microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-08-30

Született Feleség

színes képek forgataga

Alapvetően bírjuk François Ozon-t, illetve a filmjeit, de azt is megállapíthatjuk, hogy egy-két jól sikerült filmjét gyakran követi egy kevésbé jó. Most a Menedék után (ami elég jó volt) a hullámvölgynél tartunk, a Potiche igazából nem szólt semmiről, és bár Catherine Deneuve a főszereplője, mégsem élveztük annyira.

Pedig a történet ígéretes: egy talpraesett nő (Suzanne), aki háziasszonyi státuszra van ítélve (1977-ben) önző és kicsinyes gyárigazgató férje által, egy váratlan esemény miatt átveszi a gyár irányítását, nagyon jól boldogul vele, és hamar felfedezi magában a karrierista, excentrikus énjét is. Közben kiderülnek régebbi kapcsolatok, és a gyerekei is részt vesznek a gyár vezetésében, de a lényeg továbbra is az lesz, hogy egy okos és ügyes nő megállja a helyét akármilyen nagy kihívásban is.


Ezt a jó történetmagot nem sikerült jól kibontania Ozon-nak, valahogy beszűkítette és túlszínezte a jeleneteket, az ő szemében a 70-es évek rikító színek kavalkádja (a férfiakon és fiúkon szigorúan magasnyakú nylon póló), és ebben kb. ki is merült az ott és akkor árnyalt bemutatása. Nem tudjuk miért, de van egy színdarab hangulata a filmnek (hasonlóan a 8 Nő c. filmjéhez), kevés helyen játszódik, kevés szereplővel, és gyakran hajlik parodikus jelenetbe (amikor Suzanne reggel kifut az erőbe, és madarakkal, mókusokkal barátkozik, vagy amikor Depardieu-vel előadnak egy diszkótáncot, stb..).
A történet előrehaladtával nem érzünk feszültséget, vagy konfliktus-lehetőséget, minden túl lazán és könnyen oldódik meg. Persze mondhatnánk, hogy ettől lesz vígjáték, de tény, hogy a felhőtlen, színes hangulat a film közepétől már kissé az agyunkra megy.

Deneuve természetesen igazi profi módjára játszik, ahogy mindig, de benne meg egyfajta hűvös távolságtartás érzünk a film iránt, az biztos, hogy nem adta bele szívét-lelkét, hanem inkább csak elvégezte, amit Ozon kért tőle.

A mellékszereplők sem igazán jó választások: Karin Viard (Szerepek, Az Új Éva, Paris) még sohasem volt ennyire szürke, Judith Godrèche egy kiszámítható és unalmas karaktert adott elő, és hasonlóan működtek a többiek is, talán Depardieu-t leszámítva.

Így vagy úgy, a paródiába hajló túlzott vidámság és könnyedség miatt nem tudjuk komolyan értékelni a Potiche-t, amiben nyoma sincs Ozon már ismert érzékenységének, és ez nagyon hiányzik. Úgy vesszük, hogy Ozon lazított egy kicsit, készített egy “nyári filmet”, Deneuve-nek címezve, ami rendben is van, csak nem fogunk úgy visszaemlékezni rá, mint egy jobb Ozon-filmre.

-lido-
2011-08-30

Címkék: François Ozon, Catherine Deneuve



:::::::
  LÁSD: Született Feleség info-file
:::::::