Az elõzõ mondatot egyáltalán nem viccnek szántuk, viszont egyetlen centit sem próbálunk lemozdítani az érdemeibõl, és valljuk be, nem is tudnánk! Steven Spielberg ténylegesen csodagyerek, és nem is azért mert elsõ szereplõs filmjét 12 éves korában csinálta, de ez is pont belevág a képbe, sõt mélyen jellemzõ rá. Inkább az benne a különleges, hogy amikor megcsinálja élete bemutatkozó filmjét, ( a tv-s karrierjét finom lendülettel folytatva), a párbajt, és hogy volt benne valami, valami sejtelmes, hogy nem lehetett csak úgy nézni, mint egy „akció-filmet", vagy egy thrillert, mégkevésbé mint egy horrort, hanem láttál egy filmet, ami valahogy arról szól, hogy van mögötte valami. Valami, vagy valaki, aki mint egy ma született  szuperinteligens lény (mint Leeloo az 5. elemben) nagyon gyorsan megtanulta, mi van a fejünkben, és a mi szavainkkal, mi gondolatainkkal dumcsizni kezd velünk. És ebben a csevegésben nem az a cél, hogy pont azt a szót mondja, vagy pont az van a filmben, hogy „Párbaj", hanem az, hogy kapcsolatot teremt a nézõkkel. Az akkor 26 éves Spielberg tök elegánsan,

mintha még fel sem kelt volna álmából, egybõl eltalálta, hogy mi az, amire éppen vevõk voltak a nézõk, neki ez meg csak játék. Aztán csinált egy pár határozottan  béna filmet is, de ... (folyt)