microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2011-08-30

Szereti Ön Bódy Gábort?

klasszikus vs. friss


Bódy Gábor épp ma lenne 65 éves. Egy minden szinten különleges kvalitású filmrendező, vizuális művész, aki (sajnos) sosem vált unalmassá, meghaladottá, mert sem érkezése nem volt rá, sem nem fért bele a stílusába, hogy ... kommersz módon megállapodjon. Bódy Gábor egy klasszikus, igen, de közben a mai napig ugyanolyan, mint egykor: friss és felkavaró, eredeti és elképesztően különleges. Elvileg ismert, közismert, s közben mégis félig-meddig ismeretlen. Régi? Sokkal inkább vadiúj :)

Amikor ma Mozartra gondolunk, óhatatlanul is eszünkbe jut egy parókás alak, és persze a róla elnevezett Mozart golyócskák. A tehetségek egy idő után (amint kultikussá válnak) átváltoznak valami mássá, elemelkednek az egykori valóság talajától, s absztrahált létezésbe kezdenek. Pedig nem kéne, hogy így legyen.

Ami Bódy Gábort illeti, a mai napig megmaradt annak a zseniális fiatalembernek, vágtató művésznek, aminek megismerhettük őt. Művei, még ha egy múzeum üvegfalán keresztül is kellene megtekintenünk őket, akkor is átütőek lennének, ma is, ebben a szent percben is.


Bódy Gábor

Fontos tehát eldöntenünk, hogy Bódy Gáborról, mint a klasszikusról beszéljünk-e, vagy mint a deviáns s különleges, totálisan rendhagyó művészről? Értsd, Mozart egy fiatal srác, vagy egy ezer éves klasszikus parókában?

 

Bódy Gáborral kapcsolatban nem is merül fel más, csak mint a korabeli aspektus, a közvetlen élmény aspektusa, ami a mai napig elérhető. Filmjei, videó művei elkápráztatják az embert - bár nem ez a legeslegjobb szó, hiszen a káprázat valami olyasmi, hogy valaki nem lát tisztán a nagy ragyogás közepette. Bódy művei sokkal inkább elsodorják, magukkal ragadják a nézőt. Művei olyan képet adnak, amely beleég elménkbe, s nem kerül ki onnan egykönnyen.

 

Bódy készítette az első videóművet Magyarországon. Bódy készítette el a legnagyobb volumenű magyar filmet, a Psychét. Bódy szervezte meg a Psyché után az Infermentált, az első nemzetközi videómagazint (nem újság, hanem videókazettán terjesztett anyag), amely a videó művészetet az elképzelhető legintenzívebb formában katalizálta (a művészek beküldtek műveket a szerkesztőségbe, a szerkesztőség pedig szétküldte az összeszerkesztett anyagot - mindenki számára, s mindez az internet előtt). Elsős éves főiskolásként 1972-ben már a BBS-ben forgat filmet, Ifivezetők címmel - a BBS-ben, ahova a főiskolát végzett filmrendezőket volt szokás felvenni, azaz normális esetben Bódy elvégezte volna a főiskolát, és utána került volna sor arra, hogy a BBS-ben filmet készítsen. A Kutya éji dala a magyar film számára új utat nyitott meg, a Társulás stúdió lényegében a Kutya éji dala kaliberű filmekre szakosodott - olcsó költségvetés, videó alkalmazása, underground téma, stb.

A Kutya éji dala is ugyanolyan demonstráció volt, mint a videóművei, melyek egy-egy új videóműfajt voltak hivatottak bevezetni.


Bódy Gábor egy korszakváltás határán élt és alkotott. A régi kor(szak) klasszikus műveit adaptálva hozott létre vadiúj műveket. Szisztematikusan. Mintha egy Noé bárkáját épített volna. Rengeteg dolgot, rengeteg művet és motívumot beemelt az új korszak bárkájába. A végeredmény: egy vágtató, vágtázó életmű, egy égő papíron írott életmű, amely hihetetlen módon komplex, és annak ellenére, hogy gyakorlatilag töredékes, és "torzó", az egész magyar filmművészetet elhomályosító életműről beszélünk, amely persze nem agresszíven homályosít el szinte minden mást (kivéve pl. Jeles András és Erdély Miklós művét), hanem önhibáján kívül, különlegessége révén.

Bódy Gábor akármihez is nyúlt, abból óriási energiák szabadultak fel, minden műve óriási flash a kultúránk történetében. A legjobb dolgokhoz nyúlt, s a legeslegjobb módon. Gondoljunk a Psyché-re. Híres mű volt a Psyché korábban? Weöres Sándornak egyik főműveként gondoltunk a Psychére? Egyáltalán, sokszor beszélgettünk a Pssychéről Bódy előtt?

Akárhogy is nézzük, a Psychét Bódy Gábor fedezte fel, s tette ezt úgy, mint Magyarország első számú filmrendezője, akinek többet szabad, mint bárki másnak. A Psyché a költségvetését tekintve kb. 4x akkora volt, mint egy normálisan baromi nagy filmprodukció.

Bódy Gábor a mi Mozartunk, egy elképesztő, hasonlíthatatlan életművet létrehozott fiatal (és zseniális) srác, aki az emberélet útjának feléig sem jutott el. Bódy Gábort ugyanakkor tilos (bocs) abban az értelemben klasszikusként tekinteni, hogy ő már nem változik. De igenis, változik - ha nem is ő, de az, ahogyan mi gondolkodunk róla, mindenképp.

Bódy Gábor, bár klasszikus, és azt is rá lehet fogni, hogy több évtizeddel ezelőtt élt, a legfrissebb dózis, amit kaphatunk. Egy friss és átütő művész, akihez fel kell nőnünk, különösen kollektíve. Mert amíg egy-egy ember, egy-egy egyéniség hihetetlen intenzitással rá tud érezni Bódyra, kollektíve el vagyunk maradva, kollektíve a sötétben tapogatózunk, és fogalmunk sincs, miért miért jobb film a Kutya éji dala, mint bármi más.

 

Bódy Gábor klasszikus, ugyanakkor elképesztő módon renitens és friss, és mint ilyen, csakis jelenidőben értelmezhető. Bódy Gábor nem a múlt, hanem a jelen, illetve a jelenben felbontott palackposta. Bódy műve valós időben fejti ki, s valós módon a hatását. Fura, hogy a rendszer ma is inkább elnyelni, mint felerősíteni próbálja ezt a hatást. Bódy ma is renitens. Mi pedig továbbra is szomjazzuk Bódyt, a fiatal és tökéletes tehetséget, annak ellenére, hogy mára már klasszikussá vált ..

-jepe-
2011-08-30

Címkék: Bódy Gábor