microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2011-03-27

A Sas

A Kilencedik Légió nyomában


Tavaly augusztusban jelent meg nálunk a Kilencedik Légió c. film, amiben a remek Michael Fassbender főszereplésével a II.századi Britanniában elveszett római légió sorsát követhettük, eléggé véres ábrázolásban. Most a Sas is a Kilencedik Légió nyomába ered, de a történet szerint 20 évvel később (i. sz. 140 körül) járunk, és itt, amellett, hogy hihetetlenül izgalmas jeleneteket kapunk egymás után, nem az ókori vérengzésen van a hangsúly, hanem a barátságon, a mások népének, életstílusának tiszteletén, némi antropológiai vonallal vegyítve.

A Sas váratlanul nagy élmény volt, az első percekben belehelyezkedtünk a film világába, és nem is moccantunk onnan a vége főcímig.



A Kilencedik Légió után fel voltunk készülve a nagyon véres korabeli harcokra, miután ez a történet is a római gyarmatosítók és a britanniai barbár törzsek összecsapásáról szól, de itt amennyire lehetett, leszorították a brutalitást (12 éves korhatárt kapott a film végül), gyakran úgy, hogy szűkítették a képet, és a közeli-gyors mozdulatokból nem állt össze egy mészárlás. Itt is voltak véres akciók, de nem a horror irányába mozdult a film, hanem a jól felépített feszültség és izgalom irányába.

Mivel pszichológiailag is jó alapokat kapott a főszereplőnk, Marcus Aquila, már a kezdetektől „vele voltunk”, nem esett nehezünkre, hogy az első jelenetektől neki drukkoljunk. Ahogy néhány „elejtett” megjegyzésből megtudjuk, Marcus maga kérte a parancsnokait, hogy a kiképzése után az ismert világ britanniai határára helyezzék, oda, ahol végetér a római civilizáció, és ahol – és ez lesz az egyik fontos momentum- Marcus apja eltűnt 20 évvel ezelőtt, a Kilencedik Légiót vezetve, az arany Római Sas jelképe alatt. Marcus életének az apja és a Sas felkutatása mellett lesz még egy vezérmotívuma, ami szintén komollyá és szimpatikus karakterré teszi, ez pedig az a félelme, hogy szégyent hoz a bajtársaira, illetve, hogy valahogyan szégyenteljes helyzetbe kerülhet. Ezzel a félelmével együtt még inkább értjük az elszántságát és bátorságát, amivel egy vesztesnek tűnő harcba indul parancsnokként, vagy azt az éberségét, amivel megmenti a katonáit egy éjszakai rajtaütésnél.

Channing Tatum igazán elmélyült és átgondolt alakítást nyújt Marcus-ként, nemcsak a fizikai ereje hiteles (a forgatás előtt ő is és Jamie Bell is részt vett egy erős felkészülési tréningben), hanem a vívódása és elkötelezettsége is az Róma és az apja emléke iránt. A fiatal parancsnok megsérül az első nagyobb harcban, és a gyógyulási időszakában elmegy egy gladiátor küzdelemre, ahol egy bátor britanniai őslakos srác életét menti meg. A srácot Esca-nak hívják, és a 2000-ben Billy Elliot-ot játsszó/táncoló Jamie Bell alakítja, tökéletesen.

Ők ketten elindulnak, hogy a római határokon, Hadrianus falán túl, a barbár britanniai törzsek vidékén megkeressék az elveszett Sast, Róma jelképét. Ekkorra már van elképzelésünk arról, hogyan nézhet ki a határon túli világ, mennyire vadak és elszántak a törzsek, és mennyire nem kímélnek meg egy rómait sem. Nagyon érdekes, ahogy a forgatókönyv lavírozik, nem állva sem a rómaiak, sem a törzsek mellé, nem foglal igazából állást a gyarmatosítók ellen vagy mellett, hanem inkább arra koncentrál, hogy mindkét világról kapjunk egy-egy képet. Egy, ha nem is valósághű, de elképzelhető, átélhető képet. És ez sikerül is, miközben majdnem halálra izguljuk magunkat a skót Felföldön való „vegyülés” alatt.


A színészek remek munkát végeztek, Marcus és Esca barátsága, a megforduló függőségi viszonyaikkal (úgy indulnak el, hogy Esca a rabszolga, de az út során ez az ellentetjébe fordul) teljesen átélhető érzelmi motívumokat játszottak el. Rajtuk kívül még meg kell említenünk a szinvonalas filmzenét, a jól kitalált fényképezést, és leginkább az egész motorját, a rendezést. Kevin Macdonald olyan drámai és akció-feszültséget tudott fenntartani a film teljes idejében, ami csúcsteljesítmény. Már a 2003-as Zuhanás a Csöndbe c. dokumentumfilmben is bemutatta ezt a képességét, majd a 2009-es State of Play (A Dolgok Állása) c. krimiben is remekelt. A Sas is emiatt a feszültségteremtő rendezés miatt lett jó film, amellett, hogy a karakterek is alaposan átgondoltak, és a motivációik, érzelmeik, tetteik is a helyükön vannak.



Bár a története mintegy folytatja a Kilencedik Légió történetét, amúgy nem igazán hasonlít rá. Mindkét film izgalmas volt, de a Sas-ban a drámaiság foglalt teret a horror elemekkel szemben, és így úgy lett izgalmas, hogy közben nem kellett folyton kettévágott fejekkel szembesülnünk. Élvezetes volt egyszer megnézni, végig izgultunk rajta, és ha úgy adódik, simán meg tudnánk nézni még egyszer. A Sas szól valamiről, amellett pedig szórakoztat is, nem erőltetett, és bár a történeti hűséget nem tudjuk felmérni, minket sikeresen elvitt a második századi római provinciára, a piktek és britonok világába, és kaptunk egy képet az akkori harcokról. Remek.

-olasz-
2011-03-27

Címkék: kevin macdonald, channing tatum, jamie bell



:::::::
  LÁSD: A Sas info-file
:::::::  (The Eagle 2011.)