microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-06-10

Az Igazság Ára

a klasszikus izgalom

Mivel elég ritkán adódik, hogy egy igazán jó krimi keveredjen az új filmbemutatók közzé, nagy volt az öröm és meglepetés, hogy Az Igazság Ára pont ilyen. Egy izgalmasan megírt történet, folyamatosan és pontosan adagolt feszültségekkel, remek főszereplői játékkal és azzal a lebilincselő hangulattal, ami a klasszikus, minőségi krimik sajátja.
Matthew McConaughey egy védőügyvéd (Mick Haller), abból is a belevalóbb, ügyesebb és pénzéhesebb fajta - de mint kiderül, egyáltalán nem elvtelen és gerinctelen.


Szó nélkül kilép egy ügyből, ha nem fizet előre az ügyfele, és a védencei nem mindig ártatlanok, sőt, mégis azt látjuk, hogy megpróbálja jól intézni a dolgokat, úgy, hogy megfeleljen apja intelmének (kb. “nem szabad, hogy egy ártatlan ember is a rács mögé kerüljön”), saját elveinek, az adott jogrendszer működésének és az egzisztenciális igényeinek. McConaughey láthatóan nagyon komolyan vette ezt a filmet, és benne az árnyalt karakterét, és elképesztően jól játszott: a feszült arca szinte mindent elmondott, ami lezajlott benne egy-egy éles jelenetben, a pillantásai, a film közepefelé már karikás szemei és egyre rekedtebb hangja mind pontosan érzékeltették az útját, amit megtett a film elejétől (amikor felkérte egy ismeretlen a védelmére) a film végefeléig (amikor már tudja, mit kellene tennie, de a törvények megkötik a kezét “az igazság útján”). Már önmagában az ő játéka miatt megéri megnézni a filmet, és szerencsére nem szinkronizálta le a forgalmazó, mert McConaughey kifejező hangja további drámai feszültséget képes kelteni, a cselekményen túl.


Az un. “ügyvédes filmeknek” a 90-es években volt nagy keletjük (meg persze a 80-as években is, lsd. pl. a Liam Neeson-os A Gyanúsított c. krimit), ezek közül több emlékezetes film lett, pl. a 94-es Ügyfél (amiben 1 dollárért bérelte az akkor még gyerek Brad Renfro Susan Sarandont, hogy védje meg őt és a mamáját egy bűnügyben), vagy a 93-as Bűnben Égve (Guilty as Sin), amiben Rebecca De Mornay volt a későn diplomázott, de sikeres ügyvédnő, aki nagy lelkesedéssel kezdi el védeni Don Johnson-t, hogy aztán minden az ellentétébe forduljon. Ezzel a filmmel egyébként elég nagy hasonlóságot mutat a The Lincoln Lawyer, mindkettőben csapdahelyzetbe kerül a főhős, egy sajnos okos (és brutális) ellenfélnek köszönhetően, és mindkettőben csak a plusz tudásuknak, megérzéseiknek, penge agyuknak és gyors reagálásuknak köszönhetik, ha megússzák/legyőzik ezt a kilátástalannak tűnő helyzetet.


A film Michael Connelly volt bűnűgyi riporter, majd bűnügyi regényíró könyvén alapul, ami itt láthatóan egy erős alap, egy jól felépített és megírt történet, amit a néző nem tud könnyen átlátni, vagy kitalálni a megoldását, és -többek közt- ettől lesz egy izgalmas krimi a belőle készült film is. Mick Haller a film legelején még csak mérsékelten szimpatikus a nézők számára, mert bár nagyon kedves és barátságos a sofőrjével, a pontosan felvázolt pénzéhsége némileg eltávolítja a karakterét, de ezzel nincs is semmi baj, mert innen kezdődik a sokoldalú (és végül totál pozitív) személyiségének a bemutatása.

Bár nemcsak a jól működő és hiteles karakterek viszik előre a filmet, de nagyon fontosak: ki kell emelnünk a remek Marisa Tomei-t és a ha lehet, még jobb William H. Macy-t, akik mindketten életközeli és remek alakítást nyújtottak. Tomei McConaughey tárgyalótermi ellenfele (ügyésznőként), és mint az kicsit később kiderül, a volt felesége és gyereke anyja, akivel a közös jeleneteik finom érzelmekkel töltik meg a vásznat. William H. Macy McConaughey segítője, egy magánnyomozó, aki ellenőrzi a nyomokat, felkutatja a védencek előéletét, stb, és aki szintén igazán jól kitalált karakter, a nagy bajuszával, és a szokatlanul hosszú hajával. A perben végül a Josh Lucas által alakított ügyész áll majd szemben McConaughey-val, aki szintén hibátlan mellékszereplő, és akinek a jelenléte is sokat dob a film minőségén.


A filmzene – követve a Heat-féle Taras Bulba-jellegű zenéket- tovább erősíti a feszültséget, és ha ehhez még hozzávesszük a kreatív operatőri munkát, meg a jó rendezést, nem sok hiányérzetünk lehet a filmmel kapcsolatban.

Lehetett volna egy semmi különös krimi is a Lincoln Lawyer (McConaughey a Lincoln autójában rendezte be az irodáját, innen a cím), de nem lett az, egy kifejezetten élvezetes és izgalmas darab lett belőle, ami egyike lesz az emlékezetes “ügyvédes” filmeknek, és amire úgy gondolunk majd, mint az a film, amiben Matthew McConaughey ismét bebizonyította, mennyire jó színész...

-lido-
2011-06-10

Címkék: Matthew McConaughey



:::::::
  LÁSD: Az Igazság Ára info-file
:::::::  (The Lincoln Lawyer 2011.)