Förtelmes Főnökök
A történetben 3 harmincas alkalmazott férfi elégeli meg a főnöke zaklatását, ostobaságát és gátlástalanságát, és úgy döntenek, megpróbálják őket megölni. Ami így elég komolyan hangzik, az a filmben csak egyike a vicces pontoknak, ahogy látjuk, hogy kapnak rohamot az idióta főnökeiktől, és hogy igyekeznek a szimpatikus átlagos hétköznapijaikba beilleszteni egy-egy gyilkosságot. 
Jason Bateman (Nick) és Jason Sudeikis (Kurt) vígjátékokból jól ismert színészek mellé egy Charlie Day (Dale) nevű szintén tehetséges színészsrác csatlakozott, és így ők hárman lettek az elszánt főnök-gyilkos-jelöltek. Egyesével is nagyon szórakoztatóak, de együtt lehengerlően viccesek, a film legjobb jeleneteiben hárman egyszerre ügyködnek valamin, és próbálják meg alkalmazni a tv-sorozatokból ismert megoldásokat, vagy eddigi élettapasztalatuk nyomán megoldani az emberöléssel kapcsolatos kihívásokat. 
Abból is látszik, hogy egy jó vígjáték, hogy folyamatosan, megakadások, zökkenők nélkül hömpölyögnek a humoros jelenetek, a vicces arckifejeszések és a remek beszólások. A főhősök ellenfelei is figyelemreméltóak: egyikük Jennifer Aniston, aki ezúttal egy nimfomániás, alkalmazottját zaklató fogorvos, aki nem tudja, hogy a “nem” nemet jelent. Bár az ő és Charlie day párharcában egy-két erősebb szex-mondat is elhangzik, azért a 16 év feletti nézők valószínűleg nem akadnak ki ezen. Aniston is eléggé vicces az új, belemenős karakterében, de azért a 3 srác humor-szintjét nem éri el.
A másik ellenfél Kevin Spacey, aki önmagát nevezi alelnöknek Jason Bateman helyett, és a lehető legnagyobb élvezettel veri szét a falat az új, nagyobb irodája érdekében. Spacey karakterében nincs semmi szimpatikus, és ezt a színész ki is használta, a lehető legerőszakosabb és -idegesítőbb gazdag rosszfejet alakította, úgy tűnik, élvezettel (amikor a szokásos amerikai módon lepik meg a szülinapján, toporzékolva ugrál fel, szitkozódva, mondván, jól tudja a felesége, mennyire utálja ameglepetéseket..).
A harmadik “rossz főnök” Colin Farrell cameo-szintű szereplésében bukkan fel, az elismerten szép fiatal színész itt egy kopaszodó (és haját trükkösen sokfelé fésülő), pocakos, sötét középkorú karakter, aki gátlástalanul szennyezné a környezetet a vegyipari cégével, ha ezen múlna a jachtja és a pucér nők/férfiak szórakoztató társasága.
A három srác, miután elhatározták, leszámolnak őrült főnökeikkel, igyekeznek az eddigi alvilági tudásuk alapján nyomulni: először pl. felbérelnek egy profit, mert a filmekben is ezt látták. Aztán miután semmi sem zajlik úgy, mint a filmekben ( )) ), egy idő után csak a megérzéseikre, saját furcsa ötleteikre és egyebekre támaszkodnak, és mint 3 átlagos, normál állampolgár mozognak “a bűn előszobájában”, ami szintén a legviccesebb jeleneteket hozza létre.
Nehéz megmondani, hogy egyik elszabadult vígjáték miért sikerül jól, míg egy másik, hasonló terepen nyomuló miért bukik el az értelmes, jó szórakoztatás terepén, mindenesetre a Förtelmes Főnökök (remek fordítás) kifejezetten jól sikerült, és a maga kategóriájában az élen végzett. Vannak benne túlzások és túl szabados beszólások, de a film alap-látásmódja rendben van, és a stílusa is megfelelő (plusz vicces). Sokat nevettünk rajta, és nem éreztük azt, hogy a nevetésért cserébe egy szintet lejjebb kell csúsznunk - egyszerűen az első percektől úgy volt vicces és kalandos a film, ahogy volt. 
És az is említésreméltó, hogy az Office Space után ismét felbukkant egy film, ami a maga módján értelmezi a munkavállalók (multiknál, vagy kisebb cégeknél dolgozók) mindennapjait, azt a fikciós környezetet, amiben az idejünk nagy részét eltöltjük...A Hivatali Patkányok végtelenül vicces és értelmes látásmódja után most itt van nekünk a Förtelmes Főnökök új filozófiája: ha nem bírod tovább a rosszfej főnöködet, keress megoldást a problémádra...