Csúcshatás
Mivel leginkább egy főszereplős a történet, nagy hangsúlya van, ki játssza Eddie Morra-t, a fiatal írót, aki miután bevesz egy drogot, megtáltosodik, pengeagyú lesz, gyors felfogású, több nyelvet beszélő és roppant céltudatos.
Ezt a szerepet Bradley Cooper-re osztották, aki eddig több filmben is szerepelt, de a 2009-es Másnaposokig csak kisebb mellékszerepekben tűnt fel. Ő volt addig a szokásos „második legjobb barát”, a helyes srác, aki a főszereplők mögött egy érdekes karakterként mozog. Nos, ennek most vége, Cooper befutott (bár a Másnaposokban is több másik szereplővel együtt volt főszereplő, azért onnan számítjuk a színészi karrierje beindulását), és láthatjuk, ahogy egymaga is el tud vinni egy krimit a hátán. Ráadásul a filmben szinte folyamatosan narrálja az eseményeket, úgyhogy a hangja is főszereplő, ami még jobban kihangsúlyozza az egyszemélyes show-jelleget.
De mivel Cooper jó színész, szavunk sem lehet, remekül eljátszotta a szerepét, a kezdetekben küszködő harmincas írót, akinek egy romhalmaz az élete, majd egy életveszélyes drog bevétele után a sikeres fiatal brókert, aki a tőzsdei számok közt (és mögött) olyan összefüggéseket lát, amilyet mások nem. Illetve de, mert menet közben pár emberrről kiderül New York-ban, hogy élt ezzel az illegális és veszélyes szerrel, és úgy lett okos-népszerű-sikeres percek alatt. Bradley Cooper narrációja a film közben párszor arról faggatja a nézőket, hogy ők mit tennének a helyében (kvázi, bevennék-e az ismeretlen hatású drogot, vagy sem), de ez végül nem lesz zavaró, mert szerencsére nem viszi le a drámai fordulatokat is tartogató élettörténetét a Jerry Springer-show-k szintjére (Ön mit tenne a helyemben, kedves néző, ha ilyen különleges döntési helyzetbe kerülne, mint amibe én éppen most kerültem...?)
Sokat dob a film minőségén az, hogy Leslie Dixon írta a forgatókönyvet (egy regény alapján), mert az ő nevéhez elég sok jó film forgatókönyve fűződik (pl. Overboard, Just Like Heaven), és ő a jelek alapján ért hozzá, hogyan kell érdekessé-izgalmassá tenni egy majdnem egy-szereplős történetet is. Ami az izgalmakat illeti, van itt üldözés, menekülés és verekedés is, sőt, van egy túl durva jelenet is, amit mi egy-az-egyben kihagytunk volna. Nem a konkrét akciójelenetek az érdekesek, hanem inkább azok a visszafogottabb részek, amikben Eddie igyekszik terelgetni az újfajta életét, amikben megpróbálja megérteni, hogy fog kinézni a jövője (a szer, amit használ, életveszélyes), tehát amikor anti-drogosként működik, tervez és igyekszik, miközben azért megpróbál nem átmenni egy sikeres és üres rosszarcba. Bár jó, hogy Dixon a stáb tagja, azért a végefelé akad egy-két dramaturgiai bénázás, konkrétan elég nehéz összerakni a „nagy rejtélyt”, ami Eddie üldözése mögött állt - jobban ki kellett volna domborítani egy-két cselekményelemet, hogy a néző hamarabb képbe kerüljön.
A történet (vagyis az alapjául szolgáló regény) világképe szerint az, hogy valakinek beindul a karrierje és az élete, azt jelenti, hogy egy igyekvő, de még nem-kiadott íróból (hosszú hajjal, borostával) először tőzsdeügynök (rövid haj, öltöny), majd, amikor úgy alakul, politikus (lesimított, suttyó haj, villogó fehér fogsor) lesz. Ez egy eléggé egyszerű és torz kép, de tény, hogy nehéz lett volna egy sebészt vagy jófej közgazdászt csinálni Eddie-ből ilyen rövid idő alatt.
Hogy ne legyen tényleg egy-szereplős a történet, bevesz a forgatókönyv két mellékszereplőt Eddie mellé, az egyik Robert De Niro (aki annyira nem hangsúlyos karakter, hogy a film közepetájt ne tudjon eltűnni hosszú percekre), a másik pedig Eddie barátnője, akit egy nagyon kellemes kisugárzású és szép színésznő, Abbie Cornish játszik. Robert De Niro a szokásos elmélyültségével játszotta a kifinomult üzletember-gengsztert, aki a saját erejéből gazdaggá lett fickó, szemben azokkal, akik a városban igénybe vették a drog segítségét. Bár kevesebbet szerepelt, mint ahogy vártuk, azért komoly feszültséget tudott teremteni abban a néhány jelenetében is.
Ha belegondolunk, egy „semmi különös” krimi a Limitless - és a túl brutális jelenete miatt kicsit csalódtunk is benne -, de mivel Cooper jól játszott, és érdekes volt a filmbeli jelenléte, ezért végül rendes filmként könyvelhetjük el. Talán lehetett volna egy fokkal szellemdúsabb is, de izgalmas krimiként elmegy, csak a végén ne kezdjünk el tényleg töprengeni a film pr-osainak kérdésén, hogy „te mit tettél volna?”....