A „saving privat ryan"  igen-igen jól rajtolt, Tom Hanks-rõl álmodtak, és amikor megkeresték, igent mondott. Ez sokkal-sokkal több, „mint nem semmi", nagyon sok jó író van, és nyilván kevesebb jó „könyv", de azért még mindig nagyon-nagyon sok, és az elején mindenki autómatikusan a legkomolyabb sztárokat látja bele saját produkciójába. Az így megálmodott „produkcióknak" már csak töredéke valósul meg, és azoknak is csak töredéke „kapja meg" az eredeti sztárokat. (egyebek közt pont errõl szól a Tim Robbins-os Játékos címû  film). De ez most egy „másik mozi", ahogy mondani szokták. Spielberghez, úgy lehet tudni, hogy véletlenül jutott el a forgatókönyv

.Az, hogy Spielberg beszáll, az maga, a csilllagos ég, jó sok nullával, ahogyan a Pretty woman-ben Julia Roberts a hercegrõl álmodik, fehér lovon, kivont karddal, maximum ilyen szinten ütheti le a billentyûket egy író arról ábrándozva, hogy „megírom, megmutatom, szólunk Tom-nak, õ persze igent mond, és a végén pedig Steven Spielberg  is beszáll a produkcióba". De hát megtörtént, mert ez Hollywood, és mert egy jó filmhez nem pénz kell, hanem forgatókönyv, amibe érdemes belefektetni. Spielberg nagyon nagy producer („powerful"), nagyon sok filmet producel, de ezek száma szinte nulla, azokhoz képest, amiket nem. De a Ryan produkció szépen eljutott a csúcsra, viszont Spielberg csak a sikerhez garancia, mint rendezõ még mindig alaposan elronthatta volna a „filmet". (folyt.)