Scott Pilgrim a Világ Ellen

Időnként nagyon kommersznek látjuk - de újra és újra elcsavarja a fejünket ez a film. Humora még a legutolsó percekben is ott van (lásd a legfőbb ellenséggel való leszámolást :)). Az ember konkrétan vívódik, néha annyira kényelmetlenül érzi magát, hogy szinte kimenekülne, máskor viszont .. ismét megcsillan a film valódi ereje ... és az nem semmi. Mondjunk példát: az első nagy villanás a tini zenekar egyik első (?) fellépése. Egy nagyon komoly technikai tudással és lehengerlő lendülettel rendelkező zenekar után jönnek a barátaink. Hogy lehet fokozni? Egyáltalán lehet? Nos, ez utóbbi a jó kérdés. Nem lehet és nem is kell. De ..

De barátaink a 150 centis totál szeplős és baromi aranyos dobos lánnyal a fedélzeten előadnak egy olyan számot, ami MTV-n totál megállná a helyét, még azokban az időkben is, amikor az MTV még menő volt. Oké, utánanéztünk egy Beck szám, naná, hogy jó "lett volna az MTV-.n :))) Garbage Truck. Zseniális. A dolog szépsége, hogy a számot (hangban) négyen adják elő - Beck az egyik :))

Aztán egyszer csak megjelenik az egyik "gonosz ex", a csaj első gonosz ex-e. Itt elkezdünk ásítozni, gondoljuk, ja, igen, a tinisrácoknak ezek a szituk jönnek be, harc, stb, mert pszichológiailag ezek a gyenge pontjaik (értelemszerűen - a gyermekkor védettséget nyújtó burka után). De aztán a videogame (VG) stílusú közdelem átcsap valami eszméletlen jól kitalált dologba - egy kis Bollywood bontakozik ki. Eszméletlen jó. Képregény alapú film, és ez azúttal nem hátrány, ugyanúgy, ahogyana MIB-nél sem. Ráadásul - a videogame stílust vizuálisan már bevezették azzal, hogy egy randin Scott és Knives (a fiatal gimis kínai lány) egy japán ugráló, küzdős VG-n múlatták az időt. Tökéletes. Értsd, egy átgondolt és megszervezett kompozícióval van dolgunk.

Az egész film Tom Tykwer Lé Meg a Lola-jára hasonlít, mert gyors, illetve, gyorsított, egy szubjektív időélmény tempóját diktálja. Másrészt a lány pink-lila, majd kék, majd zöld haja is Lolás. Ugyanakkor, amíg Tykwernél az emóció mindent visz, addig ebben a filmben gyakran az van, hogy elsősorban a szemünket rágógumiztatják, az érzelmeket pedig csak később hozzák elő (a jelenet végén például).

Akárhogyan is nézzük, ez egy kódolt film, és mint ilyen, nem közvetlenül az érzékeinkre hat, ugyanakkor megmozgatja az az agyunkat, és gondolkodással együtt máris más a kép, minden működik.

A gondolkodás amúgy is minden műalkotás befogadásának az alapja (kivéve a zenét), szóval akárhogyan is nézzük, poztitív értelemben figyelemreméltó filmként tekintük a Scott Pilgrimre ...

Ráadásul a filmet átitató VG-, illetve képregény dramaturgia ellenére is, a film még érzelmi szinten (tanács nyújtás, érzelmi élettel kapcsolatos döntéshelyzet) is kifejezetten jól vizsgázik ... nem említve a humorát, amely a vegán egyetemes jelenettel, illetve a vegántalanítással (sok-sok remek humor után) végképp kiütötte a biztosítékot - egyszóval, akárhogyan is nézzük, nem annak néz ki, de abszolút remek film, megérte elkészíteni - és abszolút megéri a mozijegy árát is :)