Oscar (™) 2011 - recessziós taktika
Colin Firth a Király Beszéde c. filmben - amely a legjobb film Oscar-díját is megkapta
(Colin Firth egyébként nemcsak jó művész, de meglehetősen jó fej is, mert visszautalt Tom Ford-ra, akivel a Single Man-t készítették, ami komoly film, és amiért a tavalyi Oscar-on nulla díjat kaptak)
Az Oscar nagyon egyszerűen működik: az ipar reprezentáns képviselői egy showműsor keretében szétosztanak két tucat díjat, kevesebb, mint egy tucat film között. Utána mindenki jól jár, a jelölt filmek is, mert a mozikban, tékákban kiírhatják: X db Oscar (jelölés).
Amit most látunk, az egyfajta megújulási kísérlet, óriási erőbedobással. 2008 óta válság van, a világ óriási fordulaton megy keresztül, amelyet úgy is le lehet írni, hogy elfordulás az amerikanizált stílustól (s egyben a történelmünket évszázadok óta alakító modernitástól is). Egy vehemens, gyors kijózanodásszerű de-amerikanizáció kellős közepén vagyunk. New York nem az, ami régen volt, de az USA sem. A "Live and Work in the US" kampányok évtizedét hagytuk most éppen magunk mögött, amikor úgy próbálták mesterségesen fenntartani a világ különböző népeiben az irigységet és vágyakozást az amcsi élet iránt, hogy embereket e reklám kapcsán azzal szembesítettek, hogy ha az USA-ba költözhetnének, bármikor elhagynák jelenlegi hazájukat. Bizony, az amcsi életstílusra rájár a rúd, és általában az amcsi stílusra is. Ilyen helyzetben pedig roppant nehéz befolyásolni az emberek ízlését, véleményét, különösen a tengerentúlon, ezért "az Akadémiának" össze kell kapnia magát. A célpont: London. Ha a londoniak nem mennek az Oscar-hoz, az Oscar megy London-hoz. Ha egy angol filmet árasztanak el díjakkal, azzal befolyást nyerhetnek az angol közönség felett, értsd, az amerikai filmipar plusz befolyást szerezhet, megnövekedhetnek az eladások egy olyan országban, amely nemcsak a saját népét, de a világot is ellátja angol nyelvű filmekkel.
Az akadémikusok idén az uborkaszezonnak legeslegjobban megfelelő, legsemlegesebb (legbanálisabb) filmet húzták elő a kalapból "győztesként" a legtöbbször. A Király Beszédét, amelyiknél a Viasat History-n látható filmek közül kb. minden második jobb. Olyan, mint a liftekben használt semleges háttérzenék. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy Angol.
A legjobb külföldi film a külföldi újságírók "ajánlása" nyomán dőlt el (Golden Globe). Az Akadémia tiszteletben tartja az Amerikában élő külföldi újságírók véleményét, cserében nyilván elvárhatják, hogy a külföldi újságírók is viszont tiszteljék "az Akadémiát". Ez volt a második smúzolós manőver.
Amelyik győztes még figyelmet érdemel, az a Social Network, amellyel kapcsolatban így írtunk:
"Ha az Oscar-díj mögött álló akadémisták jót akarnak maguknak és a biznisznek, ha meg akarják alapozni a válságba jutott mozi és az Academy Awards jövőjét, e filmet komoly díjakkal fogják illetni" Miért ne kapná meg a facebook is a tiszteletet az Akadémiától? Miért ne üdvözölné "az Akadémia" az USA egyik vadiúj dollár-milliárdosát néhány plasztik-szobrocskával? Jelentőségteljes gesztus, de valójában nem kerül semmibe :) A harmadik nagy smúzolás.
Fontos látnunk, hogy az Oscar (™) lényege (a showműsor óriási bevételein kívül) a filmpiac befolyásolása. Ahogyan a kormányok a benzinárakkal manipulálgatnak, úgy gyakorolnak óriási erejű hatást a filmpiacra az akadémiai tévéműsor díjai. A tévéműsor, amely a mozi-világot mozgatja - évente egy epizóddal, s benne egy valóságshow-val, a piros szőnyeggel, amelyen a sztárok önmagukként adnak elő jeleneteket (a Berlusconi birodalmáról szóló doksifilmben is látunk ilyet, Berlusconi haverjainak egyik szigetén van egy ilyen közönséggel való érintkezéseknek (PR) fenntartott hely, ahol Berlusconi-val lehet "fotózkodni", meg ilyenek).
Az Oscar nagyon komoly showműsor, amit L.A.-i idő szerint szuperkorán kezdenek, hogy a keleti parton még esti főműsoridőben láthassa mindenki, sőt, még akár Európában is lehetséges legyen belekukkantani. Az európaiak persze nem mind virrasztanak a kommersz amerikai film ünnepén, s így az Oscar a legtöbb európai számára egyfajta második mikulásként működik, érdekes reggeli ébredéssel: "vajon mit hozott éjszaka az Oscar Mikulás?" Vajon hányat nyert a Király Dadogása? Vajon volt-e hosszabbítás? Tizenegyesekkel dőlt-e el? Vajon szép volt-e a valóságshow a piros szőnyegen? Hú, alig várom, hogy este megnézzem a híradóban én is!
Az Oscar-ral kapcsolatban is azonban a legérdekesebb nem az, amit mutatnak, hanem amit elrejtenek. A 2011-es Oscar show megpróbálta elterelni a figyelmet az un. "Schumacher effektusról", a mozi Schumacher effektusáról, miszerint új szupernyerő filmtípus ütötte fel a fejét, a 3D film, ami miatt a kommersz mozi ugyanolyan uncsivá kezd válni, mint a Forma 1 Schumacher miatt.
A mozi kiszámíthatóvá vált: nagy költségvetés - nagy bevétel. Semmi csoda. Közben pedig egyre kevesebben járnak moziba. Ha ebben a helyzetben (uborkaszezonban) egy Gyűrűk Ura 9000 vagy egy bármilyen hasonló gigaprodukció kap szobrocskát, akkor a mozinézőknek teljesen összeáll a kép: a világ megváltozott, a mozi nem ugyanaz, mint régen, nagy és műanyag filmek (Schumacherek) nyernek - és ha ez lejön a közönségnek, ekkor az ipart nem sikerült katalizálni.
Az Angol Beteg - bocsánat, a Király Beszéde annyiban kitűnő választás volt, hogy egy emberi film (!!!), amiben nincsenek műanyag trükkök, és nem giga-költségvetésű - és nem utolsó sorban nem olyan, mint a Félszemű :)) Ha a Félszemű nyert volna, az egészen más üzenet lett vona, az azt mondta volna, mi mondjuk meg, mi a jó film, ti pedig megnézitek. Így az üzi ez volt: mi megmondjuk azt, hogy mit fogtok legtöbben megnézni, a legkisebb csalódás-faktorral, ti megnézitek, és úgy gondoltok az Oscar-ra, mint egy komoly dologra. Smúz a nézők felé (ezért a smúzért azonban nem tudunk haragudni :))
Akárhogyan is, drukkolunk, hogy a filmipar pozitív lökéseket kapjon, bár a de-amerikanizációban maximálisan hiszünk, és ezerrel drukkolunk is neki ... plusz mit várunk egy Akadémiától, amely szerint a legjobb animációs film a Toy Story 3D ?:)