re: Parti Nagy cikke a "brutális biciklisekről"
......................................................................................................
A dokumentum-novellák nagyon izgalmas és jó műfajt képviselnek, és most ne menjünk bele, hogy a dokumentumokat ki mennyire részelteti előnyben a fikciónál, maradjunk csak annyiban, hogy a dokumentumok fontosak és jók, a fikció pedig ... attól függ. Fura világban élünk, valóságunk egy hiperrealitás, kultúránkban pedig rákszerű szövési hibák ütik fel a fejüket, valahányszor a fikciók dokumentumként jelenhetnek meg.
Parti Nagy cikke, kisnovellája 100%-ig dokumentum-novella látszatát kelti, úgy hangzik, mintha valóban megtörtént volna az eset, így és pontosan így. Meggyőződésünk, hogy amennyire fontos megírni azt, ami megtörtént, ugyanannyira fontos, hogy egyetlen milligrammal se pakoljunk bele többet abból, amitől a valóságban lejátszódott jelenet borzalmas. Esetünkben: gyűlöletből, abúzusból, terrorból - hogy az általánosítást ne is említsük.
Parti Nagy írása a bicikliseket agresszív kisportolt alakokként ábrázolja, akik egyrészt elsodornak embereket, másrészt megtámadják őket, ha beszólnak rájuk. Ezt (is) visszautasítjuk ...
Parti Nagy nemcsak a biciklisek társadalmát sértette meg, de "természetesen" a romákét is. És tegyük hozzá, aki egy kisebbséget megsért, a társadalmat sérti meg, azzal, hogy a társadalom szövetét megbombázta egy adag gyűlölettel.
Tekintsük a cikket mint dokumentum-novellát, amelyre az újságírás szabályai vonatkoznak.
Parti Nagy már az elején felosztja jóra és rosszra a szereposztást, "a biciklis" a rossz, feketében, kisportolva, "a fácános" a jó, a jobb, a relatíve jobb, a csóró alkoholista (?). Megállapítja, hogy "a biciklis" járdán közlekedett, és elsodorta "a fácánost" (a fácánnal közlekedőt:)). Majd megállapítja, hogy a "fácános" "cigányozást" követett el a biciklis ellen, utána pedig "a biciklis" inzultálta, terrorizálta "a fácánost". A tanulság megvan (erről szól a cikk), nem jó "cigányozni", mert aki ilyet tesz, azt inzultálhatják. Primitív tanulság. primitív és gyűlöletkeltő is, hiszen a "cigányozás" ellenérveként nem az emberséget hozza fel, "a cigányozást" nem elutasítja, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy aki ilyet tesz, azt megverhetik (és aki megveri, az brutál-arc, és ezért meg is érdemli, hogy szidják).
Az intoleráns emberek mindenesetre imádni fogják ezt a cikket. Végiggondolják, kit kellene a Dunába lökni, kit kellene megverni, és egyáltalán, ők mit tettek volna, ha egy biciklis elmegy mellettük (Parti Nagy természetesen nem definiálta az "elsodor" kifejezést, naná, hogy nem. Hozzáért? Meglökte? Kizökkentette az egyensúlyi helyzetéből? Fellökte? A Fácános a földre került?)
Tökmindegy, az egész cikk borzasztóan kártékony. Pont úgy, mint TGM kardos sztorija, amely a rasszista indulatot belevetítette egy brutális erőszakba, hogy aztán felháborodhasson a saját maga által generált rasszista bűncselekményen.
Ami "a biciklist" illeti, a biciklizés ezerrel terjed, hódít, s ezt ellensúlyozandó (?) világszerte óriási kampány folyik a biciklizés terjedése ellen (is). A bicikliseket mindenféle módon titulálják agresszíveknek, járdán közlekedőknek, stb. Ennek az a célja, hogy a régi rend ne sérüljön, nehogy már ezek a hippik, ezek az új generációs zöldek, ezek a fixisek, ezek a kiscsajok, ezek a rózsaszín bringások, ezek a stb, stb - ellepjék az utcát, az utakat, és ne féljenek apáik, nagyapáik rendőreitől, gázár-, benzinár emeléseitől, ne rettegjenek a bírságoktól, hanem vidáman és szabadon közlekedjenek, vajas kenyeret, sütit, gyümölcsös joghurtot, csokit alkalmazva üzemanyagként :))
Minden újságíró tudja, hogy nem lehet semmilyen szubkultúrát, kisebbséget sértő általánosítással illetni, mert ez gyűlöletkeltés. Ilyenkor, egy "ilyen" cikket olvasva mindenkiben lejátszódik a jelenet, és elképzeli, amint egy szemét, ellenszenves, kisportolt biciklis fellöki, majd a bosszúságában ("jogosan") káromkodó ember után megy, és sci-fi-be illő módon terrorizálja. Ilyenkor mindenkiben lejátszódik ez, és kinyílik a bicska a zsebében, ahogy kell - erről szól a cikk. Ezért bestiális.
Egy-egy ilyen dózis a kultúrában óriási pusztításokat végez. Több évnyi gyógyulást tesz tönkre, sért fel. Több évnyi civilizációs, kulturális szövetképződést szakít fel - vérző sebbé.
S teszi ezt miért, milyen indítékból kifolyólag? Egy valóságban "megtörtént" eset miatt, felháborodva, mint TGM? Vagy egy valóságban "megtörtént" eset kreálásával, és amiatt felháborodva, mint TGM?
Tökmindegy. Ami árt, az árt. Árt a romáknak, árt a kispénzű alkoholistáknak, árt a bicikliseknek, árt a budapestieknek, árt a NOL olvasóknak, mindenkinek árt.
Tetejébe mindennek, a napnál is világosabb, hogy a szöveg nem minősül dokumentumnak. A cikkíró egyszerűen nem láthatta, hallhatta az egész jelenetet az elejétől végig olyan részletességgel, ahogyan az a leírásából kiderül. Ezt a tényt pedig illő lett volna megemlíteni, nehogy az emberek, akik elolvassák, dokumentumként kezeljék. Illő lett volna beszámolnia arról is, hogy ő maga mit csinált, mialatt mindez lejátszódott. Kényelmes távolságból nézte, hallgatta végig, és nem segített - békéltetni ? Hm ...
Ami azt illeti ... ha belegondolunk, az embernek az a fura érzése támad, hogy a jelenetnek a cikkíró nem megfigyelője, hanem szenvedő alanya lehetett - ami megmagyarázza ezt a szisztematikus és brutális léptékű gyűlöletkeltést a biciklisekkel szemben. Minél jobban belegondol az ember, annál inkább erre lyukad ki.
Ezért hát, tisztelt szerző, ezúton bocsánatot kérek Öntől és a NOL-olvasóktól e bicikvelközlekedő személy helyett. Tettét (hogy elsodorta Önt) semmi sem menti. Továbbá elnézést kérek az összes biciklis nevében, akik valaha bármilyen módon keresztezni fogják az Ön útját. Sajnos, ma még nem mindenki mer ott biciklizni, ahol nincs biciklisáv. Sajnos, a Lánchídon nagyon keskeny az út, és "a bicikliseket" agresszív támadások érik, volt példa szándékos gázolásra is! Máskor pedig rendőrök dudálják le "a biciklist", és mondják nekik, hogy ne menjenek ott, annak ellenére, hogy szabályos, menjenek a járdán (miközben egy biciklis maximum egy perc veszteséget okoz egy autósnak a Lánchídon, ami Budapesten nem is mérhető).
Biztosíthatom, hogy a biciklisek 99,9%-ával nem került volna ilyen konfliktusba, vagy ha mégis, akkor is, a biciklisek 99,9%-a Ön mellett áll, és maximálisan elítéli "a biciklist", aki "elsodorta" önt. Azért azonban, amit utána művelt Önnel, már nem kérhetek elnézést helyette, hiszen innentől már nem egy biciklisről beszélünk, hanem egy emberről, egy valakiről Magyarországon, aki tévét néz, bevásárol, cikkeket olvas, és (ezen tevékenységeitől nem egészen függetlenül) valamilyen viselkedést mintáz meg. Szörnyű, hogy ez megtörténik. Biztosíthatom, hogy a biciklisek társadalma Ön mellett áll (ha megígéri, hogy többet nem cigányozik, sem írásban, sem cikkben, sem szóban, IRL).
- egy "biciklis" -
PS: nincs olyan, hogy "egy biciklis", nincs olyan, hogy "a biciklisek", vannak az éppen biciklivel közlekedők, és vannak az éppen bármi mással közlekedők - ők ettől nem autósok, nem BKV-sek, nem görkorisok, nem trolisok. Emberek vannak, mindenki aznap, az adott órában dönti el, mivel közlekedik. Emberek, mindenféle korú, hátterű, testalkatú, zenei ízlésű, nyelveket beszélő, filmeket kedvelő emberek, akik biciklivel közlekednek. értsd a legkisebb általánosítás is szembe megy a valósággal, és sokat árt a kultúrának.
e cikk az urbanface.hu-ról származik