Ellenkezés-folyt.
(kollégánk
Zé ellenkezik)
 |
Szóval, hogyha
csupa tökéletes filmet láthatunk, pl. Mint a Kámfor, Jackie Brown, You’ve
got mail, Good Will Hunting, stb, ebben az esetben földgolyónk olyan lakosai,
akiknek rosszul mennek a dolgok, esetleg azt hiszik, hogy az élet tökre
egyszerű, és amikor nincs pénzük, kölcsönkérnek egy Don-tól, vagy szereznek
egy fegyvert, és kirabolnak egy bankot, gondolják, úgyis megszöknek a börtönből,
mint George Clooney, gondolják, őket is ugyanúgy nem találják majd el a
lövések, mint Steven Seagallt. És amikor kipróbálják, kiderül, hogy az
élet keményebb, mint a filmek, de már késő. (Szegény Schwarzenegger is
hogy meglepődött az utolsó akcióhős-ben, amikor kijött a filmből, hogy
fáj a keze, amikor betör egy ablakot, vagy eltalálja egy lövedék.
Igen, tényleg kaphat valamit egy szegény Glasgow-i srác, sőt, nem is kell Glasgow-inak lennie. Megtudhatja, hogy csak magára számíthat (mint ahogy a Midnight expressz végén a lány elmondja Tom Cruise-nak, szó szerint, hogy "csak magadra számíthatsz", mellesleg, az sem szórakoztató film volt). Ha valaki megnézi a Trainspotting-ot, rájön, hogy egyáltalán nem kell kipróbálnia a heroint, hogy milyen az, mert szín-józanul végignézheti, mit csinál, és azt is, hogy mennyire érthetetlen módon nem tudnak belőle kiszállni. Vagy ott van a Ryan közlegény megmentése, azon felül, hogy zseniális film, és nem bírod levenni a szemed a vászonról, azt is megtanulod, megtapasztalod, hogy a háború egy tragédia, mert mindkét oldalon emberek pusztulnak el, emberek mészárolják le egymást, akik kávézók teraszait tölthetnék meg, munkahelyeikről térhetnének haza, több vagy kevesebb pénzzel, és bekapcsolhatnák a tévét, és puszit adhatnának a gyerekeiknek. És az is kiderül, hogy mennyire nem OK dolog Vietnámos stílusú csávónak lenni, látens módon arra ácsingózni, hogy ha egyszer olyan félelmetesen iszonyú körülmények közé kerülnék, milyen kemény lennék, mert a filmben látszik, hogy senki sem annyira kemény. Szóval, Dylan-nek igaza van, tényleg sokat lehet tanulni a filmekből. (Beleértve, persze a Mint a kámfort is.) Ken Loach talán segít abban, hogy skót, vagy esetleg egyéb nemzetiségű fejek úgy beszéljenek a jövőben az életükről, hogy "nem szeretném úgy végezni, mint egy Ken Loach karakter", és ez tényleg valami. Mellesleg, ami az anyagi részét illeti a filmnek, Ken Loach simán mondhatja, nem csinálnám, ha nem tudnám, hogy meg fogják nézni az emberek. Elvégre nem ez az első filmje, és miért aggódnánk mi az ő befektetése miatt? Bocsi, Dylan, azt hittem tényleg lehet vitatkozni a cikkeddel ... Dylan: Semmi gáz .. -ZÉ voltam- |