Káel Csaba -> MŰPA (kult.forr.2011)

A kulturális forradalom emlegetése során tényleg mindig ironikusak vagyunk, részben önironikusak, hiszen az ember valamilyen szinten abszolút elismeri, hogy bár a művészet abszolút baloldali fenomenon, a jobboldali kormányoknak is joguk kell, legyen labdába rúgni (a jó az lenne, ha a művészetet a jobb- és baloldali kormányok egyaránt támogatnák - és egyformán semlegesen). További adalék az iróniához, hogy kultúránk abnormis módon összeforrt az előző kurzusban a politikai szférával, így kormányváltáskor a semlegességet megkövetelni nem teljesen fair, és tény az is, hogy kultúránk számos területen (pl. filmfinanszírozás helyett film-producelés) nagyon komoly, hovatovább radikális, elkötelezett és következetes beavatkozásért kiált. Káel Csaba kinevezésének esete azonban más.

Szubjektív szinten úgy éltük meg a dolgot, hogy tavaly nyártól elkezdtük rendszeresen látni Káel Csabát (a filmrendezőt, akit utoljára kb. a Hídember vetítésén láttunk, az Uránia Moziban). Valahányszor megfordultunk a Művészetek Palotájában, Káel Csaba ott volt a büfében (3/3 alkalommal, kis minta, de jelenthet valamit). Ekkor a fidesz kulturális forradalmáról viccelődve sem jutott eszünkbe, hogy megtörténhet, hogy Káel tényleg beveszi a palotát, a MŰPA-t. Amikor Pécsett a kulturális főváros rendezvényt kellett megrendezni, és Káel neve felbukkant, meg is könnyebbültünk. Azt gondoltuk, az azért oké, hogy Orbán Viktor barátja a régi idők emlékére segít Pécsnek egy jó kis műsor összehozásában. A rendezvény állítólag 10 millióból készült, tehát a rendezőt biztosan nem fizették túl, értsd, a történet nem a pénzről szól - konkrétan fellélegeztünk. De miért kell valakinek fellélegeznie? Kit érdekel a politika egyáltalán? Nem mindegy, hogy kit hova neveznek ki? Nincs ez a dolog kicsit túlspilázva?

Nos, ami azt illeti, tényleg fontoskodásnak tűnhet. De mi, "veteránok" (mindenki veterán, aki ott volt az első Orbán-kormány idején) tényleg kitüntetett figyelemmel tekintjük Káel Csabát, és amikor 3x egymás után ott láttuk a MŰPA büféjében, akkor tényleg lábra kapott köreinkben a szóbeszéd, hogy Káel rátette a célt kultúránk egyik fellegvárára, és tényleg féltünk, hogy az első Orbán-kormány visszatér, újrainstallálja magát (ami nem számunkra, hanem vélhetően az egész ország, mindenki számára negatív fordulat lenne, különösen ahhoz képest, hogy most már mindenkire ráférne egy pozitív fordulat).

Káel Csaba eredetileg egy tehetséges fiatal filmes volt, egy szimpatikus fiatalember (e sorok írója a BBS-ből ismeri (Balázs Béla stúdió)). Azt, hogy a Miniszterelnök videósaként dolgozott, végül is meg tudta volna neki bocsátani neki az ember, azt, hogy filmet készít, ráadásul egy operafilmet, ugyancsak bocsánatos "bűnként" tekintettük, Káel iránti szimpátiánk gyökerei éppen onnan erednek, hogy már régen is izgatta őt az opera és a film kreatív találkoztatása. Azt azonban, hogy amíg 2001-ben a filmes szakma egésze nem kapta meg a pénzeket és így szó szerint leállt az élet, s eközben Káel filmje, a Bánk Bán meg a Hídember vidáman forogtak, már egyáltalán nem találtuk tolerálhatónak. Ezzel nemcsak a szakmai szolidaritást borította, de megpecsételte a filmes szakma kormány-filmekre és ellenzéki produkciókra való felosztását, azaz konkrétan hozzájárult a kormány-film műfajának újjáélesztéséhez. Az, hogy a film költségvetésével kapcsolatban egy fax véletlenül rossz helyre kiment, és abból úgy tűnt a korabeli értelmezőknek, mintha a 750 milliós (680?) filmből 250 milliót valahol leemeltek volna, nem mellékes. Káel Csaba negatív megítélése terén azonban az utolsó szalmaszál (gerenda) a Happy End reklámügynökség volt, ami körülbelül úgy működött, mint Geszti Péter ügynöksége, mint a kormány állandóan alkalmazott reklám-ügynöksége, ahol tetejébe mindennek, a korrupció gyanúja számos esetben merült fel (Geszti ügynökségével kapcsolatban nem emlékszünk ilyenre, de nem direkt :)). Így végül Káel Csabát úgy tekintettük, mint az első Orbán rendszer kulturális kedvezményezettjét, akinek a cége állami megrendeléseket kapott, aki a Miniszterelnök barátja volt, és filmrendezőként is kiemelt támogatást kapott. Egyszóval, mint egy meglehetősen negatív jelenséget.

Káel Csaba kinevezése a Művészetek Palotájának élére pontosan az a fordulat, amit ennek a kormánynak nem lett volna szabad elkövetnie. Sosem lett volna szabad. Körülbelül ez volt a hetedik kékszakállú ajtó, amely mögül előugorhat az előző Orbán-ciklus szelleme, életnagyságban (a kultúrán kívüli területen ugyanez volt Pintér Sándor BM újrainstallálása).

A helyzetet így már nem tudjuk másképp értékelni: megtették, a kocka el van vetve, ez nem baki volt, nem hiba, nem bénázás, hanem egy szisztematikus hadviselés egyik hangsúlyos manővere.
A kultúrára ezennel kitűzték a Káel-zászlót, a nem-fair-play hadviselés zászlaját. Nagy kár. Magyarország, a magyar kultúra fejlődéséből így újabb 4 év esik ki. Ismét egy politikai éra, amely a kultúrát sajátjaként próbálja működtetni - és nem mint az emberekét, nem mint mindannyiunkét, nem mint egyetemeset.



Fura belegondolni, mit fognak itt találni a jövő kulturális kutatói, azok, akik most 3 évesek, és egykor majd meg akarják érteni a történelmüket, mondjuk 2026-ban?

- Basszus, még egy réteg erősen szennyezett lenyomat, még négy év politikával csúnyán átitatva ...
- mit csináljunk? feltárjuk? vagy robbantsuk ki az egészet, tovább kutatva valami használható mintáért?"

- inkább robbantsuk ki ... és felejtsük el ...

- nem hiszem el, hogy ha kultúrát akarunk, egész az 1980-as évekig kell leásnunk!

- shit happens - tetszettünk volna jobb kultúrába beleszületni ...

megfakult újságcikk 2011-ből (index/MTI):

"Káel Csaba rendezőt nevezte ki március 17-i hatállyal a Művészetek Palotája Nonprofit Kft. vezérigazgatójává Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter" - stop

"Kiss Imre, az intézmény leköszönő vezetője a csütörtökön rendezett sajtótájékoztatón elmondta, megromlott egészségi állapota miatt felmentését kérte a minisztertől, ezért vált szükségessé új vezérigazgató kinevezése." - stop

"Januárban az is felmerült a sajtóban, hogy Káel Csaba vezetheti a Müpa, a Millenáris és a pécsi Kodály Központ összevonásából felálló intézményt." - stop

STOP ...