HR Manager

A történet és a film hangulata inkább drámai, mint nem, bár érezhető némi nyomás a fekete humor irányába, azért maradunk a drámai vonalnál, ami érthető is, tekintve, hogy egy tragikus szerencsétlenségben meghalt nő örök nyugalomra helyezése áll a történet középpontjában.



Egy fiatal romániai bevándorló nő meghal egy jeruzsálemi öngyilkos merényletben, és adminisztrációs hibák miatt a cégénél, ahol dolgozott, napokig nem tudják, hogy meghalt az egyik alkalmazottjuk. Mivel egy újságíró érzéketlenséggel vádolja meg a vállalatot, a cég vezetőnője megbízza a személyzeti főnökét (hr menedzserét), hogy intézze el, a nő a szülőföldjén, a családja által legyen eltemetve. Ezzel egy különös utazás veszi a kezdetét, a hr menedzser elindul az újságíróval Romániába vagy Oroszországba (nem derül ki, pontosan hova), hogy az ottani konzulnővel és az ő ex-sofőr férjével (aki jelenleg al-konzul) együtt megszervezzék a holttest „hazaszállítását”.

Az utazás a nő fiával, egy segítővel és az újságíróval együtt egy idő után kezd abszurd irányba elhajlani, egy idő után a lerobbant furgonukat egy tankra cserélik le, hogy utána a lehető legnagyobb természetességgel szálljanak ki-be a tankból, aminek a tetejére a koporsót rögzítették. Ezek a fekete humoros jelenetek nem túl jók a filmben, sokkal jobb lett volna, hogy ha a történet megmaradt volna a drámai hangvételnél, és nem akarta volna kiaknázni a lepukkantságból, a szegény és kihalt környezetből adódó humorforrásokat. A film A.B. Yehoshua „A Woman in Jerusalem” c. könyve alapján készült, és bár nem tudjuk megállapítani, úgy érezzük, a rendezés hűen követte a könyv stílusát.

A főszereplő (akinek a film többi szereplőjéhez hasonlóan nem hangzik el a neve) eleinte vonakodva fogadja el a megbízást, mert a lányát szeretne elkísérni egy táborba, és ha a kegyeleti út elhúzódik, nem ér haza időben, de aztán (ahogy az egy jellemfejlődéses, lelki road movie-hoz illik), az út során kezdi másképp látni a dolgokat, az elhunyt nő személyisége és élete is elkezdi foglalkoztatni, és a nő vad fiával is közel kerül később.



Szó mi szó, van egy-két erősen érzelemdús jelenet, amitől megborzong az ember (ahogy a fiú a telefonján mutatja a hr-snek az anyjáról készült utolsó felvételt, vagy amikor a fiú kiborul az anyja koporsója mellett), de valami miatt nem kiegyensúlyozott a film hangulata, vannak benne konkrét üresjáratok, és akadnak semmittevő jelenetek, amikor egyik szinten sem történik semmi a filmvásznon.



A főszereplő színész nagyon jó választás, mert ő még a kevésbé összeállt jelenetekben is helytállt, és végül főként miatta lett ennyire jó a film, amilyen. Ami a rendezést illeti, a Szíriai Menyasszony egy sokkal jobban működő film volt, úgyhogy legközelebb reméljük, Riklis a saját maga írt forgatókönyvét filmesíti meg ismét.