Perrier Vérdíja
Cillian Murphy (Michael) élné rendesen a kissé lepusztult életét, ha egyik nap arra nem ébredne, hogy a Perrier nevű gengszter, akinek 1000 fonttal tartozik, ráküldte a behajtóit. Innentől egy őrült menekülés kezdődik, amiben úgy tűnik, nincs nagy átgondoltság, a főhős csupán időnyerésre törekszik, egy vérszomjas gengszterrel szemben – mit ne mondjunk, egészen jó terv. Azért megpróbál konkrétan is pénzt szerezni, egy rablásban való részvétellel, de persze ez a vonal sem működik.
A film úgy akarja feldolgozni egy nehéz nap történetét, hogy a folytonos menekülésben ne vegyük észre, igazából nem történik semmi jelentős a filmvásznon, csupán azt látjuk, ahogy Cillian Murphy a trendi kapucnisában és farmerében egy rossz helyzetbe került srácból lassan bűnözővé válik, fegyverekkel, miegymással. Közben belép a történetbe egy Brenda nevű lány is, akibe Michael régóta szerelmes, és aki az első akciójával lelő egy behajtót, ami után a Perrier nevű főgengszter vérdíjat ír ki Michael és az ő fejére. Plusz előkerül Michael apja is, aki halálos beteg, és azt gondolja, akkor fog meghalni, amikor legközelebb elalszik. Nem rossz, de ahhoz, hogy ez a gengszter-krimi működjön, kicsit viccesnek is kellene lennie, viszont itt teljesen hiányzik a humor, még a tragikomikus fajta is, sajnos.
Egyértelműen egy Guy Ritchie-s balhés-gengszteres filmben vagyunk, de hangsúlyosan ír kiadásban. A főhős szimpatikus-helyes srác, aki sok megpróbáltatáson megy keresztül a film során, és aki maga is elszánt és kemény gyerek. Igazából a „helyes srác a gengszeterek hálójában” - vonalon kívül nincs más, ami Guy Ritchie-re, esetleg Tarantino-ra emlékeztetne minket, mert ez itt Dublin, majdnem érthetetlen ír angol akcentussal, folyamatos „fok-olással”, és speciális helyi viszonyokkal.
Mivel a történet a film elhanyagolt mostohagyereke, ne csodálkozzunk azon, hogy szinte észrevétlenül, két futás, verekedés, fenyegetés között oldódik meg a film, és lesz vége. Mi meg csak nézünk, hogy „hú, milyen kemény világ lehet Dublinban”, vagy hogy „mennyire nem jó egy jófej srácnak bűnözőkkel kezdeni”, mert kb. ezek a gondolatok jöhetnek le a filmből.
Egyszerű film, igazán szimpla történettel, ami némileg izgalmassá, vagy inkább érdekessé teszi, az az ír kulturális antropológia, a dublini világ, vagyis az, amennyit a film lát belőle.
A színészválasztással totál biztosra mentek az alkotók: Cillian Murphy népszerű és illik a Michael-féle karakter személyiségéhez, ahogy folyton fázósan húzza össze magán a kapucnis pulcsiját, borostás, jófej és bátor a gengszterekkel szemben. A Brenda nevű lány is helyes, teljes átéléssel tudja játszani, ahogy kiborítja Michael a menekülés közben. Jim Broadbent játssza az apát, aki haldoklik, a szerep kedvéért ő is ír akcentust vett fel, amit meglehetősen jól beszélt, és így nála is nagyon oda kellett figyelnünk, hogy kb. értsük, mit mond. Ha valaki egy dublini gengszeterfilmre vágyik konkrétan, akkor szóba jöhet a Perrier, amúgy nem feltétlenül adódik...