microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-04-22

Forráskód

Jake Gyllenhaal misszóban


Egy sci-fi krimiben elvileg bármi elképzelhető, elvileg bármi megtörténhet, ami egyébként gyakran túl nagy szabadság is ahhoz, hogy egy jó film kerekedjen ki belőle. A Forráskód szerencsére nem véres, viszont izgalmas és nézőközeli.
A sci-fi vonal ezúttal csak azért kell, mert technikailag nem lehetne másképp megmagyarázni a filmbeli főhős időutazását, vagyis nem is időutazását, hanem forráskódbeli akcióját.


Colter Stevens százados hasonló idő-visszazökkenéseket él át, mint annak idején (93-ban) Bill Murrey az Idétlen Időkig-ben: ott Phil egy és ugyanazt a napot élte át elég sokszor, itt ugyanabba a kezdőhelyzetbe kerül Colter, majd a következő 8 perc hasonlóan telik, de mégsem teljesen ugyanúgy. Izgalmas kihívás, hogyan oldják meg a film alkotói, hogy ne ugyanazok a mondatok hangozzanak el többször, ne ugyanazok a mozdulatok ismétlődjenek annyiszor, ahányszor csak Colter százados akcióba lép, és elölről kezdi az elvileg ugyanazt a 8 percet.


A történet szerint a fiatal katona azon kapja magát, hogy egy vonaton ül, egy ismeretlen lány beszél hozzá, és amikor a tükörbe néz, nem a saját arcát látja visszatükröződni benne. Aztán eltelik 8 perc, és katonai bázisszerű építményben találja magát, ahol egy katonanő ad neki instrukciókat. Kiderül, hogy ő egy különleges alakulat része, és egy bombatámadás körülményeit kell kinyomoznia a vonaton, többszöri nekifutással, mindig 8 perc alatt, mert azután ő és a vonat többi utasa is felrobban.


Mondhatnánk, hogy nem túl csavaros a történet, de nem így van, és az egyszerűnek hangzó sztoriból is egy jól működő krimi bontakozik ki.


Sokat köszönhet a film Jake Gyllenhaal-nak, aki tényleg jó színész, és már többször húzott felfelé nem annyira jó filmeket is a játékával. Gyllenhaal Colter "bőrében" mindent megtesz, hogy elvégezze a rá bízott feladatot (eddig még egy lelkiismeretes katona), majd a sorozatos bevetésekben egyre lazábban és okosabban kezd el mozogni, és mi egyre jobban élvezzük a látottakat. Gyllenhaal-nak elhisszük a megrendült pillanatokat, az önfeláldozó eltökéltséget, szóval egy csomó mindent, amitől szimpatikus és kedves lesz a főszereplő.

Gyllenhaal mellett a szintén jó személyiség Michelle Monaghan szerepel, és mindent megtesz azért, hogy a kis játékteréből a lehető legtöbbet hozza ki. Ők ketten jó párosként működnek, és a másodfilmes rendező és a kezdő forgatókönyvíró mellett is elég izgalmas és drámai a cselekmény, úgyhogy végül a kissé előre látható fordulat (és leleplezés) ellenére is tetszik nekünk ez a film.

Lehet, hogy kétszer már nem tudnánk megnézni, de egyszer kifejezetten élvezetes volt a Forráskód, elég izgalmas és eléggé érzelemdús ahhoz, hogy kilépjen a középszerű sci-fi krimik kategóriájából, és egy fokkal feljebb lépjen a filmes ranglétrán.

-jaredo-
2011-04-22

Címkék: jake gyllenhaal



:::::::
  LÁSD: Forráskód info-file
:::::::  (Source Code 2011.)