microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-03-02

Egy Család

egy család - és a rák


A cikk alcímében meglehetősen súlyos információt helyeztünk el. Nézetünk szerint a nézőnek joga van tudnia, hogy a film miről szól. Persze, vannak mellék-cselekményszálak is, de amiről a film szól, az kőkeményen a rák. Egy apa (és egy nagy család), az előtt, és az után, hogy kiderül, az apának végső stádiumos rákja van ...
A film meglehetősen megrázó, nem is voltunk képesek végignézni. Miért? Mert nem voltunk felkészülve rá - arra, hogy egy dán játékfilmből (amit órákig néztünk volna) egy megleletősen komoly valóságközeli film bontakozik ki - a rákról.

Ezzel együtt, a döntés az olvasóé, hogy szeretné-e megnézni. E "kritikának" valójában egyetlen funkciója van, hogy felhívja a figyelmet, a film a rákról szól és mint ilyen: megrázó. Ennyi. 
A cikkíró kiakadt a filmen - de ennek fő oka az volt, hogy nem lehetett előre tudni, hogy a rákról szól, hogy a rák főmotívum a filmben. A cikkíró kiakadt, és ezért átesett a ló másikoldalára, és úgy állította be, mintha a film egy "hardcore dokumentumfilm lenne", amiben másfélórán keresztül haldoklik valaki. Ez hiba volt, nagyon erős túlzás. A film a rákról szól, komoly és megrázó - ennyi. Ezek a tények.
Amint erre a cikk végén idézett levél egy értelmes és érzékeny befogadótól (akire a film egészen más hatást tett, illetve aki egészen másképp tekinti a film hatását) rávilágít, a Magyar Rákellenes Liga számára eléggé jó ez a film, akkor nekünk sem lehet megalapozott okunk arra, hogy lehúzzuk. Belátjuk, igaza van. Köszönjük.


Túl azon, hogy borzasztóan megrázó - utólag még zavarba ejtő is, hiszen nem arról beszélünk nap, mint nap, hogy a "valóságközeli" filmeket kedveljük? Hogy azok a filmek a jók, amik a valóságról szólnak, vagy a valósággal kapcsolatban információt, mintákat, élményeket adnak át (akár vígjáték formájában is)? Ha pedig ezt hirdetjük, akkor mi a baj egy filmmel, ami a valósághoz a lehető legkeményebben, legkérlelhetetlenebb módon merészkedik közel? A valóság legdurvább oldalához? Mi volna ezzel a baj? Elsőre tényleg eléggé zavarba ejtő kérdés ...


Nos, nem azzal van baj, hogy a rák végső stádiumát mutatják be, hanem azzal, hogy mennyire keményen, mennyire grafikusan, s hogy ez a filmélmény egészében mennyire meghatározó élmény (nagyon). A valóság ábrázolása a legszentebb feladata a filmnek - de az ábrázolást a megmutatással nem szabad összekeverni. Akárhogyan is, ez a film ... megrázó ...

Biztosan nehéz lehetett elkészíteni is. Biztosan komoly élmények, gondolatok vannak a háttérben, és komoly a szándék is - ami nyilván nem merül ki abban, hogy egy hatásos, megrázó filmet akartak készíteni ...
(egyébként a rák, sajnos nagyon "divatos" témává vált, lásd az Egy Jobb Világ és a Három c. filmeket is, hogy csak az aktuális filmkínálatot említsük!! vagy lásd szegény Michael Douglas esetét, amely nemrégiben az egész világot megrázta, a magyar közönséget Kosztolányi esete után talán a leginkább, aztán itt van Dennis Hopper)


szívmelengető meglepetés:
a HOSPICE alapítvány kisfilmje

A film előtt levetítették a HOSPICE alapítvány "reklámfilmjét" - ismeretterjesztő bemutatkozó anyagát, amely végén a társadalmat arra kérik, hogy adjuk adónk 1%-át a HOSPICE alapítványnak. Amit e kb. 10 perces kisfilmben látunk: végső stádiumos beteg emberek, akik boldogok, akik hálásak azoknak, akik ápolják, és szeretetben részeltetik őket. Iszonyatosan ... felkavaró élmény. Nem megrázó: felkavaró. Sok embert akár könnyekig is bármikor felkavar egy ilyen kisfilm, hiszen a humánumról, az emberi méltóságról, az életről, az élet legsötétebb oldaláról ad tudósítást, konkrétan megszólaltatva a beteg néniket, bácsikat, akik betegségük, ápolásuk részleteiről beszélnek. Pataki Ági és Dobó Kata is megjelennek e kisfilmben, mert ők is támogatják, sőt, e filmet ők készítették, Pataki Ágiék. Nem is csoda: A HOSPICE alapítvány INGYENESEN ápolja az embereket, segíti az életüket ebben a sötét, drámai szakaszban, mintegy 20 éve már !! Eszméletlen élmény így bepillantani, ebbe a csodálatos emberi világba, ahol nem hagyják, hogy a rák, a rák végső stádiuma az élet "végeredménye" legyen, vagy egy az aktív élet utáni tortúra időszak, hanem gondoskodnak arról, hogy az élet összes részlete, az összes élmény, szeretet - és az emberi méltóság végig megmaradjon. Csodálatos, tiszteletet és csodálatot érdemlő küldetés. És persze a támogatást is "megérdemli", akár az eszére, akár a szívére hallgat az ember.



Visszatérve, az Egy Család egy nagyon jó játékfilm lehetne, a remek dogma stílusával. Tényleg tökéletes - lehetne, ha nem bontakozna ki belőle egy dramatizált nagyon kemény dokumentum-szerű film a RÁKról. Kérdés persze, hogy hogyan másképp volna lehetséges a RÁKról filmet készíteni? Valószínűleg sehogy másképp. Bár Chris Columbus Édesek és Mostohák c. filmje csodálatos.

/// az alábbi bekezdés maximálisan szubjektív, kedves olvasó, olvasd el a cikk alján az említett levelet is, és csak utána tulajdoníts neki jelentéstvagy jelentőséget  /// 

Természetesen mind a rákkal, mind egyéb halálos betegségekkel kapcsolatos filmek létjogosultságát maximálisan fenntartjuk, de az egyáltalán nem mindegy, hol és min van a hangsúly. Konkrét recept nyilvánvalóan nincs erre, ezt minden alkotónál a saját jó érzése, stílusa, látásmódja dönti el. Ugyanakkor amennyire nagyra becsültük például Sarah Polley első filmjét, Egyre Távolabb címmel az Alzheimer-kórról, amennyire meghatónak és felkavarónak találtuk a Hospice Alapítvány bemutatkozó kisfilmjét, annyira döbbenten állunk a tény előtt, hogy egy játékfilmben (minden figyelmeztetés nélkül) ilyen kíméletlenül mutassák be a ráknak a legszörnyűbb oldalát, mert ezzel mindenki csak rosszul jár, a nézők, és a rákban szenvedő emberek és családtagjaik, mert ezentúl e filmnek, mint klisének a fényében fognak rájuk tekinteni (mint a Patch Adams után a rákos gyermekekre!), sőt, talán ők is önmagukra. Mondjuk ki, ez a film (szerintünk) pont az ellenkezőjét teszi annak, amit a HOSPICE alapítvány tesz - például az emberi méltóság,a fájdalommentes, derűs, teljes élet fenntartása terén ...
lásd: http://www.hospicehaz.hu


Ezt a filmet inkább felnőttebbeknek ajánljuk, de mindenképp 20 éven felülieknek ...

Utóirat (a levél nyomán): "inkább felnőtteknek ajánljuk" - értsd: AJÁNLJUK :)))

- jepe -



////////////////////////////////
és most lássuk egy másik néző, egy másik befogadó nézetét a filmről (és e kritikáról):
(akármennyire is fenntartjuk, amit a cikkben írtunk, e levél tartalmával MAXIMÁLISAN egyetértünk, és ha választani kell, azt javasoljuk, inkább e levélben megfogalmazott gondolatokra hallgassatok, és a "kritikánkat" (mert ez nem igazi kritika, hiszen hogy lehet kritikát írni a RÁK-ról? pontozni sem tudtuk) tekintsétek egyszerű figyelmeztetésnek: a film megrázó, az életről szól és a RÁK-ról, és megrázó)



Azt gondolom cikketek csúnyán félrevezeti az olvasókat. Való igaz, hogy az Egy család igen "kemény" film, de távolról sem horror, és azt gondolom jóval többről szól, mint a rákbetegség dokumentálásáról. Kritikátok alapján az olvasó azt fogja gondolni, hogy 106 percen keresztül egy haldokló ember látható a vásznon, holott ez a film jóval többről, a rákkal való együttélésről, a betegség, az elmúlás családon belüli kezeléséről, illetve annak hatásáról az egyén sorsára stb. szól. Ismétlem, tudom, hogy ez szubjektív, de megdöbbent mennyire egysíkúan élte meg a kritikus a filmet.    

Örülök, hogy a Hospice kisfilmje elnyerte az író tetszését, de azt gondolom, hogy egy bemutatkozó promociós filmet, és egy családi drámát összehasonlítani balgaság (a cikkben ezt történik). Az "Egy Család" a Magyar Hospice alapítvány szerint is egy olyan film, mely hűen kezeli ezt a problémakört, és kiválóan alkalmas arra, hogy kerekasztalbeszélgetéseket szervezzenek a rákról, a betegséggel való együttélésről, és ezzel is támaszt nyújthassanak azoknak a családoknak, melyekben rákbetegséget diagnosztizáltak (nyilván ezért is kerülhetett a Hospice kisfilmje a film elé).
Azt gondolom, hogy ha a Magyar Rákellenes Liga csoportokat, és vetítéseket szervez a filmből, akkor az nem lehet véletlen, és ha e halálos kórral küzdőket évek óta segítő szakemberek úgy gondolják, hogy ez az alkotás hűen foglalkozik a rákbeteg taggal rendelkező családok problémáival, és jó fórumot teremthet arra, hogy ezzel a témával minél szélesebb körben foglalkozzanak, akkor lehet, hogy a kritikus élte meg rosszul a filmvetítést.

Ismétlem, nem szeretném más meglátásait, gondolatait felülírni, de egy kritkus felelősséggel kell, hogy írjon, és úgy érzem, hogy szerzőtök most nem így tett.

 


Címkék: hospice alapítvány, rák, egy család, cancer



:::::::
  LÁSD: Egy Család info-file
:::::::
 En Familie 2010.