Kemény Csajok Nem Álmodnak

A rendezők nálunk (default-ban) nem amerikai értelemben rendezők, hanem olyan költők, akik tudnak forgatókönyvet írni, legalább úgy értenek a cinematográfiához, mint az "operatőreik", kitűnően vágnak, s túl azon, hogy jó producerek, akik a nulladik pillanattól végignyomják a filmet a csőben, ott van még természetesen a forgatásokon ellátott rendezői feladatuk is, a vízió materializálásának igazgatása :))).

 

A rendezői filmek, s így Zsemberi Zsófiáé is, már a témaválasztásnál elindulnak a meghatározó művészi döntések evolúciós pályáján. Nem mindegy, ki mivel rukkol elő, milyen filmmel, az pedig miről szól és hogyan? Értsd, van, aki úgy játszik, hogy close to the chest, biztonságra törekedve, a sztorit pedig a megnyugtató banalitás kikötőjében tartva. Mások provokatív témát választanak (mint Salamon András a szkinhed motorosaival), ami azonban ugyanúgy a biztonságos játék taktikája, lévén, hogy a provokatív főtéma mellett valójában semmit sem kell megmutatnia önmagából, a saját világából (az egyéniség megmutatása a téma mögötti felsorakozásban merül ki).

Zsemberi Zsófia ezzel szemben egy lázadó filmet készített. Egy költői sci-fit, ami egy intenzív szerelmesfilm, és amennyire nem jut semmi jó manapság eszünkbe arról, hogy egy férfi karakter és egy nő intenzív szerelmet folytatnak egy sci-fiben (leszámítva Bódy Gábor Pszichotechnikumát, természetesen, amelyben a lány nem a férfi történetének oldalbordája, mellékszereplője, illetve amelyben a szerelem nem egy férfi egójának révbeéréséről szól, mint a filmek, történetek 99,99%-ában) - annyira örülünk, hogy a szerelem itt két lány között játszódik.

A film pontosan ennek a rebellis, emocionális stílusnak megfelelően van fényképezve (Blaumann Edit - alias DJ, Radio Edit !:)). A fényképezés jó, a szereplők is jók, a sztori is jó - de film végül nem áll össze. Ez azonban (lévén vizsgafilm) nem kell, hogy a final cut legyen, különösen, mert a film nem egy végzetes hiba, hanem számos szerencsétlen motívum összeadódásának az áldozata. Szeretnénk, ha Zsemberi Zsófia e filmet egy fantasztikus kezdetként élné meg, ami lökést ad neki művészi kibontakozásához - lévén, hogy a film (leges)legtöbb részlete nagyon is jó!

A film első problémája a sztori editing. Zsemberi nyilvánvalóan a film alapjául szolgáló novella varázsának burája alatt alkotott - ami jó is, meg nem is. Végül is nem jó, mert a novella miatt forgatás közben minden egyes jelenetben felismeri a filmet, miközben valójában a novellát ismeri fel, és a film nem is feltétlenül jön létre, s nem is áll össze - hanem szétesik illusztrációkra.

Fontos lett volna úgy megvizsgálni a filmet, hogy egész pontosan mit ad a nézőnek és milyen sorrendben, hogy milyen információkat olvas be a néző, és hogy hogyan épül fel a fejében a világ, amiben a film játszódik. Sci-finél a világ felépítése egy PRE-lépés, ami mindent meghatároz.

Utána pedig fontos, hogy a néző fejében kialakult sci-fi világ pszichózisa egy pillanatra se törjön meg, hanem csak egyre erősödjön. Mindez a filmben szereplő felvételeket látva, abszolút lehetséges.

A film eleve csapdahelyzetben indult, mert 10 perces !!! 10 perces, és rengeteg dolgot kellett valahogy megjelenítenie, és ezért végül olyan lett, mint egy trailer. Ennek a filmnek legalább 15 percesnek kellett volna lennie, hogy az lehessen, aminek Zsemberi szánta. Végül így is jó, csak másképp kell hozzáállni. trailerszerűen (narratív videóklip szerűen). A szereplők arca, a látvány, a fények, a képek rendgeteg dolgot elmondanak - érdemes inkább a vizualitásra támaszkodnia verbalitás helyett / mellett. Lehetne az egész kicsit nyújtottabb, nem minden jelentből a csúcspontokat bevágni csak, hanem lassabb, kontemplálóbb, pszichedelikusabb jelenteket is beilleszteni - azaz belassítani a tempót.

A filmben vannak szürreálisabb részek, és vannak materiálisabbak, melyek közt, sajnos, túlságosan nagy a kontraszt, egy helyen pedig, amikor kifestik a lakását, a festő "bácsi" élénk előadásmódja miatt a jelenet szinte átmegy Monty Python-osba :) Bár tény, hogy a sztoriban a realitás és az azon túli dimenziók közt lévő kontraszt érdekes motívum, mégsem lenne szabad megengedni, hogy a film valaha átmenjen túlságosan racionálisba (a festőbácsi persze maradhat, de nem kell az egész dialóg, és ha például a felvételt kicsit belassítanák, mondjuk 85%-ra, megtartva a hangmagasságot) a jelenet önmagában is, vizuálisan is nagyon profin elmondja a történet-részt).

Igen,m valójában arra buzdítjuk Zsemberit, hogy csináljon egy rendezői változatot, stressz nélkül. Nyilván lehetne egy zenésebb / "hangosabb", pszichedelikusabb verziót vágni belőle, néhány szövegrészt elhagyva. Tegye le e film a voksot a vizuális, emocionális adaptáció mellet, és rugaszkodjon el a szövegtől (a szövegek egy részétől, úgy, hogy a szövegek csak ritkán jelenjenek meg, mindig hosszú csend után).

Kell egy jó zene (az elején szereplő zongora TÖKÉLETES!), némi pszichedelikus monotonitás, zaj-szőnyeg ... egy kis játék a hangszínekkel, néhol tűnjön el a "treble", s csak a mély hangokat lehessen hallani (a bárban). Ami azt illeti, Blaumann Edit nyilván profin meg tudná keverni a hangokat :) Még a narrációk hangszínét is át lehetne keverni, hogy ne legyen rádiójáték-szerű, hanem legyen olyan, mint egy '70-es évek sci-fije, s kapjon némi háttérzajt, finom morajlást, alapnak.

Az egész film legyen olyan, mint "egy" intenzív "trailer", mint Besson Ötödik elemének a trailerje, amelyben a sztori is teljesen ott van, de egy sűrűbb, emocionálisabb formában - a zene révén. A szerelmeskedés jelenetet pedig fontos lehet összekapcsolni az álom-problematikával, hogy ne álljon ott önmagában - és a tény, hogy a másik lány alszik, megkaphassa a hangsúlyt, ami kijár neki. Megvannak a felvételek, jöhet director's cut, simán HD-ben.

Zsemberi filmje szenvedélyesen őszinte film, ráadásul a szerelemről szól, szóval ... a lehető legjobb típus, a lehető legjobb vállalkozás :) Amíg mások a film páncélja mögött jól elrejtik önmagukat, személyiségüket, addig Zsemberi az elképzelhető legintenzívebb mértékben exponálta magát. Mindezt egy olyan kultúrában, ahol lány-lány közti szerelem ábrázolására utoljára a '80-as években vállalkozott film, és akkor is csak külföldi szereplőkkel !!
Drukkolunk neki, hogy ez a film az lehessen, aminek szerette volna (egy nagy sodrású, emocionális, szerelmes sci-fi) - illetve, hogy ez az állomás alkotói kibontakozását megdobja, és véletlenül se elbizonytalanítsa ...