|
|
Már
súlyos hetek óta izgat ez a szökött csávó.
Olyan érzésed van, mintha nagyon jól, és nagyon
régrõl ismernéd, csak egy bibi van, és ez nem
is olyan kicsi, mint hogy a papád egyáltalán nem bírja
a pasidat, sõt lenézi, sõt lépten nyomon szivatja.
Clooney-val az a gond, hogy hivatalból éppen õt üldözöd.
Ráadásul tök ciki, mert valójában nem
is volna rá szükség, hogy te is ott legyél, hiszen
az FBI-os fiúk meg tudják csinálni simán, mégis
úgy érzed, ott kell lenned, szóval odamész,
és vársz, hogy mi lesz. Vajon amikor meglátod végre,
elszáll az a bolond varázs? És annak látod
majd Õt, aminek kell, egy szökött csávónak,
a társadalom ellenségének, akikkel olyan keményen
szoktál elbánni? Vagy ... örülsz, mintha egy egyetemi
partin futottatok volna össze? Jennifer nem tudja elõre, de
ösztönösen nagyon kíváncsi, és odamegy
a nagy rajtaütésre. Ott ül a hotel halljában, kezében
egy walky-talky-val, és az a feladata, hogy (ha már ott van)
riassza a többieket, ha felbukkan a célpont személy. |
|
Képzeld
magad a helyébe! Nyílik a liftajtó, elvileg
a kelepce bezárult, és most van itt az ideje, hogy azt mondd
magadnak, "õ is csak olyan, mint a többi", és beleszólj
a talky-ba, hogy "itt van". De amikor meglátod, ahogy rád
bámul, és idiótán integet feléd, feledve
összes önvédelmi reflexét. Egy mosoly hagyja el
az arcod, mégpedig abból a fajtából, amit a
legfinomabb helyzetekre tartogatsz. Úgy látszik, tényleg
jelent valamit neked ez a Clooney, pedig milyen egyszerû lett volna
minden. Tanulság: semmi sem tud annyira imponálni, mint amikor
az illetõ pasi veled szemben egyáltalán nem védi
magát.
folyt. |