Az Ügynökök a Paradicsomba Mennek
Egyszerűen dramatizált, szájbarágós jelenetek. Valakik Tisza cipőben előadják, hogy most van 1986 például, és a pártról beszélnek, meg Gorbacsovról, meg a változásokról. Az ember nem érti, miért nézi, a film eleje kifejezetten irritálta az embert. Tényleg olyan volt, mintha a Szomszédok egyik epizódját látnánk - és már éppen a távozó 80 éves nézők után akartunk indulni (hogy mi is lekopjunk), amikor hirtelen megtörtént a csoda: Andorai Péter.
Amikor Andorai megjelent a vásznon, az addigi "színház" (a nem hiteles jelenetek) átmentek valódi színházba - a játék immár valódi volt, s ettől a suta beretrósított videófelvételek megteltek élettel, tartalommal. Mozifilm továbbra sem jött létre, de ez az Andorai-színház már elegendően jó ok volt a maradásra, különösen, amikor Kubik Anna (aki Andorainak méltó párja a filmben) saját magát nézi a tévében, és azt mondja, hogy "erre a Sütő-darabra ki adott engedélyt?" ..
A film, a címével ellentétben, nem besúgókról, informátorokról szól, hanem valódi ügynökökről, illetve egy darab valódi ügynökről. A rendszerváltást úgy ábrázolja, mint egy komplex folyamatot, amire az MSZMP, illetve az egypártrendszer elitje ugyanúgy készült, mint a fiatal ellenzékiek, sőt, a film szerint még kicsit jobban is, mert lépéselőnyben voltak, és megkeresték a fiatalokat, hogy dolgozzanak együtt egy vér nélküli rendszerváltásért.
Hatását tekintve a film annyit tesz, hogy érzékelteti a nézővel, hogy milyen erők működhettek akkoriban, és ez hogyan nézhetett ki a gyakorlatban. Mivel a film semmiféle konkrétumot nem nyújt, nem is érdemes azzal törődni, hogy vajon ki ez az ügynök, plusz ez nem egy történelmi dokumentumfilm, csak maximum úgy, mint a Galaxy Quest-ben a történelmi dokumentumok.
Lévén az egész fikció, tényleg az a legokosabb, ha nem bonyolódunk bele, mert akkor csak rosszindulatú spekulációkat kapunk, és nem azt, amitől ez a film értelmes film: egy képet arról, hogy nagy vonalakban kb. hogyan működhetett a rendszerváltás. Ami titkos, az titkos, azt úgysem tudhatjuk meg, ha megtudnánk, meg kellene ölniük :)
Abba is érdemes belegondolni, hogy ha tegyük fel, valakit, aki lázadt a rendszer ellen, megkörnyékez a hatalmi elit, hogy dolgozzanak együtt, vigyék át a demokráciába az országot (Kádárék és a hardcore kommunisták háta mögött, ők már senkit sem érdekelnek, csomó lejárt lemez, csak ők vannak, a hatalmi elit és a fiatalok), vér nélkül, akkor mit mond az a valaki? A film segít elgondolkodni ezen a dilemmán is.
Plusz az is figyelemreméltó kérdés, hogy a modern fegyverek, haditechnika korában létezhet-e olyan forradalom, mint 1848-ban? Ha akár egy pillanatra is beütne az anarchia, az mit eredményezne? Illetve érdekes kérdés, hogy az olyan nagyhatalmak, mint az USA, akik a külföldi fejlődő országokban a piacot, a terjeszkedést, a szövetségest, az aranybányát, a gyarmatot egyszerre láthatják, és akik az instabil helyzetek, konfliktusok kialakulását már a 80-as évek elejétől külön központokban és még komputerrel is kutatják, vajon a Szovjetunió elbontása idején miért várták volna meg, hogy a dolgok a maguk útját járják? Miért ne irányították volna saját elképzeléseik szerint a történéseket? És mellesleg, vajon olyan rossz volt Václav Havel Csehországnak? (Oké, a cseheknél normálisan alakult a régi rendszer elitjének félreállítása, félreállása).
Vagy azon vagyunk fennakadva, hogy egyáltalán voltak nálunk ügynökök? Ez lenne a legnaivabb dolog, hiszen amióta a világ világ, ügynökök mindig is voltak - napjainkban ugyanúgy, és a jövőben is, mindig, mert a hatalom így működik, nem tud és nem is akar másképp.
Teljesen érthető, ha szeretnénk látni, hogyan zajlott le a rendszerváltás, ugyanúgy, mintha azt mondanánk, szeretnénk tudni, ki vagy kik ölették és kik ölték meg Kennedy elnököt. Ez azonban olyan dolog, amit nem tudhatunk meg. A történelem láthatatlan része, az a dimenzió, ahova a nép sosem láthat be, vagy ha mégis bejut oda, akkor már nincs látnivaló, vagy ha van, akkor az egész dimenzió szűnik meg létezni. A láthatatlan az láthatatlan. Valószínű, hogy az egykori történet résztvevői sem látták, s ma sem látják az egész történetet, csak a maguk kis szólamát. Szóval, ha arra vagy kíváncsi, ki ölte meg Kennedy elnököt, olyanra vagy kíváncsi, amit sosem tudhatsz meg - csak akkor, amikor már egyáltalán nem lesz érdekes.
Az Ügynökök a Paradicsomba Mennek olyan küldetésre vállalkozik, ami természeténél fogva lehetetlen, és egyedül azért minősül viszonylag jó filmnek, mert végül ezt a küldetést értelmes módon adja fel ... (ez egyébként nem igaz, mert az MDF-et teljesen másképp kezeli, miközben a történelem tanulsága szerint az ügynökökkel legsűrűbben átitatott párt volt)
A film nyitó- és zárójelenete ennek ellenére elegendően parabolikus ahhoz, hogy egy meglepő módon nem-kellemetlen élménnyel távozzunk a moziból. Nyilván lesz még sok ilyen film, s talán a 2020-as évek James Bond-jai a '80-as évek Budapestjén fognak majd játszódni ... de egy biztos, csak akkor tudunk majd meg bármi konkrétumot, amikor már semmi-de-semmi jelentése sem lesz ... Ezt azonban jó tudni :)