Johnny English Újratöltve

Johnny English az első film óta nagystílű ügynök lett, addig, míg egy fontos akciót el nem rontott, ami miatt inaktiválták, majd tibeti szerzetesek között próbálta megtalálni a lelki békéjét. Ez sikerült is neki, olyan érdekes és hasznos gyakorlatokkal, amikkel pl. a leggyengébb szervét erősítették.

De aztán Johnny English valóban újjászületik, az MI-7 újra állományba veszi, és rögtön egy újabb fontos küldetést bíznak rá. Innentől élvezhetjük a rendes Johnny English személyiség-keverék akcióit: English egyrészt tapasztalt ügynök, másrészt legtöbbször valahogy rosszul sülnek el a megmozdulásai (itt jön be Mr. Bean-es énje a képbe), vagyis a melléfogás és szerencsétlenkedés ugyanúgy a sajátja, mint a találékony akció-levezénylés. Ehhez a kétféle személyiséghez most még egy Frank Drebin hadnagy-színezet is társul, akinek pl. többször gyűlt meg az angol Erzsébet királynővel a dolga...

English második menete nem annyira végig vicces, mint az első film volt, itt van egy rövid üresjárat-rész, amikor igazából nem történik semmi említésreméltó. Mintha egy kicsit lelassult volna az English-gegfolyam, mindenesetre nem nevettünk olyan gyakran, mint ahogy azt vártuk volna.

Hiányoznak a remek mellékszereplők is: Natalie Imbruglia helyére most Rosamund Pike lépett, aki egyébként jól játszik, és nagyon szép is, de sajnos nincs nagy szerepe. Bough helyett most egy 21 éves fekete ügynök-tanonc segédkezik English-nek, és vele sokkal kevesebb vicces jelenet és akció adódik, mint annak idején Bough-fal. Ráadásul nincs egy olyan főellenség, mint eggyel ezelőtt a zseniális John Malkovich volt, a francia Pascal Sauvage szerepében (aki nem másért gonoszkodott végig a filmen, minthogy megszerezze magának az angol trónt), amitől egy kicsit széttartó lesz a cselekmény.

Amiből viszonylag sokat kapunk, az a félreértések, a humoros kavarodások jelenetei (egy bérgyilkos idős kínai nő felveszi az English környezetében levő nők alakját, és ebből lesznek a tálcával csapkodós, fojtogatós jelenetek, ami után English nem győz bocsánatot kérni az ártatlan áldozataitól). Atkinson mindent megtesz, hogy a J.E.2 is élvezetes és vicces legyen, remek arcokat vág, és ha kell, önmaga megtámadását is elő tudja adni (ez lesz a film legviccesebb jelenete), szóval nem rajta múlik, hogy ha csöppet hiányérzetünk van a filmmel szemben. A folytatást már egy másik rendező jegyzi, Oliver Parker, aki elődjével ellentétben eddig még csak egy drámát és egy szemi-vígjátékot (St. Trinian's) forgatott.

Így vagy úgy, a 2003-as Johnny English-rajongók nem fogják kihagyni a folytatást sem (kár is lenne), és végülis jól is fognak szórakozni, együtt fognak ledöbbenni azon, mennyire jóhiszemű a tapasztalt MI-7-ös ügynök English, és annak drukkolnak majd, hogy amikor egy kínai zenehang kíséretében folyton felbukkan a kínai gyilkos nagyi, ne hozza több kínos helyzetbe English-t, inkább – ahogy mondani szokták – csak lője le...