Boonmee Bácsi, Aki Képes Visszaemlékezni Korábbi életeire

A film hangulata roppant szuggesztív. Ugyanakkor, arra is rá kell ébrednünk, hogy alapvetően ennek oka a mi kívülállásunk. A thai film, a thai emberek számára valószínűleg sokkal közvetlenebb élményt jelent. Egy bácsi haldoklik, de nem úgy, ahogyan azt a Kőszívű Ember Fiai elején látni, ez a haldoklás a természethez közeli népek "tárgyilagos" haldoklása, amely inkább egy távozás, pátosz és könnyek nélkül. Nehéz megmondani, hogy a film a thai emberek számára milyen, de számunkra szürreális, hiszen amikor felbukkan a bácsi halott fia, egy gorilla-szerűség alakjában, világító szemekkel, azt nem lehet hétköznapiként tekinteni.

A jelenetek nehezen átélhetőek - lévén, hogy a bácsi (aki fiatalnak néz ki), nem a mi kultúránkból származik, s így nem tudunk azonosulni vele, a legkisebb mértékben sem. Ezáltal a film végül úgy hat ránk, hogy e nyugati szemmel értelmezhető karakter, személyiség nélküli bácsi mint egy lecsupaszított létforma hat ránk, mint egy lélek - a dantei purgatóriumban. Így persze eléggé depresszív hatást tesz ránk a film, ráadásul nagyon lassú és hosszú is. A dokumentumfilmek ennél milliószor jobban rá tudnak venni minket bármikor, hogy azonosuljunk egy idegen bácsival ... Ugyanakkor, e személytelenség, személyen túliság (alaposan) megérinti az embert ...

A film legvége üdítően hat, mintha egy David Lynch-filmet néztünk volna, ezzel együtt nem könnyű feledni a hosszú-hosszú perceket, amelyek nemcsak nem voltak szórakoztatóak, de minden tekintetben ingerszegény állapotba sodortak bennünket. Fárasztó volt? Hát, igen. Ezzel együtt van mögötte gondolat, a kompozíció a maga egzotikus módján kifinomult, egy helyütt pedig konkrétan nevettetős (a tavas-jelenetnél, boldogtalan hercegnő szexel a beszélő harcsával:))

A maga módján a Sztalker is fárasztó, bár azt a filmet a lehető legfeszesebbre alkotta Tarkovszkij, és kelet-európaiak lévén minden másodpercben nagyon komoly hatást tudott gyakorolni ránk.

A Boomnee bácsi ehhez képest olyan, mintha egy függöny mögött néznék valamit - egy másik kultúra Sztalkerjét talán, talán nem ... - de egy biztos, nem tudjuk megítélni, csak az alapján, hogy ránk milyen hatást tett, ez pedig az érdekes, emlékezetes és fárasztó minőségek (nem a legszerencsésebb) keveréke. Konkrétan: utólag az ember abszolút örül, hogy látta (a vége meg kifejezetten jó, sőt, komoly és Bunuel-es a szellemekkel és vendégmunkásokkal !!), de annak is örül, hogy már vége van ... Abszolút jó film - de az is igaz, hogy fárasztó ... a kettő együtt igaz ...