Happy, Happy

A film címének szó szerinti fordítása az, hogy “betegesen boldog”, ami nem puszta szófordulat, hanem egy különösen érzékeny történetet vetít előre. A főhős egy 30-as családanya, Kaja, aki a norvég természetben, egy erdő szélén levő házban él családjával, férjével (Eirik) és 7 év körüli kisfiával (Theodor). Egyik nap új szomszédok érkeznek hozzájuk, és ez az amúgyis folyton sugárzó és izgatott Kaja-t még izgatottabbá teszi. A két család találkozásakor pár perc alatt elhelyeződnek a karakterek, az apró gesztusokból és pillantásokból nagyon hamar képbe kerülünk a 4 főszereplőt illetően.



Az új szomszéd család egy fiatal szőke ügyvédnőből (Elizabeth), a nagyon magas és kedves férjéből (Sigve), és egy afro kisfiúból, az örökbefogadott Noa-ból áll. Az új szomszédok elkezdik az ottani életüket, Kaja pedig folytatja az addigit, azzal a különbséggel, hogy ha lehet, még boldogabbá teszi a tudat, hogy új barátokra tett szert, és hogy mostantól együtt vacsorázhatnak Sigve-ék családjával, a fiúk együtt játszhatnak, ő pedig kellemes csajos délutánokat tölthet majd Elizabeth-tel.

Nyilvánvaló, hogy Kaja folyton-boldog beállítottsága a film dramaturgiai kulcsa, amit a film egyszerűen és remek módon kezel. Eleinte csak azt látjuk, mennyire őszinte bizalommal és kedvességgel viszonyul mindenkihez, és hogy folyton mosolyra áll a szája.



Aztán ahogy haladunk előre a történetben, kisebb megjegyzésekből egy elég drámai kép alakul ki erről a fiatal nőről, akinek nincs önbizalma, mindenkit feltétel nélkül szeret, eltűri, hogy a férje hideg, cinikus és lekezelő vele szemben, nem tud mit kezdeni a fia -az apja iránti rajongásából adódó- vele szemben ellenséges magatartásával, és akinek soha nem volt családja, ezért a saját családját a világon a legfontosabbnak tartja. Pszichológialag pontosan felépített és bemutatott karakter, akit nézve egyre gyakrabban szorul össze a szívünk.




Aztán Kaja barátságossága váratlanul felborítja a két házaspár egyensúlyát, a négy embernek külön-külön megváltozik az élete ...

Ahhoz képest, hogy a felszínen két házaspár hétköznapjait szemléljük, a Sykt Lykkelig egy kifejezetten érdekes, drámai és érzékeny film, aminek mindegyik elemét értjük, és az egészbe is bele tudjuk magunkat élni. Örülünk, hogy ismét van egy jó norvég film a hazai mozikban...