Interjú Banner Szűcs Loránd-dal, a Cinemon Casting vezetőjével

Cspv: Azt szeretném kérni, hogy mesélj arról, milyen nálunk egy casting ügynökség és milyen a Cinemon?

B.Sz.L.: A miénk egy speciális formáció, mi azzal foglalkozunk, hogy színészeket cserélünk az Európai Unión belül. Az a lényeg, hogy alkalomadtán mi adhassunk színészeket külföldi produkcióknak, illetve ha úgy adódik, mi fogadhassunk külföldi színészeket. Egy ilyen cserebere programot próbálunk működtetni, ezen vagyunk rajta kb. egy éve, és most úgy tűnik, hogy kezd beindulni a dolog. Ez mindenkinek jó szerintem, mert a nemzetközi szereposztás a nemzetközi fesztiválokon is jobban működik. Ha a rendezőnek egy ír karakter kell, jöjjön a színész Írországból, ha speciálisan magyar karakterre van szüksége, akkor menjen tőlünk. De ez csak akkor működik, ha oda-vissza van, úgy viszont nem, hogy mi szeretnénk küldeni a magyar színészeinket, de nekünk nem kellenek a külföldi színészek. Ha van egy külföldi fesztivál, ott a rendezők, producerek látnak egy magyar színészt, aki megtetszik nekik, akkor lehet, hogy legközelebb őt hívja a filmjére, vagy csak azt mondja, hogy szétnéznék a magyarok között.

Sokszor csak akkor tud egy magyar színész külföldi filmben játszani, ha van egy külföldi szervízmunka itthon (olyan film, ami idejön, és mi magyarok legyártjuk, pl. annak idején az Evitát, a Spygame-t, vagy a München-t). Ezekben a kisebb szerepeket gyakran osztották a “helyi” színészekre, hogy mondjuk ne kelljen sokat utaztatni a mellékszereplőket. Mi azt szeretnénk, ha főszerepeket is kapnának a magyar színészek. Jirí Menzel filmjében Bán János főszerepet játszhatott (1985-ben, az Én Kis Falumban, a szerk.), persze mások voltak a viszonyok, aztán szép lassan bezárkóztunk. Pedig ez nem mindig az anyagiakon múlik, amikor meg igen, akkor nemzetközivé kell tenni a gyártást is. Egyébként úgyis a koprodukcióké a jövő, ha van egy jó film-alap, akkor dolgozzunk össze úgy, hogy az egész Európában élvezhető legyen. Nem instant filmekről beszélek, a magyar sajátosságoknak, humornak, nézőpontnak meg kell maradnia, csak nemzetközi filmnyelven szóljon az emberekhez.

Cspv: Van egy adatbázisotok a magyar színészekről, és az alapján dolgoztok, vagy mindig egy adott filmre kezdtek el keresni alkotókat?

B.Sz.L.: Igen, persze, van. Minden casting ügynökségnél ez az alap. De egyben nagyon becsapós is az adatbázis, mert ha valaki rászűkül az adatbázisra, akkor csak nézi, nézi, nézi, és mindenképp abból fog választani.

Cspv: Igen, ezt el tudom képzelni.

B.Sz.L.: Mi nem szeretnénk ezt. A múlt hetet például a vidéki színházakban töltöttük, ezen a héten pedig a határontúli színházak fesztiválján nézzük az előadásokat. Akkor tudsz gondolkodni egy színészben, ha ismered, hogy mit csinál, ha tudod, milyen karakterre lenne jó. Ez a színésznek is jó, mert nincs abban a helyzetben, hogy behívod egy tömeg-castingra, ott van 30 ember, és pontosan tudod, hogy ennek a csapatnak a 70%-a alkalmatlan a feladatra, több okból, de ettől elmegy a színész kedve a castingra járástól. Legyenek inkább ott csak 5-en, 6-an, de ők mindnyájan már jók is lehetnének az adott szerepre, és majd a rendező kitalálja, melyikkel akarja eljátszatni.

Cspv: A színészek oldaláról gondolom, még gördülékenyebb a dolog, ők is keresnek titeket, és boldogok, ha felfedezitek őket...

B.Sz.L.: Részben. De nem gondolom, hogy mindenkit mi fedezünk fel, persze van ilyen is, de azért az is a munka része, hogy elfelejtett, vagy maguktól visszavonult művészeknek adjunk egy kis hitet. A fiatalabb színészek keresnek minket, de az idősebbek már sok rossz tapasztalatot gyűjtöttek, ők inkább a bizalomra mennek. Ők akkor mennek el egy válogatásra, ha egy olyan casting director hívja fel őket, akiben megbíznak, és nem csak azért hívja fel Pestre, mondjuk Szegedről, hogy meg legyen a létszám. Olyanok jöjjenek, akik már valóban esélyesek, akkor van kedv megküzdeni a szerepért. Ezt a bizalmat is ki kell érdemelnünk, ez nem megy egyik napról a másikra.

Cspv: Egyedül vagytok a piacon, nem? Ti találtátok ki ezt a fajta casting-módszert?

B.Sz.L.: Azt nem tudom, hogy mi találtuk-e ki, de az elsők közt voltunk, és szerintem ez a filmes múltunk miatt is van. Én 18 éves koromban kerültem a filmgyárba. Már szinte az első napomon elküldött Bacsó tanár úr, hogy keressek két kigyúrt testőrt, végigjártam az edzőtermeket. Találtam egy ikerpárt, visszamentem, elfogadta. Nem igazán tudtam, hogy ez egy szép megoldás volt, önálló jó ötlet, csak éreztem, hogy vicces lesz. Ez volt az első casting munkám, aztán persze még jó pár évig vittem a szódát a rendezőknek, később első asszisztensként, rendezőként, majd minden létező ügynökséggel dolgoztam. Láttam, mit csinálnak nagyon jól és hogy hogy lehetne frissíteni. Aztán belekezdtünk a saját dologba. Valószínűleg megéreztük azt, hogy mire lenne szükség, és ezen dolgozunk végülis...

Cspv: A helyi, mármint a budapesti produkciós cégekkel tartjátok a kapcsolatot?

B.Sz.L.: Hogyne, persze, mindenkivel. És azt is fontosnak tartom, hogy például olyan rövidfilmes rendezőknek segítsünk, akiknek kevés pénzük van. Olyan fiatal színészekkel összehozni őket, akik ugyancsak a lehetőségre várnak. És a két lehetőségre váró művész találkozzon általunk. Ez nem anyagi dolog, az a ő dolguk, hogy fognak egymással megegyezni....Ebben az évben 4 ilyen rövidfilmet is csináltunk...Az az egyik baja a rövidfilmes rendezőknek, hogy mindenki csak a saját korosztályát ismeri, a még fiatalabb, vagy az idősebbektől már nem tud szíveséget kérni. Nem ismerik egymást, itt tudunk segíteni, össze tudjuk őket hozni egymással.

Cspv: Ez nagyon jól hangzik.

B.Sz.L.: A filmezés tele van kompromisszumokkal, főleg a kisfilmes műfajt szinte csak a barátságok tartják életben, mi viszont megpróbáljuk megkönnyíteni a dolgot.

Cspv: Az a fő célotok, nem, hogy a magyar színészeket kicsit behozzátok az európai filmezési körforgásba?

B.Sz.L.: Mindenképp, de ugyanúgy a magyar rendezőket is. Ez a célunk, hogy bekapcsolódjunk. Ez működik máshol, például a lengyel színészek jönnek-mennek, és az Európai Unióban forgatnak. Mi pedig behúzott fülekkel belterjeskedtünk eddig...Mi azt szeretnénk,hogy nyissunk. Pénzügyileg is mindenkinek jobban megéri, ha egy nagy nemzetközi produkció jön létre, amiben innen is van pénz, onnan is, és nem kell, mondjuk a magyar államnak mindent fizetnie...Úgy, hogy nem tudjuk, mi lesz a sorsa a filmnek...

Cspv: És úgy néz ki, hogy vannak a nagy európai városokban partneri cégeitek?

B.Sz.L.: Igen, a tavalyi év arról szólt, hogy voltunk Londonban, Prágában, Párizsban, Varsóban, és elkezdtük ezeket a vonalakat kiépíteni. És hál'istennek mindegyik vonal működik, folyamatos kontaktálásban vagyunk, jönnek-mennek a forgatókönyvek, beszélgetünk róla, együtt gondolkodunk, ez tulajdonképpen egy kreatív műhelymunka. Nemcsak arról van szó, hogy kéne 3 szőke, huszonéves lány, hanem küldünk egy forgatókönyvet, gondolkodnak róla, és azt mondják, hogy szerintük ő és ő lenne jó benne, akik közül az egyik, mondjuk Londonban egy független színházban játszik, stb.. És ugyanez visszafelé. Küldenek egy forgatókönyvet, mi ajánlunk valakit, beszélgetünk róla, megkérdezik, mit csinált eddig, hol játszik, mi küldünk linkeket, stb...

Cspv: Jó sok munkával jár ez, nem?

B.Sz.L.: Hát napi 16 óra, körülbelül. Ma reggel 6-kor keltünk, tegnap hajnal 1 óráig dolgoztunk, vannak ilyen időeltolódásos problémák is, ha mondjuk a tengerentúlról van valami... Jelenleg nagyon nehéz munkában vagyunk, a castingok utolsó fázisát a rendező Los Angeles-ből nézi konferencia vonalon, közben bekapcsolódik Varsó, Prága és London. Mi sem csináltunk még ilyet, először nem is tudtam, hogy hova menjünk, hol van videó-konferencia szoba. Megtanultuk közben, és ennek a munkának az összes fázisát mi csináljuk. Mi fogjuk össze mind a négy külföldi partnert. Szerintem büszkék lehetünk rá, hogy egy magyarországi cég csinál egy ilyen bonyolult feladatot.

Ha vége van a konkrét munkának, akkor elrohanunk megnézni egy színházi előadást, mert például azt a színészt még nem láttuk abban a színházban játszani..Vagy megyünk a főiskolai vizsgadarabokat nézni, vagy a színitanodákat, mert minden évben újabb és újabb arcok kerülnek ki onnan...

Cspv: Az kell, hogy a színészeink beszéljenek legalább angolul?

B.Sz.L.: Igen, az kell, hogy beszéljenek, de azért a szinkron az működik, az utószinkron...

Cspv: De a forgatáson sokkal könnyebb, ha értik egymást a rendezővel, ugye?

B.Sz.L.: Egyértelmű, alap lenne, hogy legalább az instrukciókat megértse a színész. Ebből vannak még néha gondok, vannak még hiányosságok, lenne még mit csiszolni a dolgokon. Könnyebb lenne a mi munkánk, de a színészeké is. Az év elején csináltunk egy olasz filmet, és tök jó volt, hogy voltak angol, olasz, és magyar színészek. Vicces volt ez a nemzetközi forgatag, a pihenőidőben mint egy nagy család, úgy viselkedtek egymással. A színészek nagy családja.

Cspv: Melyik munkátokra vagy büszke?

B.Sz.L.: Nemrég csináltuk Federico Brugia olasz rendező filmjét, ami Magyarországon forgatott olasz film volt, két hét nagyon kemény munkával, de nagyon izgalmas volt, nagyon jó színészekkel. Papp János játszotta a magyar maffiózófőnököt, Mészáros Árpád pedig (aki egyébként egy musical színész), játszotta az ő első emberét. Elsőre nem is gondolná az ember, hogy egy musical sztár megállja a helyét egy komoly drámai szerepben. Megnéztük, kiajánlottuk, bevált. Ezért kell színházba járnunk. Nagyon jól játszottak, és imádta őket az olasz rendező. De csináltunk a nyáron egy német filmet, az is nagyon jól működött, az most fesztiválozik a világ minden táján. Jelenleg egy angol rövidfilmet készítünk elő, annak folynak éppen a castingjai, Mystic Budapest a címe. Úgy tűnik, most kezd beérni a munkánk, egy év után.

Cspv: Köszönjük, és további jó munkát kívánunk..