microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-09-22

Johnny English Újratöltve

a naiv ügynök

Mr. Bean mint brit titkosügynök – az első Johnny English-nek jó alapjai voltak ahhoz, hogy megszeressük. Rowen Atkinson 2003-ban olyan angol titkosügynök volt, aki érti a dolgát, és lelkesen végzi is azt, de a legtöbbször közbejön valami, és így fordulhat elő, hogy a Canterbury érsek meztelen hátsójának képét közvetíti az angol televízió, English egyik félresikerült akciójának következtében. Most a folytatás is ezt a vonalat követi (természetesen), itt is adódik egy csomó félreértés, plusz van egy félresikerült akció (illetve annak emléke), de azért az egésznek más hangulata van, mint az első filmnek. Ez is vicces, de másképp.

Johnny English az első film óta nagystílű ügynök lett, addig, míg egy fontos akciót el nem rontott, ami miatt inaktiválták, majd tibeti szerzetesek között próbálta megtalálni a lelki békéjét. Ez sikerült is neki, olyan érdekes és hasznos gyakorlatokkal, amikkel pl. a leggyengébb szervét erősítették.

De aztán Johnny English valóban újjászületik, az MI-7 újra állományba veszi, és rögtön egy újabb fontos küldetést bíznak rá. Innentől élvezhetjük a rendes Johnny English személyiség-keverék akcióit: English egyrészt tapasztalt ügynök, másrészt legtöbbször valahogy rosszul sülnek el a megmozdulásai (itt jön be Mr. Bean-es énje a képbe), vagyis a melléfogás és szerencsétlenkedés ugyanúgy a sajátja, mint a találékony akció-levezénylés. Ehhez a kétféle személyiséghez most még egy Frank Drebin hadnagy-színezet is társul, akinek pl. többször gyűlt meg az angol Erzsébet királynővel a dolga...

English második menete nem annyira végig vicces, mint az első film volt, itt van egy rövid üresjárat-rész, amikor igazából nem történik semmi említésreméltó. Mintha egy kicsit lelassult volna az English-gegfolyam, mindenesetre nem nevettünk olyan gyakran, mint ahogy azt vártuk volna.

Hiányoznak a remek mellékszereplők is: Natalie Imbruglia helyére most Rosamund Pike lépett, aki egyébként jól játszik, és nagyon szép is, de sajnos nincs nagy szerepe. Bough helyett most egy 21 éves fekete ügynök-tanonc segédkezik English-nek, és vele sokkal kevesebb vicces jelenet és akció adódik, mint annak idején Bough-fal. Ráadásul nincs egy olyan főellenség, mint eggyel ezelőtt a zseniális John Malkovich volt, a francia Pascal Sauvage szerepében (aki nem másért gonoszkodott végig a filmen, minthogy megszerezze magának az angol trónt), amitől egy kicsit széttartó lesz a cselekmény.

Amiből viszonylag sokat kapunk, az a félreértések, a humoros kavarodások jelenetei (egy bérgyilkos idős kínai nő felveszi az English környezetében levő nők alakját, és ebből lesznek a tálcával csapkodós, fojtogatós jelenetek, ami után English nem győz bocsánatot kérni az ártatlan áldozataitól). Atkinson mindent megtesz, hogy a J.E.2 is élvezetes és vicces legyen, remek arcokat vág, és ha kell, önmaga megtámadását is elő tudja adni (ez lesz a film legviccesebb jelenete), szóval nem rajta múlik, hogy ha csöppet hiányérzetünk van a filmmel szemben. A folytatást már egy másik rendező jegyzi, Oliver Parker, aki elődjével ellentétben eddig még csak egy drámát és egy szemi-vígjátékot (St. Trinian's) forgatott.

Így vagy úgy, a 2003-as Johnny English-rajongók nem fogják kihagyni a folytatást sem (kár is lenne), és végülis jól is fognak szórakozni, együtt fognak ledöbbenni azon, mennyire jóhiszemű a tapasztalt MI-7-ös ügynök English, és annak drukkolnak majd, hogy amikor egy kínai zenehang kíséretében folyton felbukkan a kínai gyilkos nagyi, ne hozza több kínos helyzetbe English-t, inkább – ahogy mondani szokták – csak lője le...

-olasz-
2011-09-22

Címkék: Rowan Atkinson



:::::::
  LÁSD: Johnny English Újratöltve info-file
:::::::
 Johnny English 2. 2011.