microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2011-11-27

Válogatott Gyilkosok

akcióhős akciózik

A politika unalmas dolog, különösen a filmekben. A politika ugyanakkor gyilkos dolog is, különösen a filmekben. A Killer Elite ezzel együtt nem tud annyira gyilkos lenni, hogy az unalmasság-faktort feledtesse. Hacsak valaki nem egy un. Könnyed, kikapcsoló-jellegű szórakozásra vágyik.

A Killer Elite állítólag megtörtént események mozzanatain alapul. Durva, mocskos politika. Egy sejknek megölték néhány gyerekét, aki most bosszút akar állni, és angol ügynökkel akarja kiiktatni a fiait megölő angolokat.

A film visszaél a néző helyzetével, aki úgy van vele (már ránevelte a sok-sok film), hogy a brit kormányügynökök durvák és rossz ügyekért gyilkolnak. Ezt a gyenge pontot úgy aknázza ki a film, hogy a brit kormányügynökökkel szemben fellépő brit magán-zsoldost már egész más színben látjuk, még akkor is, amikor honfitársaira támad (:)) egy sejk megbízásából (aki lehetne egy Bin Laden is).

 

A végeredmény: a néző mindent kikapcsol, és annak drukkol, hogy a főhős minél jobban elérje azt, amit akar. Hogy minél több kormányügynököt tegyen el láb alól. Innentől sima mozizás az egész. A néző, akit a '70-es, '80-as, 90'-es évek filmjeinek hagyománya még mindig abban az illúzióban ringat, hogy valaki kívülről majd jól behatol a titkos rendszerekbe, most jól leizgulhatja magát, ugyanis nem akárhova kell behatolniuk, egy ízben például egy kommandós kiképzésre kell beosonnia főhősünknek, hogy ott (+1 főként ott kommandózva a többiekkel) elintézze az aktuális célpontot.

 

Izgalmas? Talán. Persze nem véletlen, hogy az egész akciót azzal támogatják meg, hogy Jason Statham, a főhős mindezt csak azért csinálja, mert Robert De Niro-t, a barátját túszul ejtették, és ezért mindenre képes. Közben pedig csak arra vágyik, hogy végre a barátnőjével (Dominic Purcell) lehessen, akit annyira rafinált szexi és aranyos cuccokban és beállításokban mutatnak, hogy a végére csömört kapunk tőle. Bár a szexi lányt úgy állítják be, mint Russell Crowe görög feleségét a Gladiátorban (akihez mindig haza akar menni), és mint Robert De Niro Amy-jét a Heat-ből, aki egyszerű és tökéletes emberi szépségével az élet értelmét reprezentálja, a végére átlátunk a szitun, és az egészet sima hatásvadászatként könyveljük el.


 

A film egyetlen vonzereje, hogy Clive Owen, aki a Borne Rejtély-ben olyan emlékezetesen alakított bérgyilkost, itt is főszereplő. Ő és Statham egy eléggé jót verekednek - persze anélkül, hogy bármelyiküknek baja esne :) Bénának, gagyinak ezzel együtt semmiképp sem neveznénk a filmet, sokkal inkább csak értelmetlennek - bár a vége felé egyre inkább rajzfilmbe illő, amit az egymással küzdő akcióhősök produkálnak. Menet közben tényleg leköti a figyelmet, mármint a tesztoszteron-junky férfiak figyelmét.



Inkább az a problémánk, hogy a végén ott marad egy nagy űr. Mi történt meg az egészből? Az, hogy a kormány tagad, jelenti-e azt, hogy az ellenkezője tényleg igaz? És .. egyáltalán mi értelme az egésznek? Hiszen az, hogy egy brit kormány embereket öl meg, nem újdonság, lásd, saját parlamenti képviselőjükkel is történt már ilyesmi (aki az iraki vegyi fegyverek nemlétezésével kapcsolatban komoly vádakat fogalmazott meg). Az, hogy a brit kormány a közel-Keleten embereket öl, azután, amit a WikiLeaks megjelentetett helikopteres videón láttunk (USA, UK - egy csapat), már végképp nem sokkol, legalább is kognitív disszonanciát nem okoz. Az pedig, hogy valaki saját hazájának kormány-ügynökeit, katonáit szedi le, azért, mert állítólag öltek, végképp nem tűnik alátámasztható tett-sorozatnak.


Így vagy úgy, végül egy akciófilmet néztünk meg, körettel, desszerttel, meg minden, de mégis csak egy szokvány darab húsról beszélünk, a legszokásosabb darabról, amit már annyiszor láttunk, hogy már leginkább csak a lerágott csontot látjuk benne.

-jepe-
2011-11-27

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Válogatott Gyilkosok info-file
:::::::  (Killer Elite 2011.)