nem vagy belépve:
microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-02-22

Honnan Tudod?

hagyatkozz a megérzésedre

James L. Brooks nem a romantikus vígjátékairól ismert, hanem leginkább két drámájáról, az 1983-as Becéző Szavakról, ami 5 Oscar-díjat nyert annak idején, illetve a Lesz Ez Még Így Se c. remek filmről, ami ha már itt tartunk, szintén nyert két Oscart, de persze nem ezért volt jó. Ez utóbbi végig erőteljesen szólt valamiről, és a nézőkből az érzések egész skáláját váltotta ki, ahogy követtük az élet-és emberidegen Jack Nicholson-karakter első lépéseit egy nem-begubózó élet felé. A Honnan Tudod furcsamód vígjátéknak álcázza magát, de nem telik el sok filmidő, és kiderül, hogy ez valójában egy dráma, csak épp nem a jó fajtából.
Egy olyan kvázi-dráma, ami igazából csak azért csúszik át a drámai műfajba, mert egyrészt nem vicces, másrészt szerencsétlenek a főszereplői, de ezzel együtt nem tudja azokat az elemeket, amiket egy rendes drámának tudnia kellene.


A történet a párkapcsolatok nyűglődését célozta be fő témájának, egy magánéleti és szakmai krízis-halmazt hordott egymásra, ami mindkét főszereplőnek kizökkenti az életét. Egyrészt adott egy szép fiatal lány, Lisa (Reese Witherspoon), aki profi sportoló, de akit épp a film elején raknak ki az olimpiai csapatból. Ez a hatalmas pálya-törés még előbukkan a film pár jelenetében, de végül egy adott idő után elhal ez a szál, és soha nem járunk a végére, mi lesz Lisa sorsa. (Ez csak egyike lesz a film elképesztő csúsztatásainak, szétesettségének és átgondolatlanságának). Aztán van még egy 30-as férfi főszereplőnk, Paul Rudd (aki a borzasztó George nevet kapta a forgatókönyvíró James L. Brooks-től), és akiről szinte semmi sem derül ki a film során, kivéve az, hogy sikkasztás miatt börtönbe fog kerülni. Az író-rendező Brooks annyira túl lazán kezelte a forgatókönyvet (és itt most a lehető legenyhébben fogalmazunk), hogy nemcsak nagy vonalakban, de az egyes jeleneteken belül sem áll össze a kép, gyakori az olyan jelenet, ami esetlen és érthetetlen, sőt, legtöbbször kínos, mert láthatóan nemcsak mi, nézők, de a színészek sem értik, mire megy ki a játék - csak mondják a mondatakat, próbálnak megfelelő mimikát alárakni, de nagyon ritkán akad olyan érzésünk, hogy lezárult egy jelenet, és abban történt is valami.


A kiemelt szakmai kudarcok (Lisa nem profi sportoló többé, George-ot leültetik) csak arra jók, hogy a „szerelminek” nevezett, valójában csupán párkapcsolat-technikai bonyodalmakat valamennyire alátámasszák. Amikor Lisa összejön egy buta macsóval (Owen Wilson szakszerű megformálásában), akkor úgy tűnik, azért enged meg a srácnak túl sokat, mert amúgy teljesen elbizonytalonodott, a dolgok rossz menete miatt fogalma sincs, miben van. Az amúgy mindig talpraesett lányokat alakító Witherspoon (Doktor Szöszi, Mindenütt Nő, Walk the Line, Ha Igaz Volna) itt leginkább csak értetlenül néz mindenfelé, és még a páros-jelenetekben sem találja fel magát, úgyhogy az egyetlen filmbeli erényének a csinos alakját és a remekül viselt szép piros ruháját tartjuk.


Ami Paul Rudd-ot illeti, őt alapban nem igazán kedveljük, de itt nem volt feltűnő a középszerű játéka. Tulajdonképpen még igyekezett is kitölteni a rendes forgatókönyv hiánya miatt keletkezett űrt, időnként még vígjátéki szintig is el tudta vinni a jeleneteit, úgyhogy nem lehet panaszunk rá. Az apját, a szintén meg-nem-írt karaktert Jack Nicholson játszotta, ami már nem is simán rossz élmény volt, hanem szomorú, tekintve, hogy egyrészt Nicholson nagyon jó színész, akit nem szabad ilyen béna filmekbe elhelyezni, másrészt pedig azért, mert a legutóbb (97-ben) a Lesz Ez Még Így Se-ben csodásan tudtak együtt dolgozni, ő és Brooks (legalábbis a végeredmény ezt sugallta). A Honnan Tudod hosszú (értelmetlen) monológokat adott Nicholson szájába, és azokat a már ismert (és eddig hatásos) gesztusait hívta elő, amik itt egyszerűen nem működtek.

Ahhoz képest, hogy a szerelmi hármas (Lisa, George és az Owen Wilson-féle Matty) nyüglődéséről szólt elvileg a film, nem nagyon jutott eszünkbe, hogy valamelyik formációnak is drukkolnunk kellene, hiszen a szereplők önmagukban és mások társaságában sem voltak érdekes-kedves karakterek, vagyis egy romantikus heppiend már nem nyomott volna sokat a latban.

Kár lenne kerülgetnünk, egy erőteljesen gyenge film sikeredett James L. Brooks legújabb projektjéből, egészen biztos, hogy legalább 50%-kal felfelé nyomta volna a szinvonalat, ha nem ő jegyezte volna a forgatókönyvet is. Ez a kvázi-forgatókönyv valószínűleg véletlenül átcsúszott a producerek szűrőjén, valahogy senki sem tulajdonított annak elég jelentőséget, hogy a karakterek, helyzetek és konfliktusok ki vannak-e találva, fut-e valamifelé a cselekmény, és van-e valami olyan motívum, ami az egész történés mögött áll (vagyis mégis miről szól ez a film, ami nem is vígjáték, csöppet sem romantikus, legtöbbször lehangoló, és a színészek elveszetten bóklásznak benne?).


Egyébként meglepően sok pénzből készült a film, és a 120 millió dolláros költségvetés után a jegyárakból mindössze kb. 43 millió dollár jött össze eddig, világszerte, ami nem jelent sok jót.
Úgy képzeljük, Brooks-nak igazán remek rábeszélő képessége lehet, hogy rá tudta venni a producereket és a stúdiót a projektje életre hívására, ami elsülhetett volna sokkal-sokkal jobban is, ha tényleg vígjátékban gondolkodott volna, és a folyton előbukkanó lehangoló motívumok nem vágták volna el mindig a potenciális nevetés útját...Ne csodálkozzon senki, ha most egy darabig bizalmatlanok leszünk a Witherspoon-, vagy Paul Rudd-, vagy Jack Nicholson-, vagy Brooks-féle filmekkel szemben, kell egy kis idő, hogy kipihenjük a Honnan Tudod drámai megrázkódtatatásait...

-lido-
2011-02-22

Címkék: witherspoon, Jack Nicholson, Paul Rudd, James L. Brooks



:::::::
  LÁSD: Honnan Tudod? info-file
:::::::  (How Do You Know? 2010.)