nem vagy belépve:
microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-03-23

Álomháború

öldöklő angyalok

Különleges film - lehetne, de nem az. Helyette csupán le-stipistopiz egy műfajt, amelynek alapkövét az Alkonyat fektette le, a lélektani tini-filmet. Lestipistopizza, jól belecsap a húrokba, de csak úgy, mint egy amatőr tévé-szerelő, aki szétszedi a cuccot, és mindenkire rákiabál, "csönd legyen, szerelek", aztán a végén, amikor a cucc szétszedve sem működik, azt mondja, "köszi, mára ennyi volt". A gond csak az, hogy itt nem egy tévét, hanem érzékeny tizenévesek lelkivilágát kapják szét ...

A jövő akciófilmje - kétségtelenül illik az Álomháborúra ez a címke. Rajzolt film, egyetlen képkocka sem valódi benne (valódi az, amikor a néző azt látja a vásznon, amit a kamera látott felvételkor).



"Rajzolt" álomvilágban játszódik, amolyan Sin City jellegű képi világban. A 16-18 éves körülinek kinéző főszereplő lányok végig luxusprosti stílusban vannak felöltözve, és végig gyilkolásznak, zombikra lőnek, németekre, sárkányokra, mindenre. Torkokat vágnak el, agyakat loccsantanak ki, veséket döfnek keresztül, meg minden, és az egész végig egy nagyon minimál sztoriba van belecsomagolva, amelyről a film végén csak annyit lehet elmondani, hogy alkotóik nyilván folytatásokban gondolkodnak.



Emocionális, emóció felkorbácsoló videóklipek sorozata, ezt látjuk. A film eleje is egy klip: egy tinédzser meg akarja menteni a kishúgát egy szemét nagy darab fickótól, a mostohaapjuktól, aki meg akarja őket erőszakolni, de nem sikerül a megmentés, és a nagy darab mostohaapa helyett a kishúgát lövi le - és ezért egy elmegyógyintézetbe kerül, ahol a mostohaapa lefizet valakit, hogy végezzenek rajta homloklebeny műtétet, azaz tegyék agyilag zöldséggé, úgy, hogy kalapáccsal egy hatalmas szöget ütnek az agyába, a szemén keresztül. Hogy tetszik? Nos, ez van.


Kemény - különösen, mert mindezt egy videóklip formájában láthatjuk, és emiatt úgy élünk át nagyon komoly jeleneteket, hogy szinte észre sem vesszük. Az egész úgy játszódik le, mint egy hipnotizáció, a végén magunkhoz térünk, de nem pontosan tudjuk, mi történt.

A fura az, hogy ez a film lehetne jó is. Könnyedén. Nagyon "kevés" kellett volna ahhoz, hogy jó legyen, lásd idén ez a második komputerjáték analógiájára épülő tini-film, és az első, a Scott Pilgrim nem volt rossz, mert átélhető volt. Mert ez itt a probléma - az átélhetőség.


Persze nem az a gond, hogy valaki esetleg nem tudja átélni (a moziból kifele jövet elég sok embertől lehet elcsípni ilyen telefonálás közben elejtett mondatokat, hogy "ennek az egésznek semmi értelme sem volt"). A gond akkor jön létre, ha valaki mégis átéli - különös tekintettel a tinédzserekre.
Képzeld el, hogy elmész egy pszichiáterhez, akit beengedsz az agyadba, hogy csomó dolgot helyre tegyen ott, de a pszichiáter kórházba került, és helyére egy gonosz vízvezeték szerelő ugrott be, aki egyáltalán nem akar jót neked, és csak szórakozik az agyaddal.
Ez a film, illetve az alkotói, az újfajta technikai eszközök révén tökéletesen birtokában vannak a képességnek, hogy a tinik pszichéjében az összes gombot kedvükre nyomogathassák. Erről szól ez a film, ez a film célja: minden áron hatást gyakorolni egy tinédzsere (ami révén a többi tinédzser is megnézi a filmet).


Bár sokak számára unalmas, semmitmondó, a valóság az, hogy ez egy nagyon is kemény film. Keményen van kitalálva, sőt, gátlástalanul. Keményen van kidolgozva, sőt, gátlástalanul - végig minden látvány, minden jelenet úgy van kitalálva, hogy a lehető legintenzívebb hatást tegye egy tizenévesre. Ebből a szempontból tényleg olyan, mint egy álom, amely során saját elménk szórakozik velünk ugyanígy :)
A prostitúcióra kényszerített tinilányok ruházata sem véletlen, amely a kurvás kinézetet és a top-trendi tinédzseres stílust ötvözi - gyilkos elegy, úgy van kikeverve, hogy egy tinilány ne tudjon ellenállni, és zöld utat adjon agyában a filmnek, akármit tartalmazzon is. A film minden részlete egy pszichológiai kutatás eredménye, és bestiálisan van belőve, a legapróbb motívumokig. Minden úgy van hangolva, hogy egy tinilány a lehető legvédtelenebb legyen, esélye se legyen arra, hogy elfordítsa a fejét, és azt mondja, "ez nem érdekel".




De vajon fel van-e készülve egy tizenéves, hogy egy kaland során a legaranyosabb barátnőjét elveszítse? Elveszítse úgy, hogy egy undorító, zsírszagú, 150 kilós férfi beledöf egy konyhakést?
Vajon fel van-e készülve egy tizenéves arra, hogy barátnői közül kettőt egy férfi csak úgy kivégezzen?

Az ilyen jelenetek "csak úgy" megtörténnek, a film végül is magától pereg, vetítik, nem kell lapozni, mint egy könyvet, az ember néz, nézi a filmet, aztán vége, és hazamegy. A lelkében, a pszichéjében azonban csomó dolog nagyon keményen meg lett babrálva. Babrálva? Zúzva, roncsolva.

Ez a film egy eleve sérült tinédzser, kamasz lelkiállapotra épít. Arra, hogy az illető fiatal egyedül van, a világ pedig összeesküdött ellene. Senki sem érti őt. Senki sem szereti. Ráadásul még hibákat is elkövetett.

Az ilyen lelkiállapotú, helyesebben a pszichésen ilyen állapotban lévő kamaszokat támadja meg a film elsősorban. Ők a célközönség, a "target-audience". És tegyük hozzá, rengeteg film csinálja ezt - de általában az ilyen filmek, akik segítségre, támogatásra, barátságra, válaszokra, szeretetre, figyelemre, mintákra éhező tinédzsereket céloznak meg, adnak is nekik valamit. Általában. Az Álomháború azonban nem ad, hanem csak elvesz - kihasználva a célközönség gyenge pontjait, még rosszabb állapotba küldi le őket. A padlóról a padló alá. Különösen lányok esetében, különösen fiatal lányok esetében. "Akkor jöhet a jól bevált csók a nyakra, mellsimogatás, fülbe belesúg - módszer" - mondja az egyik lány a másiknak. Egy nagydarab, idős, dagadt férfiról van szó és prostitúcióról. De ennél többről is - ami eszméletlen durva mértékben módosíthatja egy fiatal lány viszonyát a másik nemhez. Ellenségekként, átverésre érdemes célpontokként, undorító lényekként mutatják őket, akiknek azt lehet hazudni, hogy megfelel számukra a helyzet, akiknek pénzért meg lehet tenni szexuális szívességeket - stb, stb. Körülbelül minden benne van, amit csak el lehet szúrni egy érzékeny lány fejében tinédzserkorban. Valódi abúzus. Akárhogyan is, használni biztosan senkinek sem használ.



Ezzel a filmmel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy mennyire szórakoztató, hanem, hogy mennyire ártalmas. Szórakoztatónak amúgy sem lenne nevezhető, mert a másolat-zenéken és a szexi ruhás öldöklő képregény-tiniken kívül sok egyéb látnivalót nem kínál.
A Depeche Mode Enjoy the silence klipje (a Linkin Park-os verzió Uwe Flade rendezésében) mindent tud, amit ez a film megkísérelt elérni - 3 perc 25 másodpercben.

PS: Apropó, másolatzenék: az elején Lennox Sweet Dreams c. számát halljuk, feldolgozva, úgy, hogy valójában a Linkin Park-féle Depeche Mode átirat Enjoy The Silence koppintását halljuk.

Később hallunk Chemical Brothers koppintást, a Let Forever Be számuk alapján (koppintásaként) dolgoztak el egy másik számot. A recept ugyanaz. Adott egy eredeti szám, amit a két zenei producer felkérésére valaki eljátszik (így olcsóbb), de úgy, hogy közben lenyúlja egy másik nagyon komoly szám hangzását, alapját, vagy bármit. Kettőt nyúl, egyet fizet, és azért is kevesebbet, mert nem a számot, csak a szám előadásának a jogát veszik meg. Amikor Björk-öt halljuk, már rá is azt hisszük, hogy nem valódi, pedig Björk tényleg eredetiben szól ...

-zé-
2011-03-23

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Álomháború info-file
:::::::  (Sucker Punch 2011.)