Magasfeszültség
A film a bevezető képsorok után egy utószinkronos jelenettel indul, mintha valami kiszuperált reklámfilm lenne. Eszméletlen jó - csak ekkor még nem tudjuk. Ekkor még azt hisszük, egy béna filmre ültünk be. Apuci hazajön a karácsonyi bevásárlásból a kislányával, hogy anyucival együtt, hárman megtérjenek kézen fogva a családi házba.
A jelenet tiszta költészet. Egy életre beissza magát a bőröd alá is. Hihetetlen érzékenységgel lett megkomponálva. Házsor vidéken. Komor, borongós idő, hideg is van. Tél van. (végre egy film, amit nem nyáron forgatnak, haverok, buli, fanta stílusban :))) Minden kihalt. Egy házsort látunk. Komor kihaltság. Ez volna az élet ?? - kérdezi a néző önmagától is rémülten.
Egy apa, egy autó, egy kisgyerek, egy feleség kézen fogva bemennek "a házba". Döbbenetes hatású jelenet. Indirekte megvilágítja, miért csodálatos dolog, amikor az emberek civilizációban élnek, városokban, barátok, rokonok társaságában, és nem egy lakó-telepen (bár 20 milliós házakról van szó).
A jelenet súlyát a béna karácsonyi díszkivilágítás adja. A film ugyanis nem itt kezdődik, Előtte láttunk egy Gryllus Dorka stílusú roma lányt (Fátyol Hermina alakításában, mellesleg fantasztikus jó stílusú ruhákban !!), amint keresztülvágott a pusztán, és a végzet hatalmának jegyében felpillantott egy magasfeszültségű villanyoszlopra, miközben karácsonyi dalt hallgattunk, valószínűleg a világ legjobb zenéjét ebből a műfajból, klasszikus darab, Mykola Leontovich "Ring Christmas Bells" c. száma.
(minden filmben benne van, és olyan, mintha a Tatu nevű orosz csajegyüttes egyik száma lenne, mert kánonszerű, hihetetlenül emocionális - lásd és hallgasd itt )
Ha valamelyik filmben karácsonyt látunk, azt általában úgy mutatják, hogy fények, zenék, hópihék, satöbbi. A Magasfeszültségben egy roma lány halad drótkerítések mellett, mezőn keresztül sárban - s közben halljuk ezt az extatikus zeneművet. Látjuk, hogy tél van, a lány kesztyűje roppant hangsúlyos (és stílusos), szóval semmi kétség, karácsony van.
A film tehát már itt létrehozott egy óriási feszültséget, azzal, hogy a karácsonyt a karácsonytalansággal együtt ábrázolta. A következő jelenet, a reklámfilmszerű családdal már erre épül - és nem marad hatástalan. Mindössze arra van szükségünk, hogy eljussunk a következő helyszínre,a megélhetési bűnözést folytató, mélyszegénységben élő romák fémhulladék telepére (többé nem utószinkronos!), ahonnan éppen elvisznek egy szállítmány alumíniumot. Körülbelül 5 ember osztozik végül 10 ezer forinton, és a megrendelő a rabszolgaság szintjén tartja a romákat, és csak az utolsó pillanatban adja oda a pénzt, miközben kifosztja őket.
Ekkor már rég tudjuk, miről van szó - tudjuk, mire utal a film címe is. Mindent tudunk, azaz majdnem mindent.
A bontóhelyről a lány és a srác együtt távoznak. A srác egy szót sem szól - sem ő, sem a lány -, és ettől a jeleneteik némafilm-intenzitásúak, triviális stílusban - ami nagyon jó!!!.
A film hihetetlenül izgalmassá válik. Sűrűvé. A családapa ugyanis egy óriási cégnél dolgozik, egy elektromos szolgáltatónál, a falu határában. A film valósághasadásos állapotba kerül a két parallel szállal. A gyárban, az elektromos szolgáltatónál mindenütt gépek, kék-sárga színek (nyilván ezért sem lehetett levinni fekete-fehérbe a filmet), és egy monitor, a rendszer csúcsán, amely előtt a családapa felügyel.
Karácsony van. Egy fiatal szerelmespárt látunk odakint a pusztában. A lány kapucnisa, és fantasztikus kesztyűmegoldása egyértelművé teszi a bibliai allúziót. Gyönyörű. Egész egyszerűen elképesztő.
A pár, akiknek nincs gyerekük, nincs egzisztenciájuk, semmijük sincs, csak egy doboz cigijük, amin osztoznak a sáros téli hidegben. Fiatalok, gyönyörűek - és esélyük sincs. Ők a bibliai emberpár, gyerek nélkül. A gyerek a családapa házának lakója. Odaát a másik oldalon, a másik dimenzióban.
Hazafelé megállnak a villanyoszlop alatt, amit a lány kiszemelt, vagy amiről előre tudta, hogy a srác aznap neki esik majd. A zene itt "bedurvul", tobzódásik fokozódik: Muszorgszkij - Egy éj a kopár hegyen, valamint a Baba-Jaga kunyhója. Valódi némafilmet látunk!! A fiatalok szenvedélyesek, és a film is (a zene miatt (is)).
Külön dicséret illeti az alkotókat, hogy a zenéket érzéssel vágták, és nem effektként használták őket csupán !! Hihetetlen intenzitásúvá válik a film. A feszültséget harapni lehet. Extázis felé sordódik az egész. Egy néma szeretkezés-jelenetet látunk tulajdonképpen. A srác kábeldarabokat dobál le a szerelmének odafentről. Az ember háta beleborzong.
Aztán vágás. Kábelvágás, amely nyomán kialszik a villany a környéken, sőt, még az elektromos áram szolgáltatónál is. Hiba a rendszerben.
A családapa azonban, aki éppen ügyeletben van, tudja, mit kell tennie, profi kiképzést kapott, meg tudja oldani a helyzetet. Az egeret a megfelelő helyre vándoroltatja, majd klikk. Ennyi.
Különböző dimenziókban élünk. Nincs átjárás, nincs empátia. Mindenki kötelességet teljesít, különösen a multicégeknél. Ahhoz, hogy hazamehessen, és együtt bevacsorázzák a pulykát, helyt kell állnia - a monitor előtt. Számára egy darab "klikk" az egérrel - mások számára ... néma csend ...
A Magasfeszültség hihetetlenül allegorikus film, gyönyörű, intenzív, költői és empatikus - miközben maximálisan down to earth. A magasfeszültség nem egy "etűd", nem egy "ujjgyakorlat", nem, egy "szösszenet", nem egy "short", hanem egy film. Iványi Marcell filmje mellett van a helye, no és az animációs sztár, a Maestro mellett: a Magasfeszültség ugyanúgy követ el egy dimenzióváltást, mint a Maestro, és itt is a dimenzióváltás a főpoén, a fő mondanivaló - de a Magasfeszültség a valóság szenvedélyes megszállottja, totálisan down to earth, ahogyan a film egy-klikknyi csúcspontja is ...