microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2011-03-31

Nyílt levél Andy Vajnának

az új Magyar Filmért (kult.forr.2011)


Kedves Vajna úr, tiszteljük a munkáját, lásd Freedom's Fury, Szabadság, Szerelem, de ami ennél százszor fontosabb, maximálisan hiszünk abban, hogy a Magyar Film milliószor jobb lehet, mint amilyen most, mint ahogyan most működik, és hiszünk benne, hogy Ön és stábja jó cél érdekében munkálkodik, amit képesek is elérni ... Mégis, az elmúlt 20 év tapasztalatait alapul véve, néhány sorban mi is szeretnénk megfogalmazni néhány ötletet, gondolatot ... ahogyan nyilván más orgánumok filmes munkatársai is megtették ...
A magyar film elsőrangú hibája a hagyomány. Az egyik hagyományosan magyar dolog az, hogy Magyarországon nem szokás úgy felvenni egy-egy jelenetet, mint Amerikában, hogy mondjuk 4x-5x felveszik ugyanazt a jelenetet. Sok-sok felvétel persze nálunk is van, csak itt ez mást jelent. Itt a leggyakrabban az fordul elő, hogy jelenet-részleteket vesznek fel, plusz vágóképeket. Ennek jó pár oka, forrása van, pl. a nyersanyag-"takarékosság", az elfogadott, rögzült, operatőri gyakorlat, illetve a tény, hogy az operatőrök rengeteg reklámot forgatnak és televíziós produkciót. De belejátszik a hagyomány, ami óriási úr, plusz a színészek és a filmezés viszonya - a színészek is belejátszanak abba, hogy nálunk egy-egy jelenetet nem lehet hajszálpontosan ugyanúgy előadni a kamera számára - mondjuk 10x.


Udo Kier - Bódy Gábor Nárcisz és Psyché c. filmjében (csak a fotó feketefehér, a film színes)

Azt mondjuk a színészek is. Na, persze. Vegyük azonban figyelembe, hogy a színészek hazugságvizsgálók, és végül rajtuk csattan az ostor. Annak az ostora, hogy rossz a forgatókönyv, nem reális, nem játszható. Ebben a rendező és forgatókönyvíró a ludas. de maga a rendszer is.

A rendezők gyakran úgy vannak vele, hogy majd a színészek valódira csiszolják a jelenetet, s emiatt a forgatás valójában egy színházrendezésre hasonlít, ahol a jelenet előhívása zajlik. Az eredmény az lesz, hogy végül egy "snitt" lesz a végeredmény, a jelenet egyszer lesz meg jól. A vágó kreativitása nullára zuhan, neki nem a narráció kreatív megkomponálása, hanem a jelenet-töredékekből valami furcsán, de mégis működő összetákolása lesz a feladata. A feladat az, hogy a rendező által kiválasztott előadás-verzióból hogy a lehet minimálisan kihozni a jelenetet. Maximális variációs lehetőségek helyett a szükséges minimum összehozása - a rendező által kiválasztott verzió szolgálatában.

Fontos lehet tehát létrehozni a rendezői változat intézményét, szemben a vágó változatával, amelyet a producer és esetleg a film forgatókönyvének előhívásától bekapcsolódott script-konzulens befolyásolhat.

Fontos lehet megkövetelni (mesteremberekre vonatkozó technikai leírásként), hogy a forgatásokon a rendező és a Director of Photography legalább 4x "egyben" rögzítsék a jelentet.

Fontos lenne létrehozni a Director of Photography intézményét is, nevezzük, ahogy akarjuk, de maximálisan kerülendő, hogy a rendező a film fényképezését is maga rendezze - mert ez azt jelenti, hogy a DP végül engedélyt fog kérni a rendezőtől ahhoz, hogy az legyen, amit akar. Persze, nem idegenek dolgoznak együtt - de fontos, hogy a DP -é legyen a végső szó. A rendező ugyanakkor kérhet egy rendezői verziót is a jelenetből, ha arra kerül a sor. A a producer, a script-konzulens pedig láttamozzák.

Fontos lehet, hogy a vágó legyen jelen a forgatásokon, vagy jele lehessen. Minden alkotónak kell, legyen felelőssége. A vágó, a script ismeretében eldöntheti, melyik jelenteknél forgatásoknál kell ott lennie, hogy esetleg konzultáljon a DP-vel.

Fontos lenne egy script-konzulens-i funkció honosítása. A konzulens, aki olyan, int egy vezetőtanár, mint egy mentor, aki a script-előhívás egy bizonyos fázisától (még az elfogadott 0-dik verziós script- előtt) jelen van, és közvetít (ő gyakorlatilag a "dramaturg" munkáját végezné ?).
A scriptek előhívásánál fontos, hogy beszélgessenek, hogy az alkotók (rendszerint a rendező, forgatókönyvíró és a producer) ne maradjanak egyedül a scripttel, mert ez gyakran eredményez rossz scriptet, úgy pl. hogy a producer szájíze szerint csinálják meg a végét, vagy úgy, hogy a jól induló film egy ponton elszáll - lásd Török Ferenc Szezon c. filmjét, ahol egész főszereplőt veszítettünk el menet közben, csak úgy, vagy legújabban lásd Molnár György-ék Ki/Be Tawaret c. filmjét, ahol egy ponton becsúsztak az erőltetett vígjátéki sémák, és a film többé nem tért magához.

Fontos lenne egy forgatókönyv-hűség garancia is. Meggyőződésünk, hogy Bódy Gábor minden idők legnagyszerűbb filmrendezője, ugyanakkor az általa meghonosított filmkészítési mód mások kezében fordítva sül el. Nagyon gyakran élnek a magyar rendezők a narráció rendezői szabadságával, hogy ti. ha valamit el akarnak mesélni, akkor alternatív eszközöket vehetnek igénybe, átírva forgatókönyvet.
Szirtes András művészetét ÓRIÁSI-ra becsüljük, de tény, hogy a SADE-márki sztori nem ép a legjobb módon alakult. Eredetileg egy nagyszabású produkcióról volt szó, színészekkel, majd egyik napról a másikra átváltozott arra, hogy a színészek helyett patkányok játsszák a szerepeket - szerencsére nem ez lett a végső verzió - de a történet tanulságos :) Nem szabad hagyni, hogy a film csak úgy más legyen, mint amire eredetileg rábólintott a testület. persze, lehet más, megváltozhat - de egy kollektív megbeszélés eredményeként, koncepcióismertetés, stb. (semmi bürokrácia, egyetlen produceri stábebéd keretében).
A cél nem az alkotói szabadság korlátozása (isten őrizz), csupán annak kivédése, hogy a rendező a költségvetés állása miatt (pl. túlköltés miatt) önhatalmúlag leegyszerűsítsen egész jeleneteket. Nézzük meg a HEAT c.- fimet és az L.A. Takedown-t. Ugyanaz a könyv, majdnem ugyanazok a jelenetek ... és döbbenet.


Ami az alkotói szabadságot illeti, egy-egy filmet érdemes besorolni valamiféle típusba: rizikós kezdő-film, laza low budget, laza vígjáték, rizikós vígjáték - de a lényeg, hogy kell, legyen "autonóm művészfilm" kategória is, plusz esetleg "kísérleti művészfilm". A lényeg az, hogy a kategória nem akkor jön létre, amikor a film a mozikba kerül, hanem akkor, amikor a fim zöld utat kap. Ha megfelelő besorolást kap, akkor megfelelő bánásmódban részesülhet - és például senki sem akar majd egy Tarr Bélától olyat akarni követelni, ami nem ildomos. Ugyanakkor, akár Tarr Béla is vállalhat olyan filmet, aminek a produkciós "műfaja" mondjuk a profi vígjáték, és akkor arra a produkcióra abszolút érvényes a DP szuperioritása felvételnél, döntéseknél pedig a produceré, script-konzulensé is akár, mert nem az ember számít, hanem a film :)

Ami a filmek producelését ileti, fontos lenne, hogy a producerek vállalják a felelősséget, hogy miden filmnek legyen egy executive-ja, aki a zöld út pillanatában bevállalja, hogy én gondozom. Mármint azok közül, akik egy testületben úgy döntenek, hogy a film mehet, zöld utat kap. nehogy már egy hivatal legyen csak, akik igent mondanak, aztán ásítoznak a moziban, panaszkodva, hogy XY idén nem volt annyira formában.


Fontos - és egészében forradalmi újítás - bár hagyományos is - hogy legyen egy kísérleti filmműhely. Mint amilyen a Balázs Béla Stúdió volt. Azzal a különbséggel, hogy a műhely egyik célja az, hogy egyfajta boszorkánykonyhaként funkcionáljon, valóban "fogyasztható", valódi kísérleti filmek készüljenek, és ne kísérletek arra, hogy az illető dologból esetleg film legyen. egy évi 50 milliós keretre gondolok, és úgy, hogy a rendezők és operatőrök nem kaphatnak fizetést a filmért. Ez egy labor - mindenki a saját szabadidejében csinálja. A kísérleti film nem arról szól, hogy ha kész, felvehetsz egy csomó pénzt. A lényeg az lenne, hogy a pályáztatás e kísérleti műhelyben extragyors lehetne, valaki pl. lead egy forgatási tervet pénteken, akkor jövő csütörtökön akár már forgathat is, a kiosztott 100-200, 4-500 ezer forintból, esetleg 1 millióból. A végeredmény rengeteg isteni rövidfilm. Természetesen HD-re, semmi celluloid, hacsak nem arra irányul a kísérlet. Apropó, ezen a műhelyen belül pedig a nem-filmes, nem-lineáris projektek, videóművészet, képzőművészeti videók is abszolút támogatást nyerhetnek - de azzal a produkciós besorolással, hogy non-lineáris, video- art, vagy ilyesmi. Ez az 50 millió valószínűleg a legokosabban elköltött évi 50 millió lehetne, és egyfajta képzés jeleget is ölthetne, fiatalok tanulhatnának meg csomó mindent a szakmából azzal, hogy ilyen indie produkciókban segédkeznek, vagy futhatnának be azzal, hogy színészkednek, és ez a rendezőkre is áll.

 
Patricia Adriani és Udo Kier - Bódy Gábor Nárcisz és Psyché c. filmjében

A rossz forgatókönyvek és a rossz, berögződött, kultúrává kövült filmes-, illetve filmezési hagyományok megtörése a cél - a jelenlegi struktúrát, ahogy Bódy Gábor tette a Psyché forgatásakor, szó szerint keresztbe metszeni.

Végezetül még egy gondolat: fontos eldönteni, hogy egy-egy film producelése során, ha dilemma merül fel akkor inkább egy "séma" (például egy vígjátéki séma) erőltetése, a "safe" zóna felé tendálás, vagy a "vízió", a rendező víziójának (amit a forgatókönyvíró és a DP is megerősít) dominanciája, érvényre juttatása-e az aktuális politika ...

munkájukhoz sok sikert kívánunk (mi is) ...
with RESPECT :)

-jepe-
2011-03-31

Címkék: Vajna, új magyar film