Csak Tudnám, Hogyan Csinálja
A Csak Tudnám.. tömören arról szól, hogy dolgozó anyának mennyi sok feladattal kell megküzdenie (tortát szerezni az iskolai süteményvásárra, szülinapi zsúrt rendezni a gyerekeinek, és hasonlók), ha a karrierjében is előre akar haladni, és közben a családjával is együtt akar lenni. 
Ez így, önmagában nem lenne annyira izgalmas film-anyag, ezért az alkotók egy rohangálós, kapkodós vígjátékot eszeltek ki, kifejezetten Sarah Jessica Parker személyiségére hangolva, aki – ahogy az egyedülálló lányoknak volt követendő példa a Szex és New York Carrie Bradshow-ja- a gyerekes anyáknak szórakoztató mintaként szolgálhat.
Ehhez a néha idegesítő szaladgálós-szervezős alap-sztorihoz hozzá kellett rakni egy enyhe kis romantikus szálat (Pierce Brosnan hatalmas sármjával), egy jópofizós monológot előadó barátnőt (Christina Hendricks alakításában), egy mintaanyának beállított fiatal nőt, aki a főhős Kate anyai lelkiismeretét zavarja folyton (Busy Philipps, a remek vígjátéki színésznő méltatlanul kicsi szerepben), egy munkagép barátnő/kolléganőt, és persze egy kiegyensúlyozott, kedves férjet Greg Kinnear-ral, plusz két helyes kölyköt. Ezek így, együtt próbálják meg szórakoztatni a családanya nézőket, miközben Sarah Jessica Parker egy másodpercre sem áll le a beszéddel, vagy a rohangálással.
A történet tulajdonképpen nem túl ötletes (és olyan, mintha maga írta volna meg saját magát), mert mindössze annyiról szól, hogy egy bostoni kétgyermekes anya (Kate) egy előrelépési lehetőséget kap a munkahelyén pénzügyi elemzőként, és emiatt sokat kell New York-ba utaznia, ahol egy nagyon helyes és kedves új főnök várja (Pierce Brosnan), és emiatt a sokféle tennivaló miatt kezd szétesni a jól megszervezett családi élete. Igazából nem történik sok minden, csak a szokásos vígjátéki csetlés-botlás, azzal a különbséggel, hogy itt a főhős nem szerencsétlenkedik, hanem ellenkezőleg, “control-freak”-ként túligazgatja a saját és családja életét, és a csetlések-botlások mindössze az időhiánynak köszönhetőek.
Világos az alkotók álláspontja: ha olyan sokan szerették a harmincas Sarah Jessica Parkert tip-top “szingliként” a nagyhatású tv-sorozatban, illetve a két mozifilmben, akkor ezt az életrevaló profizmust egy szinttel feljebb küldve ( a családanyaság szintjére) biztosan lehet aratni a negyvenes dolgozó anya-nézők körében is, hiszen a zilált bukdácsolás hasonló, csak már másról szól. Nos, ez a terv nem annyira működött (eddig), legalábbis a bevételi adatok alapján: a 24 millió dollárból készült film eddig világszerte 16.18 millió dollárt hozott.
Amellett, hogy a történet nem elég fordulatos, és a hangsúly Kate megfelelési és önkiteljesítési vágyán van, a mellékszálak is elég lanyhák, arról nem is szólva, hogy a gyakori narrációk és az időnkénti nézőkhöz való kiszólás totál kizökkentik az embert. (Pedig a Christina Hendricks-féle narráció minden megpróbál, hogy vicces legyen, trendi kifejezéseket használ, és a magyar szinkron is vissza tudta adni a gurgulázó hangot, amivel hatni próbál ránk). Apropó, beszédstílus: nem pontosan tudjuk, hogy beszélt ebben a filmben Sarah Jessica Parker, de gyaníthatóan Spilák Klára, az örökös szinkronhangja híven adta át a beszédstílusát, mindenesetre a film közepetáján elkezd idegesítővé válni, hogy Kate minden fontosnak szánt mondatát lassan és furcsán tagolva mondja el.
Bár ez egy érzelmes vígjátéknak készült, az érzelmek nem annyira hangsúlyosak, mint az örökös időbeosztás és jó anya-vonal, ami pedig a vígjátéki oldalát illeti, nem túl sokszor tudtunk nevetni rajta, mert egy tetűvel megfertőzött anya egy üzleti megbeszélésen nem vicces, az életidegen Momo karakter érzelem-elutasítása sem az, a kondigépek között vicceskedő mintaanya narrációja sem az, és a túl nyájasra vett Greg Kinnear-férj megszólalásai sem azok. 
Nem kétséges, hogy ha egy dolgozó nő két gyereket nevel, és van egy férje is, aki igényli a társaságát, akkor rengeteg vicces és megragadó dolog történhet vele, ami esetleg egy filmre is kívánkozhat. De ez a nagyszájú Sarah Jessica Parker-re alapozott top-anya és top-elemző karakter tényleg csak a trendi kisgyerekes családanyáknak lehet vonzó és mintaszerű, és ezzel a mozibajáró közönség egy nagy része kimarad a jóból...