megoldások, élettörténetek, és ezért nem is akadunk fenn rajtuk.

Igazából nincs nagyon kinek vagy minek drukkolnunk, a dolgok mennek a maguk útján, katartikus élményünk sincs, de rossz pillanataink sem, és végül mégis jónak tartjuk a filmet, mert valóságos, átélhető történeteket mesél el, az izgalmas norvég vidékről. A karácsonyhoz kapcsolódó meseszerűség itt csak az egyik történetszálnál van jelen, a többinél a melankolikus, vagy simán szomorú "csodavárás" működik.

A film eredeti címe egyébként azt jelenti, hogy "otthon karácsonyra", de a magyar cím is kifejező  lett.

Nem csalódtunk Bent Hamer-ben, érzelmekkel teli, drámai filmet készített, bár ez a film kevesebb humort rejt magába, mint az eddigiek (a Tótumfaktumot elfelejtjük, az egy amerikai kirándulás volt, és nem sikerült), azért jó lett, és ami külön jó benne, kaptunk általa egy kis norvég karácsonyi hangulatot...