Ne engedj el!

A film borzasztó módon impresszív. Nagyon erős jelenetek vannak benne, sőt, van egy plusz sztori, egy szerelmi történet, ami kifejezetten emlékezetes - a filmnek ez a lelke. Tulajdonképpen gyönyörű.
Ugyanakkor gond van az egésszel.

A film részletei erősek, de az egész alapja, a hordozóanyag, az alapsztori, amire az egész film fel van hordva, végtelenül gyenge. Szegény klónok, akiknek erről szól az életük? Végigcsinálják gyermeteg életüket, és közben (hogy a nézőknek még nagyobb "katarzist" okozzanak) egyetlen pillanatra sem merül fel bennük, hogy van élet az intézményen kívül? Hogy nem kellene elfogadniuk az intézmény, illetve a rendszer által rájuk erőltetett szabályokat ? Nonszensz. Hol van Scarlett Johansson, ő nem hagyta volna ennyiben, jól szétrúgta volna az ass-üket Ewan McGregor-ral :))) Ne legyünk már ennyire ... kínosan mesterkéltek ... :))) Ennél durvábbat nehéz lett volna kiagyalni. Mindegy, a filmben ez a kiindulás, ez az alap, ez a klónok sorsa - s a történet ezen belül játszódik.

Persze, ez a mesterkélt horror-háttér az egyes jeleneteknek remek talajul szolgál, mint festéskor egy jó alapozó, amitől a felhordott szín ezerrel viríthat. Ezzel a súlyos háttérrel megküldve minden jelenet óriási drámaiság-ellátmányt kap. És a dologban az a legfurább, hogy számos jelenet (önmagában) abszolút működik is! Hatásos, felkavaró, intenzív drámaiságú jelenteket látunk. Csak hát sztori nélkül - ezek a jelenetek nem tudnak összeállni, mert maga a film nem rendelkezik épkézláb történettel. Alex Garland forgatókönyvíró igazán hozzányúlhatott volna a film alapjául szolgáló regényhez - de ő is a legkényelmesebb utat választotta. Mint mindenki e filmben. Mark Romanek rendezővel az élen.

A színészlányok nagyon jók, Keira Knightley is abszolút jó - pedig mostanság már annak örülünk, ha inkább nem pont ő szerepel egy filmben. Ezzel együtt Knightley nemcsak általában jó színésznő, de egy-egy filmen belül is képes csodát tenni - most is ezt tette. Így az a fura helyzet állt elő, hogy a zseniális főszereplőlány, Carey Mulligan mellett Knigthley külön főszereplőként jelent meg, és hogy a dolog még bonyolultabb legyen, Andrew Garfield (kedvencünk a Social Network-ből) mint abszolút másodszereplő végül maxi főszereplővé bontakozott ki, és elvitte az egész filmet, de úgy, hogy a két lány fényéből fikarcnyit sem vett el. Nagyon jó a srác !! Egy ifjú Anthony Perkins, de akár Brad Pitt is lehetne a 12 Majomban, olyan jó :)

Ami érdekes, az a Womb-bal való összehasonlítás lehetne :)
Két klónos film, mindkettő alkalmaz kékes tengerpartot, elárvult hajóval. Ja, és klónokat :) Röviden annyit érdemes megjegyezni, hogy akármilyen fura, de a Ne Engedj El jelenetei működnek, és később, amikor visszaemlékezünk a filmre, a jelenetek, mint foszlányok erős, intenzív emlékként vibrálnak a fejünkben ... mintha maga a film nem is lett volna ... büntető ... Mintha egy egész jó filmet láttunk volna ...

fura ... nem kellett volna hozzá sok, hogy jó film legyen ...