Transformers 3
Michael Bay látványos katasztrófafilmje most, a feltehetően utolsó résznél még látványosabbra készült, 3D-ben, bár tegyük hozzá, hogy itt a veszélyes akció-jelenetek, robbanások és összecsapások robotok között történnek, akik miatt olyan nagyon nem aggódunk. És itt van elásva a film fő gyengesége: a harci robotok nem emberek, hiába tudnak barátságosak, ellenségesek és bosszúállók lenni, mégsem számít, mi történik velük, tekintve, hogy ők csak gépek. 
Így, amikor a film végefelé kb. fél óráig tart “a végső összecsapás”, nem sok izgalom-helyzet adódik, tekintve, hogy Shia LeBeouf és barátai valószínűleg megússzák az “utolsó nagy” akciót, a robotok sorsa pedig senkit sem érdekelnek, plusz a Föld is meg szokott menekülni az utolsó percben (amikor pedig nem, az nem is sült el jól, lsd. A Terminátor 3-at). A 3D-s látvány tehát adott, és el lehet bambulni az ötletes akció-megoldásokon, de amikor egy-egy jelenetben folyton a jó vagy a rossz robotok bukkannak elő, és a gonoszok a David Lynch-es Dűnéből ismert “féreg-szerű” dologgal támadnak, a jók pedig autóvá alakulnak, majd vissza, enyhén szólva nem jövünk izgalomba.
Pedig ennek a filmnek izgalmasnak, akciódúsnak, látványosnak és viccesnek kell lennie egyszerre ahhoz, hogy elfelejtsük a robotok főszereplését. Az első filmben az volt a jó, hogy egyrészt még újszerű volt ez a robot-ember barátság, másrészt pedig az adott keretek között elég laza és vicces volt. Mostanra viszont “letisztult” a sugallni akart hangulat és stílus, átment valamiféle béna “trendibe”(hello, na mizu, stb..), és így elveszítette a viccességét.
Shia LeBeouf is ugyanúgy igyekszik, mint az előző két filmben, de látszik rajta, hogy bár temérdek pénzt gyűjtött be ezzel a szerepével, azért eléggé unja már. Ráadásul egy olyan lányt raktak mellé, aki egy színészkedni vágyó topmodell, nulla színészi kvalitással, de hatalmas ajkakkal és vékony, hosszú combokkal. Amikor a film első jelenetében az ő feneke tölti be a filmvásznat, nem nagyon hiszünk a szemünknek, de ez van, Michael Bay és csapata kimérte a hatást, amit ezzel elérhet, és úgy tűnik, a tinifiúk szavazati nyertek a normál filmre vágyóékkal szemben. 
Később is, amikor már a film összes férfi szereplője megjegyezte, mennyire jó nő Carly (itt most már nem volt olyan árnyalata a dicséretnek, mintha a lány egy lenne a csapatból, egyike a barátoknak, aki szép, de jó vele lógni is), a lány valami miatt mindig ott marad az események középpontjában, és így, ha úgy adódik, a szoros farmeros lábain pásztázhat a kamera kedvére. Ez egy eléggé egyszerű, és a nézőket nem túl sokba néző gesztus az alkotók részéről, hogy egy ennyire üres szépséget szerepeltetnek a filmben főszereplőként, miközben Hollywood hemzseg a gyönyörű és tehetséges színésznőktől. Rosie Huntington-Whiteley kb. annyira vitte le a film szinvonalát, mint a vicceskedő John Turturro, az átlátszó Patrick Dempsey, a nehezen komolyan vehető Josh Duhamel, vagy Frances McDormand, a keménykedő FBI-os néni szerepében. Még John Malkovich-ot sikerült bevenniük a stábba, ami érdekes fejlemény, de javaslom, nézzük el neki ezt a kis malőrt. Az egyetlen helyén levő színész Shia LeBeouf volt, akinek viszont a legutóbbi nyilatkozta alapján ez volt az utolsó Transformers-filmje.
A filmzenét szinte egy-az-egyben a Terminátor 2-ből vették, az ott nagyon hatásos zúgás itt is hatott.
A film közben nem volt hiányérzetünk, mert nem is vártunk semmi különöset, bár amit Rosie Huntington-Whiteley művelt ijedt-szerelmes-menekülő lányként, az kissé tényleg sokkoló volt. Nem járunk messze a valóságtól, ha ezt a filmet ( a másodikkal egyetemben) egy sima üzleti vállalkozásként látjuk, ami jócskán behozza az árát, sőt, még sokkal többet is. 
Nem kell benne hűha cselekményt keresnünk (azért ez a Houston, 60-as évek, eltitkolták-vonal elég gyenge), nehezen kiszámítható fordulatokat (ilyen sem volt), értelmezhető érzelmi megnyilvánulásokat, vicces alaphangulatot, mert ezek sem jellemzőek – amit kapunk, az a különféle robotok harca egymással szemben, jófej FBI-osok, katonák, tudósok, munkanélküli fiatalok és topmodellek összefogása a gonosz Álcák ellen, és a 3D-ben jól mutató robot-összecsapások jelenetei. Kb. ennyi, de ez elég lesz a hatalmas kasszasikerhez, amire a viszonylag drága (195 millió dolláros költségvetésű) filmnek szüksége is van, mindenesetre egy hétvége alatt 372 millió dollárnál többet termelt a jegypénztáraknál, úgyhogy nem lehet okuk panaszra az alkotóknak. Gratulálunk nekik, a gépeknek pedig kellemes pihenést kívánunk!