Fertőzés

Soderbergh új filmje, a Fertőzés valójában nagyon jó film. Egyszerű eszközökkel mutatja be, körülbelül mi történne, ha egy világjárvány kitörne. Az eszközök nagyon-nagyon egyszerűek, gyakorlatilag egy tévéfilm hanyag eleganciájával készült. Sok szálon futó történetek, egyszerű jelenetek. Semmi extra. Semmi látványos kamera, semmi pszichedelikus filmzene, semmi felturbózott emberi dráma - minden csupán á la natúr. És ez meglehetősen jól működik !!!

A legfontosabbat e film a Holnapután-tól eltanulta, hogy ti. egy valós katasztrófa-filmben (mert ez is az!) nincsenek sztárok. Mindenki halandó. Sőt, fontos áttörni ezt a pszichológiai gátat, miszerint "ez egy sztárral nem történhet meg", ez Amerika elnökével, ez Matt Demon kisgyerekével, ez XY-nal nem történhet meg. Fontos, hogy a film megmutassa, a fertőzés, a katasztrófa tényleg bárkivel megtörténhet - a néző maximum ezek után lesz képes elhinni (vagy ekkor sem), hogy ez még akár vele is megtörténhet :)

A filmben nagyon jól működik ez a "veled is megtörténhet"-, illetve "nincsenek tabuk"-rendszer, a néző így átadhatja magát a világ legkényelmesebb katasztrófaturizmusának. Ez tuti megér bárkinek egy mozijegyet. Ráadásul a jegy áráért cserébe katasztrófaügyi, járványügyi szakértőt is képeznek belőled - tudni fogod, hogy terjed egy járvány, mi az a terjedési faktor, stb. :))

Ami a kultúrát és a filmeket illeti. Világos, hogy a kultúra a közösség túléléséhez, boldogulásához szükséges információk tárháza és forrása, a kultúra az az objektum, ahol egy közösség azokat az info-kat tárolja, amelyeket valamilyen szinten fontosnak jelölt.

Az is világos, hogy a filmek tripek, amelyek egy-egy élményt, élmény-sorozatot adnak át a nézőknek, mint a szimulációs vetítések. Befizetsz, hogy megnézd, milyen az, amikor drogdílerek eltérítenek egy műholdat, amikor valakik iskolásokat gyilkolnak meg, amikor egy hercegnő választás elé áll, hogy vajon átvegye-e népe irányítását, és megnézhetsz egy atlétatrikós csajt, amint bosszút áll, de mindenféle trip közül lehet választani, és esetleg még választhatsz értelmes tripeket is.

Megtudhatod, milyen volt az Alexandriai könyvtár, és láthatod, milyen nő volt Hypatia. Átélheted milyen lehetett Berlinben a Fal mögött élni, és segíteni embereknek átszökni egy alagút segítségével, vagy megtudhatod (értsd: átélheted), milyen lehetett összeesküvést szervezni Hitler ellen, és végigélheted, milyenek a hétköznapok Iránban, megtapasztalva, mennyit ér ott egy nő élete a gyakorlatban.

Vannak jó tripek és vannak rossz tripek. Egy trip akkor rossz, ha értelmetlenségről szól, mű-élményt ad, vagy ha ne adj isten, konkrétan durva élményt ad, például azt, hogy milyen keveset ér egy ember élete, és hogy te vagy a világ közepe, és adott esetben másokat megölni nem nagy dobás. A jó tripek viszont magasabb szintre segítenek tapasztalatok terén, mintha kijártál volna egy plusz egyetemet. Értelmes élményeket adnak át, és te is értelmesebb leszel tőlük. Értelmesebb vagy érzékenyebb - mind a kettő jó. Nemcsak az értelmes filmek jók, hanem azok is, amelyek segítenek felfedezni az emberi psziché mélységeit, legyen az egy tinifilm, amelyből a néző megtanulhatja, megtapasztalhatja, milyen gyönyörű dolog a barátság. Idétlen és értelmes filmek egyaránt lehetnek jók, és viszont, semmiféle intellektuális téma nem garancia arra, hogy a trip végül jó lesz, pozitív lesz.

A Fertőzés (Contagion) nagyon-nagyon jó trip. Borzasztó hasznos, borzasztóan élvezetes, érdekes. Borzasztóan megrázó - de a katasztrófákkal kapcsolatban ez NAGYON fontos dolog. Ha ugyanis a TV-ben bemondják, hogy olvadnak a jéghegyek és nincs mit tenni, a nézők csak besokkolnak, lebénulnak (a klímaváltozással itt tartunk!). Terje Tvedt professzor (norvég tudós, a nagyszerű Water c. film alkotója) elmondta, hogy azok a társadalmak, amelyek a katasztrófákkal nem tudnak szembenézni, roppant hajlamosak az önkényuralmi berendezkedésre (ami annak felel meg egy emberre lebontva, hogy aki nem képes az őt érő fenyegetéseket elhárítani, kezelni, hajlamos lesz a dührohamokra, az erőszakos megnyilvánulásokra).



Társadalmaink most, a klímaváltozás küszöbén vagy elindulnak felfelé egy ZÖLD emelkedőn, vagy elindulnak az egyre jobban agresszívvá váló társadalmak lejtőjén, az önkényuralmak irányába. Az önkényuralom katasztrófahelyzetben egyébként eléggé könnyen adja magát pszichológiailag: az emberek elfogadnak bármit, bármilyen szükségállapotot, hogy mentsék a bőrüket. A katasztrófahelyzetekben az emberélet devalválódik, és ez az, amitől a katasztrófahelyzet eszkalálódik. Csak úgy tudunk úrrá leni egy katasztrófán, ha az emberélet értékét a magasban tartjuk - ez mindennek a kulcsa, valójában az összes válságnak (!!) ...

A Fertőzés legyengített formájában juttatja be a társadalom tudatába a katasztrófát, és ezért leblokkolás, menekülés helyett az emberek képessé válnak arra, hogy reagáljanak rá! Pontosan úgy működik tehát ez az infó-dózis, mint egy vakcina .))) Beindítja a szervezetet, segít neki, megtanítja védekezni, reagálni. Ezt teszi ez a film is. Aki megnézi, annak a számra ez a helyzet már nem lesz új - és ez előnyös lehet a jövőben. A Fertőzés egy oktatófilm, egy gyakorlat, katasztrófa esetére.

Mellesleg, a valóságban egyre gyakrabban merülnek fel hírek vírusokkal kapcsolatban. Az NPR (az amerikai országos közrádió, National Public Radio - kövesd a facebook-on, nagyon jó szöveges posztjaik, cikkeik vannak!!) az elmúlt egy hónap során számos eléggé nagy vírusokkal kapcsolatos cikket közölt (!!). Az egyik arról ad hírt, hogy a szennyvízben, Abu Dhabi és két másik óriásváros szennyvízéből mintát véve 40 ezer vírust találtak, úgy, hogy eddig az emberiség mintegy 3500 vírust ismer összesen. Persze, jelezték, pánikra semmi ok, hiszen ezek zöme állatokra veszélyes, sőt, csomó csak baktériumokra - de jelezték, hogy gyilkos kombináció ebből is előállhat. Egy héttel később pedig látod ezt a filmet, amelyikben egy denevér és egy kismalac találkozása révén jött létre a gyilkos vírus, amit Gwyneth Paltrow elindít a világban. Pánikra semmi ok, de ez a film az átlagosnál nagyságrendekkel aktuális témára tapint, az átlagosnál nagyságrendekkel profibb módon ... úgy, hogy a dolgokat egy valóságban bekövetkező járvány-katasztrófa esetén jó mederbe terelje.

Az átlagos néző számára (aki csak szórakozni szokott a moziban) ez a film nem kerül be majd kedvenc katasztrófafilmjei közé. Az átlagnéző számára egy óra után már uncsivá válik. Pedig - a film nem ül le, nem romlik el, csupáncsak nem az akcióról szól, és nem a szokvány katasztrófafilmek sémáit követi. Ez a film szépen, szenvtelenül halad előre, egyetlen érzelem telített cselekményszál van benne, de azt is álcázza (mégis, amikor a lány a kabátját átdobja egy vacogó haldoklóra, megértjük, miért nagyszerű ez a film, megértjük, miről szól, s megértjük, Soderbergh mit látott benne).

A világ egy új fázisba lép, kollektív küzdelem van, senki sem főszereplő, és senki sem pótolhatatlan. Mindenki alárendeli magát a közösségért és a humánumért folytatott küzdelemben - a közösségnek és a humánumnak. Van, akinek nagyobb szerep jut ki, persze vele sem szívesen cserélnél, hiszen nem lehet kellemes látnia az apját az utolsó fázisban, plusz, az életét is egészen konkrétan kockára tette, és vannak mások, akik ugyanolyan eltökélten küzdöttek az emberért, az emberiségért, csak nekik a sors mást tartogatott. Ez az ábrázolás a filmet igazán komoly filmmé teszi.

Az, hogy végül a film nem tűnik senki számára túl komolynak - csak jó. Mert így többen nézik majd meg, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy észre sem veszik, hogy milyen fontos infódózishoz jutottak hozzá :) A gyerekeknek a gyógyszert finom ízekben kell tálalni, hogy örömmel fogyasszák :))) Mi pedig, mozinézők, akik a túléléshez szükséges információ tömegeket is a mozikban szerezzük- abszolút gyerekek vagyunk .))) Röviden: jó film, abszolút ajánljuk .)))

PS: a film egyik szimpatikus tanulsága: ne egyél kisállatot, pl. kismalacot ... hagyd élni, és te is jobban jársz :)))