CultureLeaks 2: filmletöltések STOP/GO?

Akárhova nézünk, csak kapkodjuk a fejünket, a kulturális szivárgás falakt repeszt, évszázados, évezredes falakat. Mindenki örül, ugyanakkor ez nagy valószínűséggel rövid úton kulturális összeomláshoz fog vezetni. Ízelítőként vizsgálj meg néhány kérdés, hogy szerinted jogos-e, vagy sem.

Jogos-e, hogy valaki megfogja valakinek a művét, és egyszer csak felteszi a youtube-ra?

Az illető egy rajongó. Imádja mondjuk Bódy Gábort, és amikor nagy nehezen hozzájutott egy kópiához, mert felvette a Duna TV-ből, akkor arra gondol, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Alapvetően szimpatikus elgondolás. Szemben a szemét maffia oldalakkal, akik pénzért adják a filmletöltéseket, és a maffiát hizlalják a filmrajongók pénzén, miközben a filmek tulajdonosai dollár milliókat veszítenek a jófej youtubisták jófej feliratozókkal egyetemben nagyszerű élményeket kínáló nívós alkotásokat adnak tovább szimpatikus ismeretlenek tömegeinek, és teszik ezt abszolút ingyen.

Most hagyjuk, hogy Magyarország az anyagi nyomorból a szellemi nyomor országává fokozódott le, amikor a Fox leminősítette Budapestet a filmlopások miatt, értsd amiatt, hogy a mozikban felveszik primitív videó kamerákkal, telefonokkal a filmeket, és jó pénzért eladják a maffiának. Nálunk a Foxtól jön be a legtöbb amerikai film, és a Fox filmek ezentúl már csak hónapokkal később jelennek meg nálunk - a magyar filmlopás maffia miatt. Tetszik? / Nem tetszik?

Miért nem tetszik?

Azért, mert csak később jönnek be a filmek? Azért, mert Mo a Balkán szinonimája? Vagy azért, mert ronda dolognak tartod Te is, hogy valaki elkészít egy filmet, mondjuk 20 milliárd forintból, amit elqd a forgalmazóknak, akik óriási költéssel bereklámozzák a filmet, és végül megjelenik a mozikban - majd egy eldugott kis civilizálatlan ország egyik munkanélkülije elmegy moziba, és felveszi a filmet, kap érte párszor 10 ezer forintot, majd a film hetek alatt milliókat termel a civilizálatlan ország maffiájának? Közben a stúdió milliárdokat veszít (végig forintról beszélünk). Ronda ügy, ráadásul még rondább amiatt, hogy fiatalok milliói a kivácsiságuk és a birka trend-követés miatt, na és persze a teszkó-kultúra alaptörvényének megfelelően a lehető legolcsóbban akarják megnézni a filmet, és így a filmet a lehető legprimitívebb minőségben nézik meg, ami olyan, mintha a kukából enne valaki.

Ez még nem minden, a további következmény az, hogy a stúdiók egyre gagyibb filmeket fognak csinálni, mondván, a nézők úgyse, érzékenyek a részletekre, minek költsön valaki rengeteg pénzt minőségre, művészetre (és ne gondold, hogy csak a művészfilmekről beszélünk - minden filmet művészek csinálnak, és minden film a művészek művészete miatt jó), ha a nézők nem vevők rá. Ha a nézők cigizés, kajálás, energiaital piálás és folyamatos csevegés közben fogyasztják a filmeket, akkor mi a francnak minőséget injekciózni beléjük? Akkor minek annyit költeni? Vagy ha még költenek is, akkor is, minek annyit vacakolni? Elég, hogy megvannak a sztárok, megvan, hogy mi a sztori, jól leforgatják, oszt kész, mehet, máris bedobhatják a filmfogyasztók tömegei közé: "itt van kaja, adjatok pénzt". A piac mára már annyira elhiénásodott, hogy a filmforgalmazók csak az első 1-2 hét során tudnak bevételt termelni a filmekkel.

Ennek nem lesz jó vége, ennek sírás lesz a vége, beindulhat a webrendőrség, és bárkit, aki megoszt fájlokat, akinek torrent van a gépén, rondán megbüntetik, mondjuk nálunk 200 ezer forintra. Hetente 1000 embert kapcsolnak le, és 2 hónap alatt meg is lesz az eredménye: totális torrentstop. A fűszer elakad. A filmkultúra befagy. Ráadásul, egy ilyen stop után egyáltalán nem várható, hogy szivárgás, a leaking újra beindul és elkezd csörgedezni. Kész, vége - s tetejébe mindennek, a filmfogyasztók onnantól még kevésbé fognak rajongani a filmekért, s ezért a tömegek elpártolása miatt egyre kevésbé lesz jó biznisz filmet csinálni, és egyre rosszabb lesz a kínálat, hónaptól, hónapra, szezonról szezonra.
A filmnek pedig innentől annyi.

Megoldás persze van, ugyanúgy, ahogyan a klímaváltozás elleni is (bőven) van mit tenni. Van mit tenni, sőt kell is, éspedig nagyon gyorsan.

Mint mindig, most is egy alkuhelyzetről van szó. A filmek tulajdonosai pénzt akarnak, éspedig a régi, történelmi időkben megszokott nagyságrendben és módokon. A válságot el bírják viselni, de a változástól irtóznak. A mozijegy eladások visszaesésére (2005 óta) a moziüzemeltetők szisztematikusan jegyáremeléssel válaszoltak. A művészfilm mozik sem különben, ők is nonstop emelik az árakat, s inkább mindenféle akciókkal biztosítanak értelmes áron is jegyeket - azaz a már összeomlott ultraliberális gazdaságpolitikát folytatják, a látszathoz ragaszkodnak, keménykedve (ők is), ahelyett, hogy elkezdenének tárgyalnia nézővel arról, hogy mennyi legyen az annyi. A helyzet pikantériája, hogy mindenki tudja, hogy mennyi az annyi, hogy ma 650 forint a megfelelő összeg egy művészmozi jegyért, és kb. 950 forint egy nem támogatott kommerciális filmért.

Tárgyalásra van szükség, alkura, a szó közgazdasági, játékelméleti értelmében - sürgősen, különben leáll a rendszer, leáll a forgalom, leáll a vizuális kultúrtermékek vérkeringése, és a kómával meg a flat line-nal nem jó viccelődni.

Alkura van szükség, már a mozijegyáraknál is. Ugyanakkor az új rendszer szempontjából éppen a mozik a legkevésbé érdekesek. A mozi ma már csak egy (jó) hely, a legtöbb filmet az emberek ma már otthon nézik meg.
A stratégiailag legfontosabb terület az az, amikor egy film már megjelent DVD-n, vagy legalább is túl van a mozibemutató utáni 3 hónapon. A másik spektrum-szűkítés (jelenlegi cikkünk értelmezési tartományát szűkítjük csupán :)) az, hogy fókuszáljunk a magyar filmekre, amire az ad különleges alkalmat, hogy nemrégiben alakult meg a MaNDA (a Magyar Nemzeti Digitális Archívum).

A MaNDA jó hír, hiszen digitálisan elérhetővé válnak a filmek. Vagy mégsem. Egy biztos, alkudozásra van szükség. Fontos, hogy a régi filmeknek legyen értékük, de az is fontos, hogy a lehető legtöbb emberhez eljussanak. A mostani letöltés őrületnek, a youtube-ra és máshova felpakolt magyar filmek korának, ennek a kulturális gazdátlanság korának véget kell vetni. ugyanakkor és tényleg időben is ugyanakkor roppant jutányosan és kiemelkedően színvonalas körülmények közt kell biztosítani az emberek számára az elérést rengeteg filmhez.

Gondoljunk a Balázs Béla Stúdió filmjeire. A Jégkrémbalett, az Amerikai Anzix és néhány sztárfilm kivételével a legtöbb film ma nem túl esélyes arra, hogy valaha megnézik, hogy kultúránk részévé válik ebben az évtizedben is, illetve, hogy nem kopik ki végleg a kultúránkból. Rengeteg film van, amiket gyakorlatilag ingyen kellene elérhetővé tenni, és rengeteg filmet kellene roppant jutányos áron elérhetővé tenni. Mindezt úgy, hogy a film végig értékes maradjon, mert ne feledjük, az emberek azért néznek meg valamit, mert kialakul az "értéke", ami abból ered, hogy a közmegítélés szerint 'érdekes'.

film- és videókönyvtár

Egy nyitott filmkönyvtárat kell létrehozni. Nagyon gyorsan. Minden letöltésnek regisztrált letöltésnek kell lennie, de nem rosszból, hanem pont azért, hogy utána el lehessen mondani, hogy a filmet látták. Különböző filmkategóriákra van szükség, lehet pl. olyan kategória, amelyben egy-egy letöltés után a filmet az illető nyugodtan megtarthatja. Sőt, lehet olyan, hogy a filmet torrent program segítségével terjesztünk, hogy minél több emberhez eljusson, és minél könnyebb legyen letölteni. Az egészen a lényege az, hogy a filmkincseket ne éljük fel egy-két szezon alatt (ahogyan az olajat), és biztosítsuk, hogy a filmekért a következő generációk az elkövetkező szezonokban is fognak valamennyi díjat fizetni, hogy a következő generációk számára is kincs marad, ami ma még kincs. Valójában a film 'értékének' ('érdekességének') a megújulását kell biztosítani (tudomásunk szerint az egyik budapesti alapítványnál már fejlesztenek egy ilyen komplex film- és videó cirkulációs rendszert!!).

A filmnek és a filmforgalmazásnak el kell jutnia arra a szintre, ahova a szoftverek és webes fejlesztések már eljutottak, az adományok, az ingyenes hozzáférés, s egyéb konstrukciók alkalmazásával (amit zenében a Radiohead vezetett be). Az ingyenes és adomány alapú forgalmazás egy új kultúra megalapozása. Bizony, amíg nálunk senkit sem érdekel semmi, csak az, hogy amit éppen akar, azt megkapja (nem számít, hogy milyen áron, akár egy kismalacot is megölhetnek, akár egy repülőgép utat is elpazarolhatnak, akár fákat vághatnak ki, sőt, akár kedvenc művészüket fosztják meg a bevétel lehetőségétől), addig nyugaton a fiatalok és idősebbek másképp gondolkodnak, nem akarják, hogy kedvenc művészeik éhen haljanak, és nem mondják azt, hogy van elég pénzük, nem kell félteni őket. Nyugaton a fiatalok és idősebbek már tudják, hogy ha jó egy program, például a Libre Office az egyik legjobb dolog, ami történt a világon, ilyen a Mozilla (Firefox), a Php, a Mysql, és persze a Linux. Ha az Oracle és a Microsoft meg az Apple programjaira lennénk rászorulva, a web ma 1 milliomod része lenne annak, ami. Meg kell hát becsülni e programokat, mert ha nem, akkor kipusztulnak, vagy legyengülnek, és elveszítik versenyképességüket. Ha ez történik, akkor maradnak a cégmonstrumok, és a kiszolgáltatottság, annyit kérnek tőlünk, amennyit akarnak és bírnak. Külföldön már tudják ezt, és kedvenc cégeiknek rendszeresen elutalnak egy valamekkora összeget. Nálunk is óriási szükség van erre a típusú kultúrára - aminek az ellenkezője a teszkó-kultúra, ahol mindenki a pénzt nézi, mindenből a legolcsóbbat keresi, és semmi sem számít, cserében pedig kiszolgáltatott vásárlókat kapunk, akik relatíve méregdrágán árusított halálosan gagyi cuccokon élnek. Szükségün van egy ilyen megbecsülés alapú kultúra váltásra.

A filmeknél ugyanez a megbecsülés hiányzik, ennek kell létrejönnie, ennek is létre kell jönnie nálunk. Nyilvánvaló, hogy nonszensz, hogy a Kutya éji dala nem látható sehol, és csodálatos, hogy youtube-on ott van. Ez azonban csapda, nem megoldás. A LEAK, a szivárgás létrejötte természetes, és pozitív célt is szolgál, a blokkolás, a mű elzártsága ellen hat, mégsem ez a megoldás. A megoldás felszámolnia blokkolást, és általunk teremtett csatornákon beindítani a mű terjedését, roppant jutányos áron, fillérekért, mondjuk 99 centért ($), 200 forint, vagy csoportosan, de privát 600 forint, csoportos, nyitott vetítésekért pedig 50 cent ($) / kopf jár a jogtulajnak, és 99 centért adhatja a jegyeket. Minden vetítést dokumentálnia kell egy fotóval, ahol látszik, hányan ülnek.

Így a Kutya éji dala jövőre, 10 és 20 év múlva is kincs marad, és ami azt illeti, jövőre bedigitalizálhatják HD minőségben, és akkor megjelenhet BluRay, és lehet majd vetíteni nagy vásznon is. Ha nem cselekszünk, akkor azonban minden 14 éves PC-jén ott lesz egy rossz kópia, amit unaloműzésből, kis ablakban fog megnézni futólag, beletekerve a filmbe, és fogalma sem lesz, mitől és mennyire nagy a film, amivel elpuskázta a kapcsolatteremtés lehetőségét.

The spice must flow - a filmeknek el kell jutniuk az emberekhez, szinte akadálytalanul - de fontos, hogy ez intézményesített csatornákon történjen - kulturáltan, hogy a kultúra kultúra maradhasson, és a kultúra új rétegeinek létrejöttét inspirálhassa. Máskülönben zombik leszünk egy szemétdombon .... de ebbe inkább ne is gondoljunk bele .)))