Senki Sem Ítélkezhet Felettem
Igazi olasz vígjátékkal állunk szemben, rendes olasz gesztusokkal és megnyilvánulásokkal, de viszonylag összefogott dramaturgiával. 
Az első jelenettel már belevágunk a közepébe a dolgoknak, egy gazdag és kényes nőt (Alice/Paola Cortellesi) látunk egy partira készülődni, majd azt, ahogy a partin egy ostoba és gazdag fickónak ad igazat a távolkeleti felszolgálójával szemben. Aztán hihetetlen sebességgel haladunk, a férje halálos motorbalesetet szenved, majd a temetésén kiderül, hogy nagyon sok idegen nő gyászolja, és máris egy ügyvédnél vagyunk, aki előadja, hogy a férj csak egy hatalmas adósságot hagyott a feleségére, Alice-re és kisfiára, és ha rövid időn belül a nő nem szerez több százezer eurót, akkor börtönbe vethetik, a fia pedig nevelőntézetbe kerülhet. 
Ekkor már a gazdag környéken levő palota a múltté, a távolkeleti szolgáló felajánlására az ő szomszédságába költöznek, ahol szegény, de kedves emberek élnek, bevándorlók, munkanélküliek, és többféle náció tagjai, ha nem is békés, de vicces egyetértésben. Köztük van egy lepukkant internet kávézót üzemltető szimpatikus férfi, Giulio (Raoul Bova) is, aki néha jókat derül a nő csetlés-botlásán, azért az első perctől kezdve odavan érte.
A fő konfliktus megvolt, a főhősnőnek gyorsan kell rengeteg pénzt szereznie, és ezért arra az elképzelésre jut, hogy escort lesz belőle, vagyis többé-kevésbé prostituált. Innentől több szálon halad a történet: az új lakókörnyezet jó hatással van Alice-re is és a fiára is, az egyszerű, de érzelmes és kedves emberek befogadják őket, és esténként együtt vacsoráznak egy hosszú asztal mellett. Giulio és Alice közelednek egymáshoz, és közben Alice leckéket vesz csábításból az egyik profi prosti ismerősétől.
Bár a történet tulajdonképpen egy kényszerű prostitúcióról szól, ezt az oldalát a történéseknek lazán és kellően viccesen kezeli a film ahhoz, hogy ne egy súlyos emberi drámát lássunk benne, hanem egy ideiglenes életmód váltást, és az új élethez kapcsolódó egyszerűbb, emberibb viszonyokat. Több jelenet is foglalkozik a környék lakóinak életmódjával, amikor egy tv-s megjelenik náluk, és elkezdi bemutatni a helyszínt, ilyesmiket mond: “szegénység, bevándorlók, lepusztultság, stb..”. De mivel vígjátékról van szó, ennek is a humoros oldalát domborítják ki: az egyik rasszista és homofób szomszéd, aki folyton mindenfélét kiabál az ismeretlen internezetőknek, nem is sok idő után egy Szomáliából érkezett gyönyörű nőnek kezd udvarolni, és hasonlók. 
A történet kicsit hasonlít a remek Vasmacska Kölykei c. amerikai Goldie Hawn-filmére, amiben Goldie Hawn egy elkényeztett és hideg, érzelemmentes hazdag burokban élő nő, addig, míg egy nap balesetet nem szenved, amiben elveszíti az emlékezetét, és ezért a volt asztalosa, akinek nem fizette ki a munkáját, bosszúból hazaviszi őt, mint feleségét, a 4 rakoncátlan fiúgyermekéhez. A Vasmacskában is az a legjobb, ahogy apránként változik a nő látásmódja, és ezzel együtt a férfihez és a többiekhez való viszonya is, ugyanúgy itt is az az élvezetes, ahogy az alapvetően kedves és talpraesett Alice kibontakozik, otthonosan érzi magát a kispénzű és nagyszájú szomszédai körében, elkezdi átértékelni az addigi preferenciáit, az escort Eva-ban igazi barátra talál, és saját kezébe veszi az élete alakítását. (A személyiségfejlődésének fontos pontja, amikor egy hajón egy gazdag rosszfejjel szemben a felszolgáló mellett áll ki, majd biztosítja a szimpátiájáról a szerinte észak-afrikai bevándorló pincért, aki közli vele, hogy köszöni, de ő speciel dél-olasz.)
Előre nem gondoltuk volna, hogy jól fogunk szórakozni majd a filmen, de így történt, a kisebb túlzásaival együtt is jól működik a történet és élvezetes néznünk Paola Cortellesi-t és Raoul Bova-t, ahogy játszanak. Mint megtudtuk, az Alice kisfiát játsszó kiskölyök a rendező fia, úgyhogy nem csodálkozunk rajta, hogy kiemelt szerepet kapott a filmben...