microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-04-28

Thor 3D

Shakespeare-től a Pusztítóig


Kenneth Branagh-ot úgy ismerte (eddig) a fél világ, mint Emma Thompson volt férjét, és mint azt az angol rendezőt, aki Shakespeare-feldolgozásokat visz filmvászonra. Most új oldaláról mutatkozott be, és egy Marvel-képregényt filmesített meg, mi pedig alig hiszünk a szemünknek...
Az első percektől valami furcsa érzésünk van, aztán rájövünk, miért: a film szereplői olyan természetességel beszélnek minden felvezetés nélkül a világukról (egy Asgard nevű univerzum), és az ott uralkodó szabályokról, mintha minden nézőnek tisztában kellene lennie ezzel, mintha mindenki, aki beül a Thor-ra, teljesen képben kellene, hogy legyen ezzel a Marvel-i szabályrendszerrel. Persze nem így van, de nem ez lesz az egyetlen buktató a film befogadásában.



A film első harmada a viking mitológia (vagy skandináv mitológia) univerzumában telik, ahol Thor, Loki, Odin, Frigga, Heimdall és társaik tevékenykednek, és küzdenek valami jéglények ellen, miközben Thor, a főhős, és Odin, az apja egyik nap csúnyán összevesznek, Thor-nak ezért a Földre kell mennie, közelebbről az USA-ba, hogy ott olyan kedves tudóslányokkal vegyüljön, mint Natalie Portman. Látható Branagh igyekezete, hogy ne A-listás Hollywood-i színészekkel pakolja tele a nagy költségvetésű, mainstream filmjét, ezért játssza egy ismeretlen ausztrál színész (Chris Hemsworth) Thor-t (James Cameron is egy ismeretlen ausztrál színészt alkalmazott annak idején az Avatar főszerepére), ezért bukkan fel az amerikanizált skandináv színész, Stellan Skarsgård (Arthur Király, Karib-Tenger Kalózai, Mamma Mia, stb..) a sálas professzor szerepében (hasonlóan, mint tette a Good Will Hunting-ban, 1997-ben), és ezért alkalmazzák Natalie Portman-t a tudóslánynak, mivel ő gyakrabban játszik művészfilmekben, mint nagy költségvetésű fantázia-filmekben.



Ezzel együtt is széteső és nem túl érdekes a film cselekménye, és nehéz eldönteni, a vikinges rész, vagy a mai-földi események kevésbé érdekesek - mert míg a viking isten-szereplők túlságosan patetikusak és üresek, addig Natalie Portman és csapata túlságosan vicceskedő és jópofa, úgyhogy amikor Thor-on keresztül a két világ találkozik, nem sok jó sül ki belőle.

Ha a forgatókönyvírók nem tudták drámaisággal megtölteni a képregény-vázat, a rendezőnek sem sikerül emberivé varázsolni ezt a mesterséges világot, Thor, a legyőzhetetlen kigyúrt harcos ugyanúgy hihetetlen figura, mint Natalie Portman, vagy jópofi lány segítője (Liv Tyler alteregója), aki percenként valami "trendi" és "csajos" beszólást küld felénk, vagy Thor izmos testéről, vagy az ipodjáról.

Ami a látványvilágot illeti, 3D-ben persze mutatós tud lenni sok jelenet, és a képregény-rajongók, vagy Thor-barátok biztosan élvezni fogják a 3D-s Asgard-ot. Mi azon az állásponton maradunk, hogy a látvány semmi tartalom nélkül, ha kevés átélhető, átérezhető jelenet van a filmben, ha a szereplők vagy eltúlzottak (vikingek), vagy erőltettek (Portman, a Darcy nevű segítője és Skarsgård), akkor hiába próbáljuk meg a földi valóságot és mítoszok világát vegyíteni, a végeredmény nem lesz érdekfeszítő.

Nagyot fordult Kenneth Branagh-gal a világ, hogy ezt a projektet elvállalta, bár a Shakespeare-filmjei sem voltak mindig százasok, azért a Thor stílusa végképp nem illik hozzá. Bár Hollywood-ban bizonyos filmeknél nem sokat morfondíroznak a rendező személyén, és szinte bárki elvállalhatja, aki dolgozott már korábban valamilyen filmen, azért mégis azt gondolnánk, egy képregény adaptációhoz, ami minimum 150 millió dollárból készül, nem feltétlenül egy színházban gondolkodó, tulajdonképpen művészfilmes angol rendezőt kellene megnyerni, hanem egy autentikus helyi (Hollywood-i) fickót, aki vagy rendezett már filmeket, vagy fő látványtervezőként/operatőrként/special effektesként bizonyított egy nagyobb költségvetésű filmben...



Ez így egy homályos körvonalú film, aminek nem sikerült a viking mitológiát megkedveltetnie a nézőkkel, másrészt pedig a tudóslány és a tudós fickó sztereotípiákkal csak rosszat tett Portman és Skarsgård színészi imidzsének, hiszen a felbukkanásuk után pár perccel már le tudtuk írni előre minden megmozdulásukat és gesztusukat. (Ráadásul a magyar szinkron sem segített, Máté Gábor kifejezetten idegesítő volt Skarsgård magyar hangjaként).
Több eredeti fantáziát, átélhetőbb történetet és szimpatikusabb karaktereket kívánnánk a következő Marvel-feldolgozáshoz, ha már muszáj egy képregény-világban mozognunk, 3D-ben...

-lido-
2011-04-28

Címkék: Skarsgård, portman, branagh



:::::::
  LÁSD: Thor 3D info-file
:::::::  (Thor 2011.)